Hali! A mai nap (és a héten) történt egy-smár, ami után úgy gondoltam hogy kissé át kell dolgozni a részt, ezért ma mérgemben hozzáfogtam. Remélem a némettanárom holnap nem akar feleltetni, mert akkor csak egy karót tudok neki összehozni. Komizni még mindig ér, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, valamint arra, hogy a feltett kérdésekre mit válaszoltok.
Katherine Reed - Március 4 (hétfő)
Reggel szokás szerint arra
ébredtem, hogy valaki rázogat. Meg se lepődtem azon, hogy miután fejemről
lehúztam a takarót, Emily kócos, rózsaszín fürtjeit láttam magam előtt. Egy
egyszerű kis vajszínű hálóingben volt. Ezek szerint nemrég kelt ő is.
- Jó reggelt Katy! - motyogta, majd bedőlt mellém az ágyba.
- Neked is. Fárasztó volt a meló? - kérdeztem, majd átmásztam
felette és az asztalomhoz léptem. Elkezdtem keresni az órarendemet, miközben
néha Emre pillantottam.
- Most nagyon. Zárás után Nick hozott haza, nehogy elaludjak út közben
- mesélte.
- Na, csak nem Nick a titokzatos pasid?
- Nem, dehogy is. Hova gondolsz? Ő a főnököm… Egyébként nemsokára
megtudjátok, csak adjatok még nekünk egy kis időt. - mondta, majd lassan
felült, én pedig egy hajkefét dobtam mellé. Amíg ő kifésülte hosszú
hajzuhatagját, addig én végeztem a bepakolással.
- Egyébként volt valami, miután elmentem? - kérdezte, majd felállt
és a fésűt visszaadta nekem.
- Veszekedés nem volt. Rókalány nem jött ki a szobájából, ha voltunk
nála, akkor se válaszolt semmire se. Lizbeth beszélt valamennyit Sammel, de
csak annyit tudok, hogy már jobban van, mint tegnap reggel.
- Nem értem mire jó ez a sok vita. Főleg hogy a tegnap reggeliből alig
tudunk valamit, és egyik ludas se mond semmit se. Várj? Azt mondtad Rókalány?
- kérdezte nevetve, miután leesett neki mit is mondtam.
- Igen. Hisz olyan vörös, mint egy róka. Ráadásul még ravasz is… -
jegyeztem meg. Szerencsére Em nem akarta tudni, hogy az utóbbit mire értettem.
- Miért gondoljátok mind azt, hogy Lei a „gonosz”? Adhatnátok neki ti
is egy esélyt.
- Mi? Pártoljunk át egy idegenhez és hagyjuk egyedül Samet? Ezt te se gondolhatod komolyan.
- Idegen? Úgy beszélsz róla, mintha egy földönkívüli lenne. Egyébként
én beszéltem korábban Leilával, és tudom miért ilyen. - mondta, majd
felállt és kiviharzott a szobámból. Utána mentem annyi különbséggel, hogy én a
fürdőbe mentem, ő pedig Sam ajtaját lökte be.
- Itthon vagy még? - kiabált már a saját szobájából. Választ nem
érkezett, ezek szerint már elment a suliba. Komolyan gondolta, hogy nem akar
beszélni velünk. Én megálltam a tükör előtt, és bámulni kezdtem a tükörképem.
Frufrum egyre hosszabb volt, aminek örültem. Egy ideje próbálkoztam a
növesztésével, de a fodrászom mindig lebeszélt a dologról, most viszont már
nagyon unom. Csak azt várom, hogy minél hamarabb megnőjön. Miután megmosakodtam,
fogat mostam és megfésülködtem visszamentem a szobámba. A szekrény előtt
álldogálva kutattam valami tűrhető ruházat után, mikor benyitott hozzám
Lizbeth.
- Reggelt. Tudunk már valami újat? - kérdezte.
- Nem, de mi lelt téged? A lustaság királynője lehetnél, most pedig már
fel vagy öltözve.
- Korán reggel anya hívott. Miután egy órát beszélgettem vele nem volt
már sok kedvem és időm se visszaaludni. Pont akkor végeztem az öltözködéssel,
mikor Em bejött kelteni. - magyarázta a dolgot.
- Értem. Szerinted melyik felső a jobb? - mutattam felé egy fehér
és egy lila egyszerű kötött felsőt.
- Attól függ. Mit veszel még fel hozzá? Bár azt takarja, amit kell, de
nem hiszem, hogy ennyire bevállalós lennél hirtelen. Vagy pasi van a dologban?
- Dehogy, csak munkába nem mehetek szakadt itthoni göncökben. Egyébként
meg az a fekete nadrág - mutattam az ágyon lévő darabra. - és a fekete bakancsom. Tudod, az a
szegecses.
- Aha… Akkor szerintem keress valami lila
táskát és vedd fel a lila pulcsit. Vagy fehér táska fehér pulcsival. Vagy a
fehér szürke tatyóval. Nekem mindegy.
- Veled aztán sokra megyek. Amúgy mi van a
szüleiddel? Karácsony óta nem voltak felénk.
- Dolgoznak, mint az őrült. Szeretnék, ha
leutaznék hozzájuk valamikor. Nem tudom még, mikor lenne jó.
- Értem. Én a helyedben a hétvégére
lemennék hozzájuk.
- Az nem jó. Túl hamar van. Bár a jövő
hétvége szerintem okés. Ha kiveszem a pénteket „szabadnapnak”, akkor már
csütörtök este meló után el is tudnék indulni.
- Sam ki fog akadni… - jegyeztem meg,
mire Lizbeth csak vállat vont.
- Olyan, mintha tesók lennénk, nekem
megbocsátja. Bár így belegondolva nem is értem miért Leila lett a nővérem,
amikor Sammyvel sokkal jobban kijövünk.
- Ez igaz. Gondolom a mostani vitáknál is
inkább Sam pártját fogod.
- Persze, hisz teljes mértékben igaza van.
A szabályokat be kell tartani. Ennyi. - mondta, majd felállt és távozott.
Nem értem
már ezt az egészet. Em a Rókalánnyal van, Lizbeth pedig Sammel. Nem nagyon
tudtam eldönteni, én melyik oldalra álljak. Talán az arany középutat kéne
választanom, de ha feltétlen döntenem kéne, akkor az utóbbi csapatot
választanám. Jobb helyem lesz Sammyvel… „Aurea mediocritas” itt is rám talál az
irodalom… Még jó, hogy holnap nagy dolgozatot írunk.
Miután
felöltöztem sminkeltem, majd megfogtam a táskámat és lesiettem a földszintre.
Emily szokás szerint kakaózott, a többiek pedig még nem értek le. Csináltam
magamnak egy sajtos szendvicset reggeli gyanánt, majd leültem és falni kezdtem.
Kellett nekem az éjjel éhesen lefeküdnöm, most majd meg veszek. Pár perc múlva
megérkezett Leila, aki egy kapucsínó elkészítése után el is tűnt.
- Neked is jó reggelt… - jegyeztem meg,
majd folytattam az evést.
- Hagyd rá. Majd én beszélek vele -
mondta Emily és a csaphoz lépett, hogy elmossa a bögréjét. Miután én is végeztem
elmosogattam, majd a nappaliban bekapcsoltam a tv-t. Egy zenecsatornára
kapcsoltam, ahol pont Rihanna egy régebbi dala ment. Felhangosítottam, hogy az
emeleten lévők is jól hallják, majd elővettem az nyelvtan füzetemet és tanulni
kezdtem. Nem értem miért jó az, ha a laza napokra betesznek nekünk négy
dolgozatot… Elsőként Emily érkezett meg, majd a nem valami vidám öltözékben
virító Rókalány, utoljára pedig szokás szerint Lizbeth. Mikor már mindenki
harci díszben állt, Em kizavart minket majd bezárta az ajtót. Állítása szerint
nélküle sosem érnénk be a suliba. Lényegtelen. Út közben végig barátnőmmel
beszélgettem, míg Emily valamit dúdolgatott, Róka pedig cigizett. Nem tűnt túl
boldognak, de hát nem hatott meg. Túl jól elszórakoztatott Lizbeth. A suliba
beérve külön váltunk és elsiettem a termemhez. Pont a tanárnő érkezése előtt
értem be. Azonnal leültem a helyemre és már osztotta is ki a lapokat. Egy oldal
volt csak évszámokból, nevekből és fogalmakból, majd volt egy térképes feladat
és még két szövegkitöltős is. Utoljára az esszéírást hagytam. Két oldalt
kellett írni az adott témáról. Mivel matekórán is a dolgozatot írtuk, a harmadik
órában kellett beülnünk mrs Garcia órájára és továbbá is a hatványokkal foglalkozhattunk
csakúgy, mint az előző héten. Gyűlölöm őket. Francia törin Bastille ostromáról
kellett írtunk egy rövid dolgozatot, társadalom ismeretek órán pedig az
állampolgári ismeretekből volt dolgozat. Egy négyoldalas szöveget kellett
kijavítani helyesírás szempontjából. Zara ült mellettem. Próbáltam róla lesni,
de hamar rájöttem arra, hogy nem is ugyan azt a szöveget kaptuk. Remek…
Kicsöngetés után beadtam a dolgozatot, majd szomorúan mentem enni. A tanárnő
szerint a négy oldalra negyven hiba jutott. Nos, én tizenkettőt találtam csak
meg. Nem örültem neki, főleg hogy nem is vagyok túlzottan jó nyelvtanból. Óra
után elslattyogtam a menzára, majd siettem tovább a boltba. Túlórázni akartam,
de mostanában nem igazán jött össze a dolog. Miután leváltottam Kellyt beültem
a helyemre, a pult mögé. Nem sokan voltak, és mind kiszolgálták magukat. A
készletet is gond nélkül feltöltöttem, majd vártam a nyolc órát. Nem sokkal
zárás előtt, volt egy vásárlóm, aki elég tanácstalan volt, így segítettem neki.
Három pár cipő között variált és végül kettőt el is vitt, aminek csak örülni
tudtam. Miután ő is elment nem sok esélyt láttam arra, hogy még beesik bárki,
így visszaültem a kassza elé és elkezdtem összeszámolni a bevételt. Mikor kész
lettem észrevettem a pénztárgép melletti cetlit. „Öltöztesd át a kirakati
bábúkat! Üdv, Kelly.” Épp csak rápillantottam a kirakatara, hogy megtudjam hány
női és férfi bábú van most kint, mikor is észrevettem egy fiút. Egy kalapos
srác bámulta magát a tükörben és a fejfedő alól kilógó tincseit igazgatta,
valamint ruhája gyűrődéseit simítgatta. Tipikus tükörmániás… Ez ugrott be
először, majd mikor észrevettem, hogy haját ötször is átfésülte ujjaival
nevetnem kellett. Csak ráborultam a pultra és nevettem, de talán kissé hangosra
sikeredett, ugyanis megszólalt a kis csengő, ami az új vásárlót jelezte, majd
léptek zaját hallottam, melyek felém közeledtek.
- Mi ennyire vicces? - kérdezte egy
férfias hang, én pedig lopva felé pillantottam. Mikor tudatosult bennem, hogy a
kirakatot tükörként használó srác jött be újfent nevetni kezdtem, de annyira
hogy még a székről is lefordultam és bevertem a homlokom a pult szélébe. Még
szerencse hogy frufrus vagyok. Az biztos eltakarja, ha megmarad a helye.
.jpg)
- Életben maradtál? Csak mert lopni nem
szeretek, de viszont az ott elvinném - mondta a srác mikor áthajolt a pult
felett és végigmért. Nagy nehezen felálltam, majd leporoltam magam és én is
végigmértem őt. Mikor a szeméhez értem felsikítottam, ugyanis felismertem őt.
Szegény rémülten fogta be a számat, de nem volt valami szemfüles, mert egy lépést
tettem hátra, és így már nem is ért el. Most sokkal hangosabban sikítottam,
sőt, szinte már visítottam. Fél másodperc alatt fogta be kezével a számat, de
ez alkalommal még a tarkómat is megfogta, hogy ne tudjak kihátrálni kezei
közül.
- Rendben. Tudnál úgy kezelni, mint egy
vásárlót? - kérdezte. Miután bólintottam elengedett.
- Egy feltétellel. Kérek három aláírást
- jelentettem ki magabiztosan.
- Te most zsarolsz engem? Ha nem kapod meg
az autogramokat, akkor nem vásárolhatok itt? - fogta fel, hogy mit is
mondtam. Az ő szavaival tényleg zsarolás. Szerintem csak jó üzlet.
- Kérleeeek! - kezdem könyörögni. - Hatalmas rajongó vagyok, és a barátnőim is
imádnak titeket.
- Legyen - egyezett bele egy nagyobb
sóhaj után. - De előbb a vásárlás.
Valami szép és nőies dolgot szeretnék.
- Jó, de mit? Cipő, ruha, kesztyű, sapka,
sál? Valami táska? - kezdtem felsorolni a dolgokat.
- Ötletem sincs. Csak valamivel meg akarom
lepni - mondta, és elindult szétnézni a boltban. Alap esetben rohannom kéne
utána, hogy tudjak segíteni, de helyette besiettem a táskámért és előhalásztam
belőle a naplómat. Azzal és egy tollal mentem vissza a fiúhoz.
- Ez tetszik - mutatott egy vastag téli
kabátot. - De ez nagy rá…
- Kisebb nincs az ilyen vastag kabátokban.
A vékony csajok szeretik kitenni azt, amijük van, és nem húznak fel ilyeneket.
- Akkor mit vegyek neki?
- Kesztyűt? Hideg lesz még egy-hét hétig.
- Rendben. Merre vannak? - kérdezte,
mire kiléptem a pultom mögül és az említett részlegre vezettem. Hosszas
nézelődés után vett egy párat. Fekete volt bőrből aranyos lila masnival.
Szerintem jól választott. Míg becsomagoltam, addig ő előkészítette a pénzt.
Kasszából kivettem a megszámolt pénzt, majd borítékba tettem és ráírtam, hogy
mennyi van benne. Miután betettem a benti széfbe, bezártam az iroda ajtaját,
majd kimentem a pulthoz, ahol a kabátom és táskám volt. Már öltözködtem, mikor
a fiú megszólalt.
- Milyen névre lesz? - kérdezte, és
akkor vettem észre, hogy a naplóm és a toll már nála volt.
- Katy. Ez lennék én - mosolyogtam. Ő
villám gyorsan firkantotta le a nevét, majd lapozott és újra rám nézett. - A következő Sammy.
- És az utolsó? - kérdezte, mikor már a
harmadik oldalnál járt.
- Emily - válaszoltam. Ő fog a
legjobban örülni.
- Hú de sok Emily van erre felé -
jegyezte meg, majd visszaadta a naplómat és az íróeszközt. - Tessék!
- Köszönöm, nagyon rendes vagy. Remélem a
barátnőd örülni fog a kesztyűnek.
- Az biztos. Jó az ízlése és amúgy is örül
minden apróságnak is. Na, én mentem. Szerintem már egy ideje zárva kéne
lennetek - mosolygott, majd elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna
még egy utolsót intett felém, majd elment. Párszor végigjártam a boltot, majd
lekapcsoltam a lámpákat, bezártam és hazafelé indultam. A bolt előtt állva
kerestem a táskámból a mobilom, hogy tudjak hívni egy taxit, de pofára estem,
mikor a kezem ügyébe akadt. A kis kütyü volt olyan drága, hogy lemerült ma
annyira, hogy még ki is kapcsolt. A dühtől fortyogva indultam neki a fél órás
útnak.
***
Mérgesen
csaptam be magam után a bejárati ajtót majd lerúgtam magamról a bakancsom és
ledobtam a földre a kabátom valamint a táskámat. Lizbeth pillanatokon belül
megjelent mellettem. Feje iszonyat vörös volt.
- Baj van? - kérdeztem.
- Még hogy baj? - üvöltötte le a
fejemet. - Mi a francért nem vetted fel
a telefonodat? Fél 8 óta hívlak megállás nélkül. Hol a fenében voltál ilyen
sokáig?
- Lemerültem és nem tudtam taxit hívni,
ezért gyalogoltam. De figyelj! Nagylány vagyok. Tudok magamra vigyázni, ha
kell.
- Te lehet, de Sam nem. Eltűnt. Sőt, elköltözött.
Elvitte a cuccait, a maradék holmiját pedig negyed órája vitte el egy
költöztető cég. A diri volt velük. Neki állítólag szólt Sam, de nekem semmit se
mondott. - kezdett sírni, mire odaléptem mellé és átöleltem. - Mindenről az a kurva tehet. Amíg Leila nem
jelent meg, addig nem voltak veszekedések se. Fogadok, hogy Sam is itt lenne
még, sőt biztos valami hülye filmet néznénk most a mozi szobában.
Fél 11-ig
folyamatosan hívogattuk Samet, majd onnantól már azt vártuk, hogy Leila és
Emily is hazaérjen. Miközben a nappaliban időztünk folyamatosan szidtuk a
rókalányt. Egyetértettem a sírós lánnyal. Szerintem is a vörös hibája minden.
Először a rózsaszín hajú lány esett be. Miután elmeséltünk neki mindent már 11
is elmúlt. Ekkor jött tőle egy jó kérdés.
- Na
de hol van Leila?
Nos szerintetek mi történt Leilával?
Merre bóklászik és mért nem tud róla Emily?
A lányok vajon tényleg őt hibáztatják, vagy csak az indulat beszélt belőlük?
.jpg)