10. rész A munka

Leila Wilkinson - február 15. péntek

Érdekes reggelem volt, az egyszer biztos. De ennek ellenére is nagyon jó volt a napom. Hogy mért is? Péntek van, és én nem mentem suliba. Viszont korai ébresztőben volt részem. Hajnalban  egy nagyon izgatott Emily rontott be a szobámba. Össze-vissza beszélt, nem értettem belőle semmit sem. Gondolkoztam azon, hogy leöntöm egy kis vízzel, hátha megnyugszik. Ilyen esetben jó az, hogy az ágyam mellett van egy üveg ásványvíz. Kimásztam a takaró alól és befogtam a száját. Csak reméltem hogy Em cica nem gondolja magát kutyának, és ebből adandóan meg se fog harapni. Vagy tíz perc is eltelt, mire kicsit megnyugodtam. Félve, de elengedtem. Figyeltem, majd pedig óvatosan megkérdeztem azt, amit nem kellett volna:

-          Mit nem hiszel el?

-          Figyelj Leila, kérlek, ne nézz hülyének, de…

-          Azon már rég túl vagyunk – szakítottam félbe. Mosolygott majd folytatta.

-          Kezdjük az elején. Hétfőn a bárban volt két srác kapucniba és napszemüvegbe beöltözve, akik furcsán méregettek engem.

-          Hát nem nagy csoda, ha megbámulnak egy rózsaszín hajú lányt – jegyeztem meg halkan.

-          Tudom, de ez más volt, ahogy a magasabb fiú nézett, még a hideg is kirázott. Szóval, szinte egész este engem figyelt, miközben én táncoltam. Nem sokkal azelőtt, hogy leléptek a göndör hajú letolta a napszemüvegét az orrán és tekintetünk találkozott. Annyira ismerős volt az a szempár, de nem tudtam hova tenni. Majd az alacsonyabb kapott egy telefonhívást és elmentek. Egész héten ő járt a fejemben. Aztán tegnap Cara mondta nekem, hogy a két fiú másnap ott járt és felőlem kérdezősködtek. A szőkeség meg kiadta nekik a beosztásomat, és tegnap meg is jelent, de csak a göndör hajú. Úgy alakult, hogy én vittem ki neki az italát. Beszélgettünk, de nem volt hajlandó elárulni a nevét. Lekaptam a szemcsijét és azt hittem, rosszul látok. Harry Styles ült velem szemben. És nem álom volt. Ő volt az teljes életnagyságban. Egész este nem hagyott békén. Megvárt és haza is kísért, hiába utasítottam vissza legalább négyszer. Azt mondta, majd találkozni akar velem.

-          Úgy hallom szép Valentin-napod volt – Em  borzasztóan izgatott volt, én viszont egy cseppet ideges. Ezek szerit Harry tudja, hogy ő az egyik lakótársam, de nem mondta el neki, hogy ismer engem, mert akkor már hallott lennék egy macska mancsa által. Gondolom, ezt inkább rám hagyta. Bár, Emilyt elnézve, lehet, hogy ez egyszerre túl sok információ lenne neki. De mindegy, belevágok.

-          Hát tudod van itt még valami... - hogy tálalhatnám ezt pont neki? - Ismerem Harryt. Ő volt az aki még otthon megmentett Ryantől, egy hete pedig megint erőszakoskodott velem egy barom, akkor is ő segített nekem, utána hazakísért, beszélgettünk és tartjuk is a kapcsolatot. - hadartam el gyorsan. Ő csak döbbenten bámult engem. Leült az ágyam szélére, és onnan bámult tovább. Ezek szerint nem volt erre felkészülve. Lehunyta szemeit, és az ajkai mozogni kezdtek. Gondolom alkalmazza a "számolj el 10-ig és megnyugszol" módszert, csak az ő esetében 10 helyett 50-ig.

-          Oké. Nem fojtalak meg, ha eljössz velem a nő dokimhoz. Előre szólok, velem külön élmény orvoshoz menni. - mondta, majd egy szó nélkül kisétált a szobámból.

Komolyan. Egy ilyen ébresztő után mit tehet az ember? Kerestem egy szalagot, felkötöttem a hajam majd lesétáltam reggelizni. Valamelyik lány nagyon ráérhetett ma, ugyanis az asztalon friss péksütemények sorakoztak. Ellenőriztem az összes zacskó tartalmát. Az egyikben kókuszos csigák voltak, amik nagyon finomnak néztek ki. Végül a zacskóval a kezemben csináltam meg a kakaómat. Féltem, ha az asztalon marad valaki még ellopja előlem. Miután az italom is elkészült átcuccoltam a moziszobába. Hatalmas tv-t kapcsolgatva hamar találtam egy filmet, amit ismertem. Nekikezdtem az elemózsiám elfogyasztásának, de nem tartott ki sokáig. Hamarosan lelépett Sam, hisz nem akart elkésni a suliból. Alig hogy tőle elköszöntünk csatakozott hozzám egy álmos Lizzie. Konkrétan beesett mellém és csukott szemmel hallgatta a TV-t. 

-          Liz? Tudod hogy neked ma suliba kell menned? - kérdeztem tőle, majd rázogatni kezdem, hisz az ajtóban megjelent egy ideges Emily.

-          Elisabeth van fél másodperced arra, hogy átvonszold magad a étkezőbe. Ha pedig ma nem óhajtasz reggelizni, akkor felmászol szépen a szobádba, letusolsz, felöltözöl és indulhatunk suliba. - jelentette ki, majd távozott is. Szegény barátnőm felkelt mellőlem, majd átbaktatott az ebédlőbe. Tehát az "A" verziót választotta. Szépen lassan mind elkészültek és elindultak suliba. Én pedig jobb ötlet híján felmentem a szobámba, beállítottam a telefonomat 11-re majd beestem az ágyba. Bőven volt időm aludni.

~x x x ~

Aaron műve

Még a telefonom csipogása előtt felébredtem. 7 percem volt még. Az ébresztést töröltem, majd átsétáltam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Hajamat megmostam, majd csalódottan tapasztaltam hogy vacak festéket használt a nő, hisz napról napra, mosásról mosásra egyre világosabb a hajam. Korábban gyönyörű és erős vörös hajam most inkább néz ki pirosnak. Délre kész lettem mindennel, majd táskámba bedobáltam a kellő dolgaimat majd lementem. Ajtó bezárása után megindultam a pláza felé. Hatalmas volt a pláza, bár nem csodálhatom. London csak híresebb város mint Dublin. Kerestem egy elektronikus, érintőképernyős térképet, ami segítségével megtaláltam a szalont. Pont időben érkeztem meg. A pult üres volt, így beljebb engedtem magam. Egy srác feküdt hanyatt, közben pedig tetoválták a mellkasát.

Maxine

-          Üdv!  - köszöntem, majd közelebb léptem és szemügyre vettem a művet. Épp egy pisztolyt készített. - Leila vagyok és a gyakornoki állásra jelentkeznék. Korábban már beszéltem ööm.... Maxine-nel asszem.... 

-          Hali kislány. Aaron vagyok, a főnökasszony pedig nemsokára itt lesz. Ülj le és érezd otthon magad. -  Aaronnak fekete, rövid haja volt, sötétzöld szeme és rengeteg tetoválása. Oké. Körbesétáltam a helységet, és szembesültem azzal hogy itt biza nem csak tetkók készülnek, hanem piercingek is. Az egyik meg is tetszett. Egy ideje szemeztem vele, majd megéreztem egy kezet a vállamon. 

-          Gondolom te vagy Leila. Jó az ízlésed, szeretnéd? - kérdezte, közben pedig én alaposan szemügyre vettem. Fekete, hullámos haját kiengedve hordta, ami passzolt sötétbarna szemeihez és barna bőréhez. Kedvesen mosolygott rám. Egész lazán volt felöltözve, hisz csak egy fehér trikó és egy fekete rövidnadrág volt rajta. Karjai tele voltak tetoválásokkal. 

-          Köszi, de egyelőre csak nézelődök. - Jobbját felém nyújtotta, így kezet ráztunk.

-          Ellenőrzöm Aaront majd körbe vezetlek. Rendben? - nézett rám, de már meg is indult a srác felé. Egy csókkal köszöntötte őt. Ezek szerint együtt vannak. Aranyos páros, és teljesen összeillenek. Váltottak pár szót, majd a srác felkelt és felvette a kabátját majd lelépett.

-          Gyere ide Leila. - szólt hozzám, én pedig teljesítettem kérését. - Művészeti suliba jársz, vagy jártál hogy jelentkeztél hozzánk? 

-          Most járok. Korábban pedig magántanárnál tanultam egy rövid ideig rajzolni.

-          Tipográfia órád van? 

-          Persze, és imádom is. Miért? - néztem rá kérdőn, ő pedig elmosolyodott.

-          Egy barátnőm jön kb 10 perc múlva, és a "Hope" szócskát szeretné a kezére tetováltatni. Ha ügyes vagy, és csinálsz egy szép mintát akkor megcsinálhatod te.

-          Biztos? Még sosem tetováltam. Mi van ha elrontom? - aggodalmaskodtam.

-          Csak rajzold meg. Ha jó, akkor megtanítom hogy kell fogni a készüléket, meg minden. Ok?

 -          Hát persze. - szépen lassan, türelmesen megcsináltam. Remény. Mely megöl mindenkit...
 -          Maxine? Kész van. - odavittem hozzá, és megmutattam neki.
-          Egész jó, nem értem miért voltál beparázva. - megfogott egy filcet, majd a tetoválásba behúzott pár vonalat vele. Még mindig nem készült el. - Ezeket a vonalakat megcsinálod te, csak hogy tudj gyakorolni mielőtt Kim ideér. Csak fogd biztosan, hisz te uralod a gépet, nem pedig az téged.  
Óvatosan átírtam a vonalakat, majd felnéztem Max-re. Kicserélte a tűt, majd belemártotta a kék festékbe.
-          Most pedig fejezd be a színezést. - nagyon nyeltem, de elkezdtem. Párszor átmostam, munka közben, de kész lettem vele.
-          Ügyes vagy kislány. - Szólalt meg akkor, először az a pasi akit tetováltam.
-          Nem lett rossz? - kérdeztem tőle, és leendő főnökömtől is. A srác kezébe nyomtam a tükröt, aki így szemügyre vehette.
-          Szerintem jó. Árnyékolást te csinálod már, Főnökasszony? - nézett Maxine-re.

-          Persze. - felelte, a következő pillanatban pedig megszólalt a csengő, ami a kinyíló ajtót jelezte nekünk. Arra kaptam a fejem. Egy csajszi lépett be az ajtón. Valószínűleg ő Kim.

-          Sziasztok. Aaron nincs itt? Úgy beszéltük ő csinálja meg a tetkómat. - mondta kicsit csalódottan.

-          Sajnálom, de ma Leilával kell beérned. Újonc, de ügyes. 

Kim leült, levette a felsőjét majd kezdhettük is. Maxine lefertőtlenítette a területet és az eszközöket amíg én elkészültem. Nagyon féltem hogy elrontom, de erős és határozott mozdulatokat húztam végig. Miután a betűk kontúrjával végeztem átsatíroztam az egészet feketére majd letisztítottam. Szép lett, de a kontúrt még egyszer megerősítettem. Ezután sokkal alaposabban mostam le a kezét, majd felnéztem rá.

-          Ahhoz képest hogy új vagy itt, ez nagyon jó lett. Holnap is jövök hozzád.

-          Nem hiszem. Leila csak péntekenként dolgozik, és mivel nálunk nem megengedett hogy teljes időben dolgozzon egy diák, csak déltől 3-ig vagy 4-ig lehet. És mivel mára sem vagy bejelentve, szerintem jobb lenne ha kitöltenénk a papírokat, aztán pedig hazamennél  vagy csak nézőnek maradnál. - mondta az egészet mosolyogva. ezek szerint meg van elégedve velem, aminek én is nagyon örültem. 

-          Ha nem gond akkor én mennék. Még van egy kis dolgom és 5-re haza akarok érni.

Csináltunk egy képet a művemről, majd krémmel bekentük és bekötöttük. Amíg Maxine elmondta neki az alap szabályokat, és a kasszánál beszélgettek egy sort, addig én összeszedtem cuccaimat, valamint kitöltöttem a jelentkezési ívet. Végül háromkor léptem ki az üzlet ajtaján, és pont ekkor jött velem szembe Aaron. Köszöntem neki, majd visszanézve a lányoknak is, valamint a srácnak, aki még mindig az ágyon feküdt. Elsétáltam a legközelebbi táblához, majd leellenőriztem mit, s merre találok. Starbuckban kezdtem. Vettem egy vaníliás kapucsínót valamint egy csokis-cseresznyés muffint majd fizettem is. Isteni volt. Pici sütikém el is fogyott addigra, mire megtaláltam a fodrászatot. Beköszöntem, majd egy hidrogén szőke csajszi egyből elém szaladt és leültetett az egyik székbe.  

-          Miben segíthetek? - kérdezte, közben pedig alaposan szemügyre vette a hajamat. - Gondolom festetni szeretnéd, valamint nem ártana vágni pár centit a hajadból is. Kávézz nyugodtan, engem nem zavar de kérlek a fejedet tartsd egyenesen. 

Ilyenkor jó, hogy a vendégnek egy szava sem lehet. Hátra döntött, és átmosta a hajamat. Kicsit átdörzsölte egy törölközővel, kifésülte majd levágta. Kb öt centitől szabadított meg. Utána hozta csak a mintákat, ami alapján dönthettem a színéről. Miután sikerült választanom befestette, és végül negyed ötkor kész is lett. Sapimat a fejemre tettem, majd elindultam. Fél órás út alatt szomorúan elszívtam az utolsó szál cigimet is. Mivel még nem vagyok nagykorú, nem tudom honnan szerzek... Valamit ki kell majd találnom. Kicsivel 5 előtt értem haza. Valamelyik lány még otthon volt, hisz nem volt bezárva az ajtó.

-          Sam? Katy? Emily? Lizzie? Melyikőtök van itthon? - kérdeztem, de senki sem felelt. Felmentem az emeltre, és bekopogtam Katyhez. Szobája üres volt, így folytattam Emmel. Az ágyán ült, és pakolászott.

-          Szia Cica. Képzeld, megkaptam a melót. - újságoltam el neki, de ő csak vágott egy fejet, és közelebb jött hozzám. Erősen méregetett.

-          Leila Wilkinson! Te meg akarsz engem ölni? - kérdezte idegesen.

-          Persze. Lizzie rájött hogy eltűnt a papagája? - kérdeztem vissza.

-          Reggel, suliba menet erről pampogott, de megvédtelek. Csak tudnám miért.... Viszont. Mégis hogy gondoltad azt, hogy cigizhetsz amikor én asztmás vagyok?

-          Bocs, nem tudhattam.

-          Igaz is. De most azonnal ideadod nekem az összes cigidet, majd  én kidobom őket. Te pedig szépen felvonszolod magad az emeletedre - kinyitotta közben az ablakot -  lefürdesz, elindítasz egy mosást a gönceiddel és megbeszéltük. 

-          Nincs cigim. Elfogyott. - mondtam unottan, és elindultam felfelé.

-          Komolyan ennyire hülyének nézel engem? Azonnal add ide a kabátodat, a táskádat, a zsebeidet pedig pakold ki. Mondom MOST! - kiabálta már a végét. Kérésének eleget tettem. Konkrétan előtte levetkőztem bugyira és melltartóra, majd felmentem zuhanyozni. Hajamból is kimosta a víz a szagot, de szerencsére a színt nem. Magam köré tekertem egy törölközőt, majd lementem Emilyhez. Ruháim már nem voltak a folyosón és ment a mosógép. Táskámat felvettem a földről és bevittem a szobámba. Felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót, majd elindultam megkeresni a rózsaszín hajút. Már nem volt otthon. Elsétáltam a hűtőig. Lizzie és Sam fél 8 körül érnek majd haza. Én pedig addig unatkozhatok. Felmentem a szobámba, és kerestem videókat a gépen. Hátha találok olyat, ami segít a gitárral. Végül találtam egy tűrhetőt, így neki is kezdtem. Ám a gyakorlás... tanulás hamar átment szenvedésbe, majd éneklésbe. Volt ott minden. Cher Lloyd, Katy Perry, Pink, Rihanna, Nicki Minaj, Olly Murs, Ed Sheeran és persze 1D is. Jól szórakoztam. 10-kor lementem vacsizni. Lizzievel a moziszobában találkoztam. Titanicot nézte, közben pedig sírt. Sajnálom hogy Polly eltűnt, de megérdemelte az a dög. Ettem egy banánt, majd csatlakoztam barátnőmhöz. Együtt néztük a filmeket, és még akkor is fent voltunk, mikor Emily hazaért. Már nem tudom melyik filmet néztük, de nagyon untam. Em elzavart minket aludni, aminek örültem. Szerencsére Liz hallgatott rá. Ő elment zuhanyozni, én pedig ágyba bújtam. Nem kellett sokat szenvednem az elalvással. Elég volt annyi, hogy letettem a fejem a párnámra.