One shot - Régen történt

Érezted már úgy, hogy mindent elvesztettél? Mindent, ami valaha is fontos volt számodra? Olyan dolgokat, amik számodra a boldogságot, sőt mi több, az életet jelentették? Érezted már, hogy egyedül vagy, mint a kisujjad? Teljesen egyedül.

Jessica

Stacy

Emily vagyok, Emily Worden. Már tudtok rólam néhány dolgot. Azt, hogy együtt élek négy lánnyal és milyen az életünk mostanában. Tudtok néhány dolgot már a múltamról is. Egy kicsit ismeritek a családomat, tudjátok, hogyan kerültem Londonba. Tisztában vagytok a számomra fontos rózsaszín hajam történetével. Viszont van még pár történet, amit még nem ismertek. Itt az ideje, hogy elolvassátok az egyiket.

Jó régen történt már, olyan tizenkét éves lehettem. Akkor is egy ötöshöz tartoztam, mint most. Igaz ez az ötös összetételében és valahogy minden tekintetben más volt, mint a mostani. Velem együtt összesen öt lányról van szó. Osztálytársak voltunk az általános iskolában. Ugyanazokra az órákra jártunk és mindannyian spanyolt tanultunk ugyanabban a nyelvi csoportban. Az osztály huszonnyolc fős volt, huszonegy lány járt az osztályba. Divatmajomtól kezdve a sport-őrülten át mindenféle csaj volt köztünk. Mi öten a közös érdeklődésünk alapján találtunk egymásra. Teljesen különböző személyiségek voltunk, de ennek ellenére vagy inkább pont ezért, nagyon jó barátnők. Stacy, a csapat vezér egyénisége, ő volt a legcéltudatosabb közöttünk.

Chelsey

Mandy

Mandy egy állatbarát lányka volt, nem tudtál tőle olyat kérdezni, amit nem tudott ebben a témában. Chelsey, a csapat fekete hullámos hajjal megáldott tagja. A legcsöndesebb köztünk, igazi művészlélek, imádott festeni és rajzolni. Tudom, mert gyakran álltam modellt neki. Jessica volt a legfiatalabb a csapatban, egy aranyos jó lelkű lányka, aki az írásain keresztül teljesedett ki. Szerettem olvasni a történeteit. És hát végül én, az ötös legnaivabb tagja, aki egy őrült rajongó volt már akkor is. Az anyáskodó természetem ekkor már kibontakozóban volt. Ami közös volt bennünk az olvasás szeretete és a zenehallgatás. Tudom, nem sok, de úgy gondoltuk ez pont elég. Tévedtünk. Hasonló volt a zenei ízlésünk. Imádtuk a Jonas Brothers-t. Három fiú öt lányra. Tudom mit gondoltok: ez volt minden baj forrása. De ez nem igaz. Nem próbáltuk felosztani őket, mert legtöbben Joe-ért rajongtunk. Együtt imádtuk az egész bandát. Mi voltunk az öt Jonatic fan. Imádtunk könyveket bújni. Kalandregényeket, vámpíros, varázslós misztikus történeteket. Egymásnak ajánlgattuk őket. Ha megvettem egy könyvet és jó volt, akkor azt utána a többi lány elolvasta. És ez így volt a többiekkel is. Stacy, Chelsey és Mandy nagyon gyorsan olvastak. Egy délután alatt végeztek egy háromszáz oldalas könyvvel. Jessica és én hozzájuk képest baromi lassan olvastunk, néha szóvá is tették ezt a lányok. Ez a barátság egész jól kitartott kb. másfél évig. Utána kezdődtek a gondok. Megtörtént az, amit a legjobban gyűlölök: Változtunk. Ez önmagában még nem lett volna nagy baj, de elkezdtünk eltávolodni egymástól. A barátnőim olyanokkal kezdtek el barátkozni, akiket csoporton belül mindig gyűlöltünk. Nem értettem mi a változás oka. Az nem zavart, hogy már nem volt mindegyikünk Jonatic. Az idegesített, hogy nem tudtam az eltávolodás okát. Később egy-két dolgot megtudtam, de sose ültünk le megbeszélni a dolgot. A sérelmek nagy részt azok voltak, hogy Chelsey és én eltávolodtunk az ötöstől. Néhány dolog, amit csak leírtunk, de nem mondtuk egymás szemébe. Az én sérelmem, és talán Chelsey-é is az volt, hogy Mandy és Stacy kiváltak a csapatból. Jessica érzéseiről nem igazán tudtam. Biztosan rossz lehetett szegénynek, mert két tűz közé szorult és bárhova is szeretett volna közeledni, megégette magát. A veszekedések és a ki nem mondott sérelmek mindenkit megviseltek. Kit jobban (Jessica és én), kit kevésbé (Chelsey, Stacy és Mandy). Azt akartam, hogy üljünk le normális emberek módjára és beszéljük meg. Én tényleg, azt hittem, hogy meg tudjuk beszélni. Anya látta rajtam, hogy gondjaim vannak, és segíteni szeretett volna. (Akkor még jóban voltunk.) Elmondtam neki, mi történt. Persze csak azt, amit tudtam és biztosnak gondoltam. Nem segített, illetve azt mondta, hogy hagyjam az egészet, mert egy idő után meg fogok kattanni. Azt mondta, nem hozhatom helyre, ha ők nem akarják. Ha ők túl önzőek ahhoz, hogy észrevegyék, ez mindannyiunkra hatással van, akkor én nem tehetek semmit sem. Nem akartam elhinni, hogy ezt mondta. Dühös voltam rá. Nem akartam feladni, helyre szerettem volna hozni, már csak azért is. Tudtam, hogy a lányok meg szeretnék beszélni, csak együtt nem. Egyedül maradtam. Nem értettem őket. Nekem fontos volt a barátságuk és nemcsak úgy, mint Jonatic fanok. De nagyon is úgy tűnt, hogy ezzel egyedül voltam. Akkor fordult először elő, hogy tartoztam valahova, valamilyen csapathoz. Ezért próbáltam mindennél jobban ragaszkodni ahhoz az állapothoz. Anyám azt javasolta engedjem el őket, amelyik magától visszajön, azzal legyünk jóban. Ennek alapján Chelsey lett volna az, aki megmarad nekem. De én az összes idióta barátnőmet szerettem volna. Nem nagyon akartam egy legjobb barátnőt, mert volt már egy olyan, vele már nagyon régen nem beszéltem. Nem szerettem volna elveszíteni őket, egyiket sem. Végül nem tettem semmit. Hagytam, hogy az idő oldjon meg mindent. Az idő eléggé furcsán oldotta meg az ügyünket. Nem értettem egyet vele. Bár, igaz, hogy senki sem kérdezte, mit akarok én. Míg az idő tette a dolgát, nagyon sok minden megfordult a fejemben. Nem tudtam elviselni, hogy így alakult. Nem hittem el, hogy kudarcot vallottam. Be akartam gyógyszerezni magam. A késtől féltem, ezért vagdosni nem mertem magam. Asztmásként a cigarettára nem szokhattam rá. Az ivástól féltem, mert a nagymamám, akit nagyon szerettem, ebbe halt bele. Megölni nem tudtam volna magam, viszont azzal, hogy gyógyszerekhez nyúltam legalább az agyamat kilőttem és nem gondolkoztam a történteken. Pár hónap után a barátom rájött, hogy mit csináltam. Leállított a gyógyszerekről és orvoshoz vitt. A szüleimnek nem szólt, a mi kis titkunk volt az, hogy pszichomókushoz jártam. Az, az időszak keserves volt rengeteget sírtam, de Josh, a barátom, mindig ott volt nekem.

Josh

Együtt verekedtük át magunkat ezen a problémán. Nem sokkal később az orvostól megkaptam a papír, miszerint teljesen rendben voltam. Az idő végül úgy oldotta meg a lányokkal való gondot, hogy Jessica-ék elköltöztek. Én, pedig nem sokkal előtte iskolát váltottam és soha többé nem beszéltem a lányokkal. Így próbáltam lezárni ezt az egészet. Később Josh-val külön utakra kerültünk, de a válásnál is mellettem volt. Hálás vagyok neki, azért, amit tett. Hogy mindig ott volt nekem és megmentett önmagamtól. Ő Mullingarba ment tovább tanulni, én Londonba, így elszakadtunk egymástól. De örökké hálás leszek neki, és soha sem felejtem el őt. A lányokkal kapcsolatban pedig, őrzöm a szép emlékeket. Nem tagadhatom le, és nem is akarom letagadni életem e részét, egy nagyon boldog időszakot. Azt, hogy volt egy különleges másfél év, amit sose felejtek el. Bár igaz, hogy az emlékek feltépik az összeforrt sebet, de ők mégsem felelnek. Talán anya pont attól félt, hogy ez lesz, én húzom majd a rövidebbet, és szenvedni fogok. Még jó, hogy ő erről az egész gyógyszeres dologról semmit sem tudott. Néha még eszembe jutnak a lányok. Ilyenkor elmélázok azon, vajon mi lehet most velük.

Ez lenne az egyik, múltam sötétebb darabkái közül. Nagyon remélem, hogy a sors nem fogja megismételni önmagát. Úgy tartják, azért kell tanulni a történelmet, a múltat, mert aki nem ismeri, az újra elköveti. Úgy érzem, egyszer el kell mesélnem nekik ezt a történetet. Nem akarom, hogy ők is elkövessenek egy hasonló hibát, inkább tanuljanak a miénkből. Nem akarom még egyszer átélni azt a sötétséget. Nem kívánom azt az időszakot senkinek sem.

Sziasztok! 

ECDL vizsga, gépírás vizsgák, német és angol kis érettségik és osztálykirándulás miatt, előre láthatólag csak a nyári szünetben kerül ki új rész. 

By: Leila

Puszi: Emily 

15. rész - Szöszitől jött meghívás és édes kettes

Sziasztok! Megírtam az új részt. Kicsit nehéz szülés volt, de végre kész van. Kommentálni és feliratkozni ér. Remélem tetszeni fog Nektek. Jó olvasást! 

Emily Worden Február 25 (Hétfő)

Reggel fél hétkor keltem a One way or anotherre. Most már véglegesen ez lett az ébresztő számom. Szeretek erre kelni, lendületet és erőt ad a napokhoz. Főleg hétfőnként.

Kimásztam az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt. Megmosakodtam, feldobtam egy kis sminket és kifésültem a hajamat. Bementem Katy szobájába. Még aludt, óvatosan keltegetni kezdtem. Hamar felugrott és indult is rendbe tenni magát. A második emeletre is felmásztam. És Lizt keltettem fel először. Nyöszörgött egy kicsit, de azért felkelt, majd ruhát keresett. Benéztem Leilához, már fent volt a plafont nézte. Szóltam, hogy ideje lenne kimászni az ágyból. Felült, majd kiment a helységből, gondolom, a fürdőszobába. Visszamentem felöltözni a birodalmamba. Bordó szoknya mellett döntöttem, szürke felsővel és fekete harisnyával. Remélem nem fogok megfagyni. Leindultam a földszintre, amikor összeütköztem a felfelé haladó Sammel. A táskájáért igyekezett a szobájába. Váltottunk pár szót, majd ment is iskolába. A konyhában készítettem magamnak kakaót. Valamiért szörnyen éhes voltam, pedig én sose reggelizek. Lehet, hogy a pezsgőzés mellékhatása? Á, biztos nem! Az esetleg meghányat, de nem leszel tőle éhes. Katy és Lei szinte egyszerre érkeztek meg az ebédlőbe. Frufrus reggelije a szokásos volt, müzli tejjel. Vöröske szendvicset csinált magának és almalevet ivott hozzá. Liz is beviharzott, szinte szó szerint. Röptében összedobta a müzlijét és leült a nagy asztalhoz. Megittam a kakaómat, majd felmentem az emeletre a cuccaimért. Felvettem a táskámat, az asztalról pedig a telefonomat. Kaptam egy SMS-t: „Ma én megyek érted, nincs vita! Velem lesz Niall is.  Harry”. De jó, ezek szerint hamarabb jönnek és iszogatni is fognak. Tiszta jó! De miért Niall? Azt hittem, Louist hozza inni. Levittem az előszobába a motyómat. A konyhából akkor jött ki Lei és Katy, a szobáikba tartottak. Nem sokkal utánuk copfos is megjelent, ő is felfelé igyekezett. Az előszobában összevártuk egymást, felöltöztünk és elhagytuk a házat. Katy gondosan bezárta az ajtót. Az iskola felé az út viszonylag csendben telt. Hétfő reggel van, ilyenkor még mindenki álmos. Én is úgy éreztem, hogy akár egész nap tudnék aludni. Beértünk a suliba. Frufrus emelt törire, Leila pedig, művészettörténetre ment. Mi Lizzel irodalommal kezdtünk Mrs. Matthews-val. Nem volt semmi különös, majdnem elaludtam, ezt teszi velem a hétfő. Második japán volt a nyelvi folyosón. Mire odaértem Leila már ott volt. Kitárgyaltuk, hogy az előző óráink mennyire unalmasak voltak. Néha olyan érzésem volt, mintha az óramutató visszafelé járt volna. Megérkezett Mr. Brown és japánon nyelvtanoztunk tovább. Csak félig meddig értettem, hogy mit magyaráz, de Lei, azt mondta, elmondja majd délután még egyszer. Nagyon jól jártam azzal, hogy ő ide került. Az okát viszont nagyon sajnálom. Belegondolva a helyzetébe, nem is értem, hogyan képes ezek után megbízni a férfiakban. Nem tudnék többé rájuk nézni azzal a tudattal, hogy mit tett velem egyikük. Remélem, hogy sohasem kell megértenem, min ment keresztül. Nagyon sajnálom, ami vele történt. Szerintem, aki ilyet tesz egy nővel az nem férfi, talán nem is ember. Japán után vöröske grafikai tervezés órára ment. Én, pedig a gyűlölt biológia órára. Mrs. Jones ma hála a jó égnek nem volt bent. Helyettesítő tanárt nem kaptunk, ezért Lizzel elütöttük az időt azzal, hogy ő lemásolta rólam a matekházit, én meg a japán leckémmel küzdöttem. Nem túl sok sikerrel. Feladtam és zenét kapcsoltam. Utakata hanabi az egyik kedvencem és japán, tehát gyakorlásnak sem utolsó. Szünet után beültünk copfossal dupla matekra, vagy ahogy ő fogalmazott, lassú halálra. Néha én is úgy érzem, ez után az óra után, hogy már képtelen vagyok bármit is csinálni. Összeszedtük Leilát és kimentünk a menzára. Valami piros színű leves volt a kaja meg spagetti. Legalább a második finom volt. A leveshez egyikünk se mert nyúlni. Nem voltunk bevállalós hangulatban. Ebéd után Liz rögtön ment is a kis állatkereskedésbe dolgozni, majd valamikor este hét után jön csak. Mi ketten hazamentünk. Leila azonnal felment a szobájába. Én bementem a konyhába. Csalódottam dobtam ki a Hazzától kapott rózsát. Sajnos elhervadt. Ez is jelzi, hogy semmi sem tart örökké. Becéloztam a szobámat. Ledobáltam a cuccaimat. Zenét indítottam és a tanulni valómmal kezdtem foglalkozni. A japán könyv akadt először a kezembe, ezért átléptem Leihez. Megkértem, hogy próbálja meg elmagyarázni ezt a hülye nyelvtani feladatot. Fél órájába telt mire megértettem miről is van szó. Megcsináltam a többi leckét is. Szenvedtem kicsit a történelem tanulásával, valahogy minden érdekesebb volt, mint a királyok rendeletei. Fél négy előtt pár perccel felöltöztem és eltettem a táskámba a táncos ruhámat. Elköszöntem vöröskétől, nem sokára ő is dolgozni ment. Jó gyorsan talált magának munkát a kis mázlista. A rövidebb úton mentem, a parkon át. Hamar beértem. Stella már bent volt. Nem sokkal utánam pedig, Cara és Ashley is megérkezett. Átöltöztünk. Ashley befonta a hajamat, míg én Carát sminkeltem. Kifestettem magamat is majd kijöttünk az öltözőből. Hat óra kellemes rúdtáncnak néztünk elébe. Most Stella volt a párom, tehát a másik két lányt mi ketten váltogattuk. Jake volt az egyik csapos. A tánc közi szünetekben töltött nekünk egy párszor. Fél tíz körül két kapucnis srác jelent meg a bárban. Még csak gondolkoznom sem kellett, kik lehetnek ők. A pulthoz mentek. Niall szőke tincseit egyből kiszúrtam. Éreztem, hogy mindkét fiú végig néz rajtunk. Úgy tűnt szöszinek tetszett, amit látott. Vajon miért jött el Harryvel? Be akar csajozni? Nem mintha baj lenne csak, egyedül szokott jönni, leszámítva az első esetet. Tízkor abbahagytuk a táncot. A lányok az öltöző felé vették az irányt. Én a pulthoz mentem a két srác mellé. Halkan köszöntem nekik. Intettem Jakenek, hogy töltsön valamit nekem. Wishkyt kaptam. Megittam és mondtam a fiúknak, hogy tíz perc és kész leszek. Bólintottak, majd elmentem átöltözni. Eltettem a táncos ruhámat, kibontottam a hajam és lemostam a festéket az arcomról. Az öltözőből kifelé menet Hazza tekintetét éreztem magamon. Fizettek és megindultak ki a bárból. Elköszöntem a lányoktól és Jaketől is. Elhagytam a bárt. Harryék kint vártak. A kocsi felé vettük az irányt. Én hátra ültem, és meglepetésemre az ír fiú is. A srácok beszéltek valamiről, de nem igazán figyeltem rájuk.

-         Emily, itt vagy? – lóbálta a kezét Niall az arcom előtt.

-         Nem, bocsi, miről maradtam le?

-         Azt kérdeztem, hogy lenne-e kedved holnap délután eljönni hozzánk? Szabad napunk lesz – mondta a szöszi.

-         Biztos, hogy kellek én oda? – kételkedve kérdeztem.

-         Nem hívnánk el, ha zavarnál – adta meg a választ Harry. A visszapillantó tükörből néztem a szemébe. Várta, hogy mit felelek erre.

-         Még ki kell találnom, mit mondjak a lányoknak, de felőlem rendben – mondtam.

-         Nem fogod megbánni – mondta Niall. Megbánni? Mégis mit? Futott át a gondolat a fejemben.

Az autó megállt. Harry nem állította le a motort. Előre hajoltam hozzá és megcsókoltam. Szöszi erőltetett köhögés közben valami olyasmit mondott, hogy toleráljátok a szingliket. Mintha Leit hallottam volna. Megköszöntem a fuvart és elköszöntem a srácoktól. Megkerestem a kulcsomat és bementem a házba. A konyhában égett a villany. Odamentem. Leila volt bent. Nem sokkal előttem ért haza. Váltottunk pár szót, majd felmentünk a fürdőkbe zuhanyozni. A szobámban kerestem egy bugyit és felvettem a hálóingemet. Bedőltem az ágyamba és szinte azonnal elaludtam.

Február 26 (kedd)

Ma reggel nem keltünk olyan korán, mert Katy kivételével mindenki másnak nincsen első órája. Megkezdtem a szokásos körutamat a házban. Samhez néztem be először. Ahogy gondoltam, már nem volt a szobájában, ő korán kelő típus.

Liznél folytattam. Felhúztam a redőnyt, ennek következtében a fejére húzta a takarót. Lerángattam róla és megindítottam a fürdő felé. Mikor beléptem Leilához, már a plafont tanulmányozta. Mondtam neki, hogy copfos már a fürdőben van, tehát lassan mehet ő is. Betámadtam az egyel lejjebbi fürdőt és megmosakodtam. Felöltöztem a szobámban, majd lementem a konyhába. Sammel találkoztam, aki épp a szendvicsét tette el és már indult is, nehogy elkéssen a suliból. Nemsokára Liz és Lei is megjelentek. Amíg ők reggeliztek én felmentem a szobámba. Lehoztam a táskámat az előszobába. Felöltöztem, közben a lányok is elkészültek. Elhagytuk a házat, vöröske, pedig bezárta az ajtót. Az út a suliba most is, mint mindig zenehallgatással telt. Copfos szolgáltatta zenét. Green Dayt és Bruno Marsot hallgattunk, azt hiszem. Beértünk. Lei alaktan órára ment, mi pedig spanyolra. Mrs. Parker sajnos időben jött és elmerültünk a spanyol nyelv rejtelmeiben. Törin a fene se tudja mit vettünk Mrs. Matthews-val, mert én az egész órát végig leveleztem. Nem igazán volt hangulatom a történelemhez. Utána japánom volt Leilával, Liznek pedig franciája. Mr. Brownnal érdekes a nyelvtanulás. Perpillanat értem, hogy mit tanulunk, mert Lei volt olyan kedves és elmagyarázta. Kaptunk egy kis leckét, majd megkerestem Lizt és elmentünk ebédelni. Fehér színű leves volt és grízes tészta. A második finom volt. Utána mentünk órára, dupla gazdaságtanra. Lassan gyülekezett az osztály. Beszélgettünk, elvoltunk míg vártuk a tanárt. Megérkezett Mr. Evans. Dupla órán arról beszéltünk, hogyan kell egy vállalkozást létre hozni. Szerencsére nem kaptunk házit. Hazafelé tartottunk Lizzel. Elvileg Sam volt az aki nincs otthon, mert ő akkor már színjátszón kellett, hogy legyen. Katynek épp indulóban kellett lennie, mert háromtól zongora órája volt. Leila ötre ment a munkahelyére, tehát még otthon volt. Liz az, aki egész délután otthon volt aznap. Én, a megbeszéltek alapján a srácokhoz mentem ötre. Lei tudta, de copfos nem. Nem szerettem volna lebukni, de azt sem tudtam, hogy mit mondjak neki. Megérkeztünk a házunkhoz. Liz a konyha felé vette az irányt, gondolom éhes maradt. Felmentem vöröskéhez a szobájába.

-         Szia! – köszönt.

-         Szia! Tudod már, mit mondjak neki, hova megyek? – kérdeztem kertelés nélkül.

-         Hát, én arra gondolta, hogy lehetne valamelyik melózós lány születésnapi bulija. Arra ugyebár minket nem hívnak meg úgysem.

-         Van benne valami – ismertem el – Legyen mondjuk, Cara bulija, a bárban öttől. Úgyis oda kell mennem. Akkor kész a terv. El ne felejtsd!

-         Nem fogom – ígérte meg.

-         Oké, akkor én lépek tanulni – mondtam és mentem is a saját szobámba.

Előszedtem a tankönyveimet és zenét indítottam. Egyszer csak megcsörrent a telefonom az asztalon. Harry volt az.

-         Szia! – mondtam, közben lejjebb vettem a zenét.

-         Szia Em cica! Áll még a mai nap?

-         Igen. Miért ne állna?

-         Hát, van egy kis változás.

-         Miféle? Talán aggódnom kéne?

-         Nem dehogy is. Csak szólni akartam, hogy úgy öltözz, hogy bowlingozni megyünk. És, ne aggódj, nem lesznek fotósok, se más emberek. Szóval nem fogunk címlapra kerülni.

-         Oké, akkor tehát szűk szoknya kilőve a bowling miatt. Egyből oda megyünk?

-         Nem előbb a házhoz, mert össze kell szednünk a srácokat.

-         Rendben. A bárnál találkozunk. Szia!

-         Szia! – mondta és letettük. Miért pont bowling? És miért pont most? A srácok miért nem tudnak külön autóval menni? Egy kicsit gyanús ez nekem. Na mindegy.

Befejeztem a leckét. Már négy óra volt. A szekrényemhez mentem és kiszedtem néhány ruhát. Nem igazán tudtam eldönteni, melyik legyen.

Végül egy lila egyrészes ruha mellett döntöttem, fekete harisnyával és fehér kis cipővel. Bowlingozni ugyan nem tudok, de majd megpróbálom. Legfeljebb, ha nagyon nem megy, akkor csak nézem őket. A fürdőben sminkeltem és megfésültem a hajam. A tetejét összefogtam, hogy ne lógjon az arcomba. Felöltöztem és felkaptam az egyik kis táskámat. Bementem copfoshoz.

-         Liz, bocsi, hogy csak most szólók de, elmegyek. Szülinapi bulija lesz Carának a bárban. Még nem tudom, mikor jövök.

-         Jó, akkor nem várunk haza – mondta és végig nézett a ruhámon.

Szeméből semmit sem olvastam ki ezzel kapcsolatban. Remélem, nem buktam le. Elköszöntem tőle, majd a már munkába készül készülődő Leilától is. Az előszobában felvettem az egyik kabátomat. Elsétáltam a bárhoz. Nem láttam az autóját. Pár perc múlva megérkezett. Intettem neki, hogy ne szálljon ki. Beültem mellé. Nyomtam egy puszit a szájára.

-         Harry lehet, hogy nem tudod, de én szörnyen bénán bowlingozok.

-         Nem baj, majd megtanítunk rá. Nem olyan nehéz – mondta.

A házig vezető úton nem beszéltünk többet. Most is a felhajtóra állt fel, mint a múltkor. Kulcsot keresett elő és kinyitotta az ajtót. Bementünk. Hangosan köszöntem, de nem jött semmi válasz. Ledobtam a cipőmet és a kabátomat.

Göndörkére néztem, ő intett, hogy menjek a konyha irányába. Az asztal két személyre volt megterítve és csodaszépen nézett ki. Volt az asztalon még néhány rózsaszín rózsa. Finom illatot éreztem, ez, mint később kiderült a vacsoránk illata volt. Hazza megölelt hátulról.

-         Tetszik? – kérdezte.

-         Igen, nagyon gyönyörű – mondtam meghatódva.

-         Louisval és Zaynnel közösen főztük. Niall és Liam terítettek. Nem bíztak semmit sem a véletlenre.

-         Ez nagyon kedves volt tőlük. De ők hol vannak?

-         Bowlingoznak. Ragaszkodtak hozzá, hogy kettesben legyünk. Igazi randit akartak – mondta. Közben fejben összeraktam a dolgot. Tehát ezért, mondta Niall, hogy nem fogom megbánni.

-         Megkaphatom a mobilodat?

-         Miért? – kérdezte meglepetten. De azért, kivette a farmerja zsebéből és a kezembe adta.

-         Kellene a srácok telefonszáma – válaszoltam.

Elmentetem a fiúk számait, és mindegyiknek elküldtem ugyanazt az SMS-t. Ami így szólt: „Köszönöm a meglepetést, nagyon tetszik. Emily cica”. Harry mögöttem volt és elnevette magát, amikor az üzenetet olvasta. Nem tudom mi volt benne olyan vicces. Fél órán belül az összes srác válaszolt, azt írták, szívesen tették és örülnek, hogy örülök. Nagyon aranyos volt tőlük ez a meglepetés.

-         Most együnk vagy előtte nézzük meg a filmet? – zökkentett ki göndörke.

-         Milyen filmet? – kérdeztem.

-         Igazából szerelem – mondta. Elmosolyodtam. Úgy rémlik, ez az egyik kedvenc filmje.

-         Szerintem kezdjük a filmmel, aztán, ha megéhezünk közben, legfeljebb leállítjuk a filmet – javasoltam.

-         Oké, akkor gyere! – megfogta a kezem, és bementünk a mozi szobába.

Elindította a filmet és lefeküdt mellém. Romantikusra esett a választásuk, de hála a jó égnek nem volt túl nyálas. A csókjeleneteknél Hazza mindig közelebb húzott magához. Az egyiknél már nem bírtam tovább és ajkaimat az övére tapasztottam. Élvezettel és hevesen csókolt vissza, ezek szerint végig ezt akarta. Igazán kezdeményezhetett volna. Végig néztük a filmet és az ebédlőbe mentünk. Melegítettünk az ételeken. A leves húsleves volt, ezt egyszerű elkészíteni és nagyon finom. Annak ellenére, hogy kanállal kell enni, szerintem ez Liam választása volt. A második spagetti volt, szerintem ezt Louis javasolta. Miközben ettük bevillant a Susi és Tekergő vacsorás jelenete. Elnevettem magam. Göndörke nem értette, de intettem neki, hogy nem fontos. Felálltam és lepakoltam a tányérokat. A fülébe súgtam, hogy kimegyek a mosdóba, vittem magammal a táskámat is. Bevettem a bogyót, ha már ott voltam. Egy darabig nézegettem magamat a tükörben. Lassan ideje lenne hajszínt váltani. Visszamentem az ebédlőbe. Harry a helyén ült, rám várt.

Süti volt az asztalon, a tetején eper, barack, málna és szőlő. Leültem mellé. Gyümölcsös túros lepény volt a sütemény. Pezsgőt is töltött mellé, milyen kis figyelmes. Megettem, de a tetején lévő epret és a barackot nem. Feltűnt neki, hogy nem nyúltam hozzá. Rákérdezett. Elmondtam neki, hogy allergiás vagyok ezekre a gyümölcsökre. Szabadkozott, hogy nem tudta, de leállítottam. Nem kell szabadkozni, kifogásokat keresnie, nincs semmi baj, nem haragszom érte. Nem tudhatta, egyébként meg, néha a saját anyám is elfelejtette, mire is allergiás a kicsi lánya. Szóval nem nagy dolog, túlélem. Lehajtottam a megmaradt pezsgőt. Nyolcra befejeztük a vacsorát. Elpakoltunk az asztalról és együtt elmosogattunk. Ő mosta őket, míg én elöblítettem. Felmentünk a lépcsőn a szobájába. Nem tudom, hogy a két üveg pezsgő vagy az édesség volt-e az oka, de rákívántam Hazzára. Mikor belépett az ajtón letámadtam a száját. Kezeit azonnal a derekamra csúsztatta. Lábbal belökte az ajtót és neki döntött. A hajába túrtam, majd az inge gombjaival babráltam, de elkapta a kezemet. Megszakította a csókot és a szemembe nézett. Furcsálltam, hogy ezt tette, azt hittem ő is akarja. Azt gondoltam, vadabb lesz.

-         Biztos, hogy ezt akarod, kis szüzem? – hangja komolyan csengett. Ledöbbentett, amit mondott. Nem akartam hinni a fülemnek.

-         Honnan veszed, hogy szűz vagyok? – kérdeztem meglepetten.

-         Hát, nagyon félénk vagy és ezt a többiek is észrevették. Három a kettő arányban szavaztuk meg, hogy a félénkséged oka az, hogy még nem feküdtél le senkivel sem.

-         Tök véletlen nem fogadtatok rá? - kérdeztem hitetlenkedve. Megrázta a fejét. – Ki szavazott arra, hogy még nem voltam fiúval?

-         Liam, Niall és én.

-         Fura, azt hittem, Louisval mindig mindenben egyetértetek. Egyébként ő és Zayn nyertek.

-         Nem vagy szűz? – vágta le egyből. Még hogy a zenészek buták.

-         Tizenhét leszek, mégis mit vártál?!

-         Hát nem ezt.

-         Vettem észre. Miért gondolja mindenki, hogy annyira ártatlan vagyok? Hiába rózsaszín a hajam, így sem hiszik el, hogy rossz lány vagyok.

-         Mert nem tűnsz annak. Azért szerveztük így a randit, hogy ne gondolj semmi rosszra. Viszont, akkor tényleg nem értem a félénkséged okát – úgy tűnt, komolyan gondolja, amit mondott.

Liam és a bowling két külön dolog 

-         Most ugye csak viccelsz?

-         Nem, miért?

-         Nem jut eszedbe semmi, ami a félénkségem oka lehetne? – próbáltam nem szemrehányóan kérdezni.

Láttam rajta, hogy még mindig nem érti. Bekapcsoltam a laptopját. Megkértem, hogy lépjen be.

Felmentem Facebookra és Twitterre. Az össze képet és kiírást megmutattam neki, ami a mai napjukról volt. Képek voltak fent arról, hogy a srácok bowlingoznak. Szinte mindenki, aki hozzászólt Hazzát hiányolta a képekről.

-         Az a baj, hogy híres vagyok? Ez okozza a kételyeidet? – kérdezte halkan. Csak leesett neki. Kijelentkeztem mindkét helyről.

-         Igen – mondtam végül háttal neki.

-         Tudom, hogy nehéz velem lenni. A fotósok, a firkászok, a rajongók és, hogy mindenki akar tőlünk valamit. Ha velem szeretnél lenni, akkor el kell ezt fogadnod valahogy.

-         Tudom, és próbálkozom. De egyelőre még az igazi Harryt próbálom megismerni. Nem pedig, azt, akit a sajtó mutat. Megengednéd nekem, hogy felfedezzem őt? – fordultam meg és csillogó szemekkel néztem rá.

-         Igen. De valamit tudnod kell, nem fogjuk tudni sokáig titokban tartani a kapcsolatunkat. Csodaszámba megy, hogy még eddig nem derítettek ki semmit sem.

-         Tudom, de mégis hogyan szeretnéd ezt tálalni a rajongóitoknak? Azért én féltem a szép rózsaszín hajamat – mondtam mosolyogva.

-         Nem hagynám, hogy bántsanak – simított végig az arcomon.

-         Ezt azért jó tudni.

-         Van esetleg még valami? – kérdezte várakozóan. Bólintottam.

-         Igazából azt hiszem, együtt tudnék élni a fenyegetésekkel, a fikázással, az őrült rajongóitokkal. Ami igazán aggaszt az, a köztünk lévő távolság, az, hogy te mindig máshol vagy, azt viszont nem bírnám. Fájna, hogy nem tudlak megölelni, akkor, amikor csak szeretném.

-         Hidd el, meg tudnánk oldani valahogy – hangja biztatónak hatott.

-         És még mindig nem értem, hogy miért pont egy olyan hétköznapi lányba szerettél bele, mint én.

-         Hétköznapi? Ugye csak viccelsz? – hangzott el az utóbbi mondta az este folyamán már másodszorra.

-         Nem.

-         Igazad van egy átlagos lánynak rózsaszín a haja, hivatásos rúdtáncos, egy matek zseni és még szurkolólány is – mondta vigyorogva.

Csak megforgattam a szemeimet. Mindig is tudni akartam, hogy mi fogta meg bennem. Ahogy ránéztem, láttam, hogy vágytól csillog a szeme. Én viszont már nem akartam. Azok után, hogy leszüzezett, elment tőle a kedvem. Göndörke végig mért, közelebb jött. Hátrébb szerettem volna lépni, de az asztal meggátolt benne.  A száját a nyakamra tapasztotta. Elsőre óvatosan, majd egyre erősebben kezdte szívni. Apró nyögések hagyták el a számat. Kezeivel a combomat és a derekamat simogatta. Fejemben a gondolatok cikáztak: Ezzel akarja megmutatni, hogy érdemes vele lenni? Bizonyítani szeretné, hogy nem fogom megbánni, ha nyilvánosságra hozzuk a kapcsolatunkat? Na ne már, én nem pont effajta megerősítésre vágytam. A kezeimet a hátára vezette. Elhajolt a nyakamtól. Homlokát az enyémnek döntötte. Fürtjei csiklandozták az arcomat. Majd megszólalt:

-         Érzem, hogy nem szeretnéd. Tiszta görcs vagy – mondta halkan.

Szavai hallatán hozzá bújtam. Szorosan átölelt. Felemelt. A lábaimat a dereka köré fontam. Az ágyig sétált és leült velem. Fejemet a vállgödrébe hajtottam, a kezemmel beletúrtam a hajába, a fürtjeivel babráltam. Bűntudatom volt. Nem is tudom miért. Talán azért, mert le szerettem volna feküdni vele, de aztán a beszélgetésünk után már mégsem. Nem állt szándékomban játszani vele. Gondolataimat megosztottam vele. Azt mondta, nincs semmi baj, megérti, hogy egy kicsit elbizonytalanodtam. Hangjában nem véltem felfedezni szemrehányást. Vagy türelmetlenséget. Kezdtem elhinni, hogy tényleg fontos vagyok a számára. Ringatni kezdett. Felemeltem a fejem, az órára pillantottam. Kilenc múlt.

-         Mikor jönnek a többiek? – kérdeztem.

-         Tizenegy körül vagy még később. Attól függ, hogy Liam mikor mondja, hogy jöjjenek haza.

-         Nem gond, ha személyesen nem köszönöm meg nekik a vacsit?

-         Nem, de ha szeretnél, itt is aludhatsz. Reggel majd én elviszlek suliba – ajánlotta fel.

-         Édes vagy de nem lehet. A lányok úgy tudják, hogy szülinapi bulin vagyok. Amúgy meg én keltem őket reggel. Káosz lesz, ha nem vagyok ott.

-         Szóval te ilyen anyáskodó típusú vagy – állapította meg.

-         Hát igen, szeretem játszani a főnököt. 

-         Pont, mint Liam, ha rólunk van szó.

-         Valahogy úgy. Vagy talán sokkal jobban.

-         Kérsz esetleg fagyit? – kérdezte hirtelen.

-         Fagyit? – néztem rá hitetlenkedve. Ez most, hogy a fenébe jött ide?

-         Igen. Niall és Liam azt is intéztek, hátha kérsz.

-         Valamit nagyon tudhatnak a srácok.

-         Ezt igennek vehetem? – érdeklődött. 

Bólintottam. Elhagytuk a szobáját. Lementünk a lépcsőn az ebédlőbe. A fagyasztóból kivette a fagylaltot. Kerestem kanalakat és poharakat, miután Hazza megmondta, hol találom őket. Letettem az asztalra. Leültünk egymás mellé. Először az én poharamba szedett. Volt benne vaníliás, csokis, epres, amit nekem nem szedett, mogyorós, csokis kekszes, sárgadinnyés, banános, erdei gyümölcsös, joghurtos és citromos. Megvártam, amíg magának is kiszedi. Visszatettem a dobozt a fagyóba. Mellé szerettem volna ülni, de az ölébe húzott. Végül egymást etetve fogyasztottuk el a fagyit. Elég bénák voltunk, ugyanis rajta és rajtam is volt a jeges finomságból. Bementünk a fürdőbe és lemostuk egymásról az árulkodó jeleket. Már egy kicsit álmos voltam. Mikor végeztünk, lepakoltuk az asztalt és elöblítettük a két poharat és a kanalakat is. Fél tizenegy volt már. Mellette tényleg repül az idő. Megkértem, hogy vigyen haza. Felöltöztünk. Felkaptam a táskámat és a kabátomat, belebújtam a cipőmbe. Bezárta az ajtót. Beszálltunk a kocsiba. Bekötöttük magunkat és elindította a motort. Előkerestem a kulcsomat. Az autó egyenletes rezgésétől elaludtam. Mikor megérkeztünk Harry ébresztgetett. Nem akart bevinni a házba, nehogy összefusson valakivel, akivel nem kellene. Megköszöntem neki ezt a csodálatos estét. Jó éjt puszival búcsúztam el tőle. És kértem, hogy adja át üdvözletem a srácoknak. Bementem a házba. Lepakoltam. A konyha felé vettem az irányt. Ittam egy kis teát, majd felmentem a szobámba. Senkivel sem találkoztam a felfelé vezető úton. Lehet, hogy már mindenki aludt. A fürdőben levetkőztem és megfürödtem. A szobámba kerestem egy bugyit és hálóinget, felvettem és befeküdtem az ágyamba. Csodás volt ez az este Hazzával. Mosollyal az arcomon aludtam el.

Mert szeretem

Sziasztok! 

Ez még nem a rész. Nem tudom, hogy mikor fogom hozni, mert egy kicsit összeszaladtak a dolgok erre a hónapra. Viszont történt velem valami más, amit úgy gondoltam, hogy megosztok Veletek. A hétvégén ünnepeltem a sokadik születésnapomat. Íme a tortám: 

A barátnőim 1D-vel kapcsolatos ajándékai: 
Egy híresség szerelme KE sztori 
Valamint: