6. rész - Vásárlás és egy új felső.

Leila W. - február 10. (vasárnap)

Erősen sütött a napfény az arcomra. Annak ellenére, hogy alig kezdtük meg a tél utolsó hónapját, nagyon tavaszias idő köszöntött ránk. A nap hét ágra sütött, a madarak pedig hangosan énekeltek ablakom párkányán ide-oda repkedve. Minden annyira békés. Megnyugtatott annak a tudata, hogy Ryan itt már nem ér el. Nem bánthat, hisz köztünk van 200 km. Már csak a hegem emlékeztet tetteire. Korábban csak a tanárom, a feleséges, a nőgyógyászom valamint megmentőim tudtak arról, hogy mi történt azon az éjszakán. Tegnap hajnalban pedig Emilyvel is megosztottam. Lehet, hogy csak a sok pia miatt, de lehet azért, mert megbízom benne. Tegnap gondolom lett volna alkalma elmondania a többieknek, de úgy vettem észre, hogy nem tette meg. Ryan is titokban tartotta. Azt megértettem, hogy nem menőzik azzal, hogy megerőszakolt, de másként sem mesélte el a haverjainak. Biztos vagyok benne, hisz ha megtörtént volna, akkor mindenki rajtam nevetett volna. Népszerűségi státuszom egy szinttel lentebb csúszott. Újra átlagos lettem, barátaim megfogyatkoztak. Végre nyugodt életet élhettem. Most, hogy elköltöztem újabb kalandok várnak rám.

Kalandok az új barátnőimmel és Harryvel. Remélem, utóbbival találkozom még. Az első perctől megbízom benne pont, mint Emilyben. Nem szokásom, de szemükbe nézve nem tudom róluk feltételezni, hogy bántanának, átvernének. Ha tudná a barátnőm, hogy mennyire rendes emberbe van belezúgva. Kár, hogy csak plátói szerelem. Természetüknél fogva annyira összeillenének. Majd játszom a kerítőnőcskét. Hátha összejön valami.

Laptopomat előkerestem, és felmentem youtube-ra.  One thing lett a kedvenc számom a srácoktól. Titok, szóval Harrynek ne áruljátok el légyszíves  de nem ő a kedvencem a bandából hang alapján... bár kinézet terén sem. Nem szeretem a göndör hajú pasikat. Albumukat hallgatva felismertem azt a számot, amire pénteken sírtam a buliban. Nobody Compares to you - Senki sem hasonlít hozzád. A másik nagy kedvencem lett.

8-kor átcsoszogtam a fürdőbe, letusoltam, majd hajamat kifésültem és lazán felkötöttem. Egy szolid sminket is felkentem, közben pedig hallgattam tovább a zenéket. Reméltem, hogy Lizzie mélyen alszik, bár erre a zenére a lenti lányok is felébredhettek volna. Fogat mostam, majd visszasétáltam a szobámba. Bőröndjeim előtt álltam meg, és ruhát kezdtem keresni erre a napra. Találtam egy fekete farmert, egy fehér,  mintás pólót és egy kapucnis felsőt. Nadrág felvételig jutottam csak, mert észrevettem, hogy kiszakadt egy helyen a combomon.  Végül is volt két lehetőségem. Alvós pólómat levettem, felhúztam egy vörös melltartót, ami illett a bugyimhoz majd lementem a földszintre. Sam már az asztalnál ült, és egy újságot lapozgatott. The Sun. Visszafelé ellopom tőle, mert keresnem kéne valami melót. Igaz, hogy anyámék akkor küldenek pénzt, amikor csak kérek, sőt, a számlámra is utaltak már, nem is kis összeget, de én mégsem akarok örökké a nyakukon lógni. Többiek is dolgoznak, így eltartják magukat. Nekem is menni fog. Fizetnem kell a rezsit, a különórát, ugyanis meg akarok tanulni gitározni. Ezek mellett ott van még a jogsi is.

Viszont a nadrágra visszatérve. Nem akartam kidobni, így kezdenem kellett vele valamit. Garázsban a szerszámok között kezdtem el kutatni, ahol lennie kellett tapétavágónak és csiszolópapírnak. Ki gondolta volna, hogy a nagy kalapácsok mellett lesznek... Bár még semmin sem kéne meglepődnöm. Nyirbálni kezdtem, majd smirglivel is nekiestem a farmeromnak. 10 perc, pár vágás a combomon de sikerült. Sőt. Tökéletes lett. Régi, használtból egy teljesen új lett. Büszke vagyok magamra, méghozzá okkal. Visszamentem a konyhába. A pulton ott volt az újság, és mellette egy szendvics. Mivel a szöszi valami után kutatott a szekrényben, gyorsan szert tettem egy kis reggelire. Így jár az, aki figyelmetlen. Mire felértem a megfelelő emeletre már be is faltam. Tegnap kimaradt a vacsi, és már hiányzott a gyomromnak. Gyorsan befaltam, bár a tejeskávét hiányoltam mellőle. Talán legközelebb azt is tudok lopni. Reggeli után levittem a tányért, ám a mosogatóig már nem jutottam.  Egy ideges szöszi az utamat állta. 

Szégyen a futás, de hasznos. Akkor pedig tényleg az, ha egy idegbeteg szőke nő rohan az ember felé habzó szájjal. Emilyt fellökve menekültem, egészen az utcára. Első hétvégém, de már a második alkalom, hogy valakinek menekülnie kell az egyik lakótárs miatt. Bánatomra utánam jött. Kicsit sem zavarta, hogy csak farmer és melltartó volt rajtam. Az utcák tele voltak emberekkel. A járókelők megbámultak minket, az autósok dudáltak nekünk, páran pedig köszöntek Samnek. Zebrát ma sem ismertük. Mikor egy forgalmasabb úton, a várakozó autók között rohantunk dudált valaki, és a nevemet kiabálta. Automatikusan arra kaptam a fejem, és megláttam Harryt. Napszemüveg volt rajta, de a hatalmas mosolyt semmivel sem lehetett volna lemosni arcáról.  Kocsija mellett elrohanva, a mögötte ülő Niall letekert ablakán kiadott nekem egy felsőt. Futás közben belebújtam. Kedves volt tőle, bár így is láttam olyan perverz embereket, akik ahelyett hogy segítettek volna nekem inkább  készítettek rólam pár képet. Szöszi barátnőm jó kondiban volt, de lehagytam. Nem hiába. A futást nekem találták ki. Hazáig sprinteltem, és a konyháig meg sem álltam. Kifújtam magam, ittam egy kis gyümilevet, majd csináltam barátnőmnek egy szendvicset. Pultra tettem, majd mellé írtam egy tubus ketchup segítségével, hogy "Vesztes vagy, nem érdemelsz finomabb reggelit." 

Tudni illik egy félbevágott zsemlét kapott, mustárral és nutellával megkenve. A szagától is rosszul lettem. Csak remélni tudom, hogy ezt a szemetet nem meri megenni. Ha meg mégis... Hát megérdemli. Melltartóban látott fél London. Felsétáltam a szobámba, közben pedig hallgattam, ahogy folyik az élet a házban. Emily énekelt, Katy zenét hallgatott, Lizzie a papagájával kiabált. Jó reggelt nekik is. Ajtómat magamra zártam, majd levettem a felsőt, és beszívtam az illatát. Férfias, finom parfüm. Vele alszom ma, az egyszer biztos. Összehajtogattam szépen, és az ágyam szélére tettem. 

Korábban kikészített gönceimet felvettem, előkerestem egy oldaltáskát, amibe belefértek igazolványaim, pénztárcám és telefonom, majd lementem. Addigra a többiek a nappaliban ültek. Sam a kajáját ette, amit én csináltam neki. Felfordult a gyomrom mikor megláttam. Emily rózsaszín bugyiban és melltartóban volt, a többiek pedig rendesen felöltöztek már. Bárcsak itthon maradhatnék én is. Katyn egy szürke mintás cicanadrág volt, szürke mélyen dekoltált felső és kezében egy fekete blézert fogott. Szőkeségünk egy egyszerű fekete farmert viselt, szintén fekete pólóval és egy bordó kabáttal. Idióta lakótársunk pedig kék szaggatott farmer és egy szürkés pulóver mellett döntött. Remélem, fázni fognak ma. Főleg Lizzie.

- Indulhatunk? - néztem szét a társaságunkon. Már fél 11 volt. Eddigre terveim szerint 2-3 bolttal kellett volna végeznünk.

- Nem. - nézett rám Emily. - Vagy én mehetek így? - Állt fel a kanapéról, pörgött egyet előttem, majd pedig a kanapé mögül előszedte pompomjait, és táncikálni kezdett. Szemeim duplájára nőttek a döbbenettől. 180 fokos fordulat után kirohantam az ajtón. Mikor becsaptam, hallottam hogy énekelni kezdett mellé. Nem volt rossz hangja, és tánchoz is értett, mér amit láttam belőle, de muszáj volt menni. Minél előbb túlélem ezt a napot, annál jobb. Gyűlölök úgy vásárolni, ha velem jönnek még, főleg ha számomra szinte idegen emberekről van szó. Remélem Nando'sba eljutok ma. Semmire sem volt elég Sam szendvicse. Fél óra lehetett az út, de az utca sarkán már nyávogni kezdtek ezek hárman. Szó szerint. 5 méterre lemaradtam tőlük, fülhallgatómat előkerestem és szépen, csendben sétálva zenét hallgattam, figyelmembe se véve az előttem haladókat. Ennél még az otthoni magánkoncert is jobb lehetett. Az egy órás mix, amit hallgattam tartalmazott pár 1D-s számot is. Tényleg sajnálom, hogy nem volt hosszabb az út. Az első boltban egyből szétszéledtünk. Mindenki különböző irányba indult el. Míg én sorról-sorra mindent alaposan átnéztem, addig a többiek össze-vissza haladtak. Próbáltam minden fontos dolgot beszerezni. Szereztem festéket, így nem fokok unatkozni ha a lányok nem lesznek otthon. Remélem Emily megengedi majd hogy a szobájában aludjak. Megrendeltem egy ágyat, amit hétfőn délután szállítanak, megrendeltem még az egyéb fontosabb bútorokat. Frászt kaptam, amikor Katy csatlakozott hozzám, ugyanis rengetek lila vacak volt a kosarában, amiket nekem hozott. Egyik se nyerte el a tetszésemet. Sajnos Sam túltett rajta is. Kutyás holmikat hozott, és a végén megvetetett velem egy pórázt... Kár hogy sosem lesz kutyám,  hisz utálom őket. Délután 5-kor, miután kifizettem mindent, és megbeszéltem az áruház  egyik munkásával, azt hogy másnap este felé, 6-7 között hozzák a megrendelt cuccot megkerestem Lizzt.  Lámpáknál, és egyéb égőtesteknél volt. Egy szép lávalámpával szemezett, pontosabban a benne úszó buborékkal. Pár perc elteltével, mivel meg sem mozdult a vállára tettem kezemet.

- Minden oké? - kérdeztem, mire lassan felemelte egyik kezét.

- Most hagyj. Dolgom van. - lökte el lassan a kezemet, és szemét le se vette a bubiról. Fel akartam hívni Emilyt, hogy tudjam, ilyenkor mi a teendő, de nem volt meg a száma. Végül a szöszi rángatta el. Vacsizni végül beültünk a Nando'sba, majd hazamentünk. Semmi erőm nem volt a mai nap után, így ruhástul az ágyba borultam. Suliba szükséges dolgokat nem is vettem.

Csajoktól összeszedek reggel pár ceruzát meg üres füzetet, aztán majd mondja minden tanár, hogy mit vigyek az óráira. Eddig oldalamnál volt az a  felső, amit a szöszi fiúcskámtól kaptam. Illata már átjárta a szobámat. Mintha vigyázna rám. Felhúztam a fejem mellé, kispárnának használva fúrtam bele arcomat, majd elnyomott az álom. Éjszaka rájöttem arra, hogy honnan is volt annyira ismerős az illata. Az álmom árulta el.