Karácsony

Sziasztok! 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden olvasónknak. Legyen békés, boldog karácsonyotok. Töltsétek a családotokkal és azokkal akiket szerettek. 



És boldog születésnapot az egyetlen Louis William Tomlinson-nak! 

Üdv: Leila és Emily

Popcorn Directioner 2.

Sziasztok!

A Popcorn csapat jóvoltából lehetőséget kaptunk még egy One Direction különszámra. Az újság ára megint 990 Ft lesz, és ismét tartalmaz extra ajándékokat az előjegyzőknek. Többek között ezt a Directioner karkötőt:

További információk és előjegyzés itt! KÉRLEK FIGYELMESEN OLVASD VÉGIG A TÁJÉKOZTATÓT aztán jegyezz elő az újságra. Tedd ki blogodra és híreszteld a többieknek is. 

Emily 

Annak, aki név nélkül szeretne pofázni

Jazz, innen üzenem neked, és a többieknek, hogy mindegy milyen néven írtok nekünk, előbb utóbb kiderül, hogy tényleg ti vagytok azok. Mr. R.- nél is sejtettem, hogy közületek volt valaki, csak nem volt bizonyíték, az  igazságosztót egyből tudtam, hogy az Edit az, és a vadóc angyal névből is azonnal rájöttem arra hogy te voltál az.

Már bocsi Jazzi, de nem te mondtad végig, hogy nyílt lapokkal játszol? Hogy mindig kimondod, amit gondolsz?  hogy ami a szíveden, az a szádon? Ahhoz képest mindent kurva jól elhallgatsz. Mi bezzeg maradjunk kussban, mert hatalmas vétek, ha megszólalunk, de te azt pofázol, amit csak akarsz.


Bocsánat, hogy belekontárkodok. Gratulálok ahhoz, hogy egy ilyen komoly dolgot (fekete szalag nap) sikerült elhülyülni.

(az angoltudásod vacak, de mivel a lies-t múltkor elmondta neked Robin, ezért remélem hogy ezt össze tudod hozni egyedül:))

kommentet nem kérek, úgyis csak hazudnátok...

Karácsonyra hangolódás

Sziasztok! 

Ha már ilyen szép számmal jártok erre mostanában karácsonyra hangolódásképpen megmutatom nektek mit csináltam tegnap.

Ilyenek voltak sütés előtt:

Sütés után:

És már díszítve:

Természetesen nálam ez sem maradhatott le:

Mindenkinek kellemes karácsonyra hangolódást kívánok! :) 

Puszi: Emily

Fekete szalag napja - November 30 - 2.

Hali^^
Épp csináltam a karácsonyi ajándékokat, dekorációkat, mikor is eszembe jutott, hogy nem töltöttem fel képet. Az elsőn Emily keze, másodikon pedig az enyém. :)

:O

Hali

Nem tudom közületek ki olvasta a TSC - SOMEDAY-t, de páran biztos vagytok. Ha jól emlékszem a 8 résznél hagytam abba annak az írását, de most novemberben újra elkezdtem. Októberben egy véletlennek köszönhetően elveszett minden TSC-s fájlom, így kb abból kellett gazdálkodnom, amit blogra nektek feltöltöttem és lássuk be, az édes kevés volt ahhoz képest, amim nekem volt korábban. Emilyvel volt akkor októberben egy estém(talán egy héttel az után, hogy minden elveszett és feladtam), amin sok mindent megbeszéltünk, és érdekelte a blog is. A majd két órában kiveséztem rendesen, hogy mit akartam kihozni belőle, és hasonlók, aztán arra jutottam, hogy nem éri meg teljesen abbahagyni a blogot. Azt nem. Így továbbírtam, 13. részt kezdem most. Publikálni nem akarom addig, amíg teljesen be nem fejeztem, de gondoltam tudatom veletek, hogy még olvashatjátok egyszer az írásomat :)


Ha valami kimaradt, majd jelentkezem később.

Fekete szalag napja - November 30

Sziasztok!

Mivel még van pár rendszeres olvasónk (össz- vissz egy ember lépett le közületek), ezért gondoltam megosztom veletek mi is ez. Jómagam pár hónapja láttam ezt először, és már akkor megfogott, most pedig hogy a magyarok is hirdetik, hát nekem is ki kellett tennem.

A lényeg ebben, hogy ha valaha is bántalmaztad magad, esetleg most is ezt teszed, akkor november 30.-án szombaton köss egy fekete szalagot a kezedre. Ha gondolkoztál már az öngyilkosságon. Eltervezted hogy legyen, esetleg megpróbáltad, de nem sikerült. Köss egy fekete szalagot a kezedre. Ha nincs szalagod, fekete filc is segíthet.

Ha meglátsz valakit, akinek szintén ott díszeleg a fekete szalaggal a karján, akkor menj oda hozzá, öleld meg jó szorosan és kérd, hogy maradj erős!

Nekik, nektek ez sokat számít. 

Az elmúlt fél évben én is sokszor bántottam magam, sőt lehet most is megtenném, de a kedvencemet elvitte magával Emily, hogy ne tegyem. Facebookra kiírtam, hogy "Voltunk mi valaha is barátok?", mire hárman jelentkeztek nálam. Lehet, sőt biztos, hogy nem sok ez a három fő, de nekem rengeteget jelent, hogy van olyan, aki segíteni is tud, amikor a padlón vagyok, hisz van, aki röhögve rúg belém még párszor.  

Figyeljetek barátaitokra, rokonaitokra és ismerőseitekre azon  a napon. Ha bárkin észreveszitek, mondjátok el neki, hogy rátok számíthatok. Tudassátok vele, hogy meghallgatjátok, ha szüksége van a segítségre.

És ami a legfontosabb: 

NE FORDÍTSATOK HÁTAT ANNAK, AKI SZINTE ORDÍT A SEGÍTSÉGÉRT!

Ez most így alakult

Sziasztok! 

A dolgok úgy alakultak, hogy ez a blog már nem lesz befejezve soha sem. Gondolom észrevettétek, éreztétek, hogy már nem volt az igazi. Azóta nem az, hogy megtörtént a veszekedés. Nehéz úgy írni, ha a szereplőket létező emberekhez kötöd és itt most nem a One Directionre gondolok. Ami történt megtörtént és változtatni már nem lehet rajta. Leilával úgy döntöttünk ilyen feltételek mellett nem írjuk tovább a történetet. Ebben nagy szerepe volt bizonyos embereknek. Mindegy rizsázni nem akarok, a lényeg az, hogy a blog törlésre fog kerülni.

Szeretném megköszönni minden olvasónknak, hogy kitartottak mellettünk. Külön köszönet a 14 rendszeres olvasónak és a kommentelőinknek. Köszönöm a több mint 7000 oldalmegjelenítést, ez tényleg sokat jelent.

Tudom, hogy vannak olyanok, akik örülnek ennek a hírnek. Azoknak azt üzenem, hogy bekaphatják jó mélyen és vastagon. :)

Még egyszer utoljára:  Puszi: Emily

21. rész - THIS IS US

Sziasztok, segítségre lenne szükségünk. Igen, tudom hogy részként van feltüntetve, de csak annak érdekében, hogy elolvassátok ezt a bejegyzést. Keresünk három srácot, ha valaki ismeri őket, akkor jelentkezzen. Voltunk a This is us-on Emilyvel, és kinéztük őket magunknak. Félreértés ne essék, csak érdekel, hogy fel merik-e vállalni, hogy ők voltak azok.

Időpont: 2013-09-07 szombat 19:30-tól a film végéig

Helyszín: Szeged, Szeged pláza, Cinema City 8-as terem

Srác1 talán az 5. sorban ült, 10. szék környékén. Fehér póló volt rajta, amin egy zöld (<-milyen meglepő)  zombi díszelgett. Em megígérte hogy lelopja róla a pólót, de elmaradt és nekem még mindig kellene. Szóval és betűvel: Kedves zombisrác, ha meguntad a pólódat, vagy csak szánalmasnak gondolsz a poszt miatt, de jót röhögsz rajta, akkor vedd fel velem a kapcsolatot és beszéljük meg, hogy hogy juttatod el hozzám a pólót. 

Srác2 és srác3 nem más mint a két részeges pasi, akik állítólag szépen bevodkáztak és nekem nem adtak:( Legközelebb legyetek illedelmesek és kínáljatok meg engem is, MÉG akkor is, ha több sorral előttetek ülök.) Ők voltak azok, akik csinálták a hangulatot a végére. A Best Song Evert már állva és táncolva énekeltük el, amit köszönök nekik. Kár, hogy a pia nem ütött belétek hamarabb, mert nem hallottam, hogy a többi számot is ilyen hangosan énekeltétek volna. Köszönjük, hogy ilyen jó hangulatot csináltatok a végére. 

Jelentkezni lehet kommentben, vagy épp emailben(szyreen@gmail.com)
Köszönjük!

A lányomnak

Szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni Leilának.

El sem hiszem, hogy már ilyen nagy vagy. Nagyon szeretlek.

Szeretettel: Anya 

20. - Eltűntek

Hali! A mai nap (és a héten) történt egy-smár, ami után úgy gondoltam hogy kissé át kell dolgozni a részt, ezért ma mérgemben hozzáfogtam. Remélem a némettanárom holnap nem akar feleltetni, mert akkor csak egy karót tudok neki összehozni. Komizni még mindig ér, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, valamint arra, hogy a feltett kérdésekre mit válaszoltok.

Katherine Reed - Március 4 (hétfő)

Reggel szokás szerint arra ébredtem, hogy valaki rázogat. Meg se lepődtem azon, hogy miután fejemről lehúztam a takarót, Emily kócos, rózsaszín fürtjeit láttam magam előtt. Egy egyszerű kis vajszínű hálóingben volt. Ezek szerint nemrég kelt ő is.

- Jó reggelt Katy! - motyogta, majd bedőlt mellém az ágyba.

- Neked is. Fárasztó volt a meló? - kérdeztem, majd átmásztam felette és az asztalomhoz léptem. Elkezdtem keresni az órarendemet, miközben néha Emre pillantottam.

- Most nagyon. Zárás után Nick hozott haza, nehogy elaludjak út közben - mesélte.

- Na, csak nem Nick a titokzatos pasid?

- Nem, dehogy is. Hova gondolsz? Ő a főnököm… Egyébként nemsokára megtudjátok, csak adjatok még nekünk egy kis időt. - mondta, majd lassan felült, én pedig egy hajkefét dobtam mellé. Amíg ő kifésülte hosszú hajzuhatagját, addig én végeztem a bepakolással.

- Egyébként volt valami, miután elmentem? - kérdezte, majd felállt és a fésűt visszaadta nekem.

- Veszekedés nem volt. Rókalány nem jött ki a szobájából, ha voltunk nála, akkor se válaszolt semmire se. Lizbeth beszélt valamennyit Sammel, de csak annyit tudok, hogy már jobban van, mint tegnap reggel.

- Nem értem mire jó ez a sok vita. Főleg hogy a tegnap reggeliből alig tudunk valamit, és egyik ludas se mond semmit se. Várj? Azt mondtad Rókalány? - kérdezte nevetve, miután leesett neki mit is mondtam.

- Igen. Hisz olyan vörös, mint egy róka. Ráadásul még ravasz is… - jegyeztem meg. Szerencsére Em nem akarta tudni, hogy az utóbbit mire értettem.

- Miért gondoljátok mind azt, hogy Lei a „gonosz”? Adhatnátok neki ti is egy esélyt.

- Mi? Pártoljunk át egy idegenhez és hagyjuk egyedül Samet?  Ezt te se gondolhatod komolyan.

- Idegen? Úgy beszélsz róla, mintha egy földönkívüli lenne. Egyébként én beszéltem korábban Leilával, és tudom miért ilyen. - mondta, majd felállt és kiviharzott a szobámból. Utána mentem annyi különbséggel, hogy én a fürdőbe mentem, ő pedig Sam ajtaját lökte be.

- Itthon vagy még? - kiabált már a saját szobájából. Választ nem érkezett, ezek szerint már elment a suliba. Komolyan gondolta, hogy nem akar beszélni velünk. Én megálltam a tükör előtt, és bámulni kezdtem a tükörképem. Frufrum egyre hosszabb volt, aminek örültem. Egy ideje próbálkoztam a növesztésével, de a fodrászom mindig lebeszélt a dologról, most viszont már nagyon unom. Csak azt várom, hogy minél hamarabb megnőjön. Miután megmosakodtam, fogat mostam és megfésülködtem visszamentem a szobámba. A szekrény előtt álldogálva kutattam valami tűrhető ruházat után, mikor benyitott hozzám Lizbeth.

- Reggelt. Tudunk már valami újat? - kérdezte.

- Nem, de mi lelt téged? A lustaság királynője lehetnél, most pedig már fel vagy öltözve.

- Korán reggel anya hívott. Miután egy órát beszélgettem vele nem volt már sok kedvem és időm se visszaaludni. Pont akkor végeztem az öltözködéssel, mikor Em bejött kelteni. - magyarázta a dolgot.

- Értem. Szerinted melyik felső a jobb? - mutattam felé egy fehér és egy lila egyszerű kötött felsőt.

- Attól függ. Mit veszel még fel hozzá? Bár azt takarja, amit kell, de nem hiszem, hogy ennyire bevállalós lennél hirtelen. Vagy pasi van a dologban?

- Dehogy, csak munkába nem mehetek szakadt itthoni göncökben. Egyébként meg az a fekete nadrág - mutattam az ágyon lévő darabra. - és a fekete bakancsom. Tudod, az a szegecses.

- Aha… Akkor szerintem keress valami lila táskát és vedd fel a lila pulcsit. Vagy fehér táska fehér pulcsival. Vagy a fehér szürke tatyóval. Nekem mindegy.

- Veled aztán sokra megyek. Amúgy mi van a szüleiddel? Karácsony óta nem voltak felénk.

- Dolgoznak, mint az őrült. Szeretnék, ha leutaznék hozzájuk valamikor. Nem tudom még, mikor lenne jó.

- Értem. Én a helyedben a hétvégére lemennék hozzájuk.

- Az nem jó. Túl hamar van. Bár a jövő hétvége szerintem okés. Ha kiveszem a pénteket „szabadnapnak”, akkor már csütörtök este meló után el is tudnék indulni.

- Sam ki fog akadni… - jegyeztem meg, mire Lizbeth csak vállat vont.

- Olyan, mintha tesók lennénk, nekem megbocsátja. Bár így belegondolva nem is értem miért Leila lett a nővérem, amikor Sammyvel sokkal jobban kijövünk.

- Ez igaz. Gondolom a mostani vitáknál is inkább Sam pártját fogod.

- Persze, hisz teljes mértékben igaza van. A szabályokat be kell tartani. Ennyi. - mondta, majd felállt és távozott.

Nem értem már ezt az egészet. Em a Rókalánnyal van, Lizbeth pedig Sammel. Nem nagyon tudtam eldönteni, én melyik oldalra álljak. Talán az arany középutat kéne választanom, de ha feltétlen döntenem kéne, akkor az utóbbi csapatot választanám. Jobb helyem lesz Sammyvel… „Aurea mediocritas” itt is rám talál az irodalom… Még jó, hogy holnap nagy dolgozatot írunk.

Miután felöltöztem sminkeltem, majd megfogtam a táskámat és lesiettem a földszintre. Emily szokás szerint kakaózott, a többiek pedig még nem értek le. Csináltam magamnak egy sajtos szendvicset reggeli gyanánt, majd leültem és falni kezdtem. Kellett nekem az éjjel éhesen lefeküdnöm, most majd meg veszek. Pár perc múlva megérkezett Leila, aki egy kapucsínó elkészítése után el is tűnt.

- Neked is jó reggelt… - jegyeztem meg, majd folytattam az evést.

- Hagyd rá. Majd én beszélek vele - mondta Emily és a csaphoz lépett, hogy elmossa a bögréjét. Miután én is végeztem elmosogattam, majd a nappaliban bekapcsoltam a tv-t. Egy zenecsatornára kapcsoltam, ahol pont Rihanna egy régebbi dala ment. Felhangosítottam, hogy az emeleten lévők is jól hallják, majd elővettem az nyelvtan füzetemet és tanulni kezdtem. Nem értem miért jó az, ha a laza napokra betesznek nekünk négy dolgozatot… Elsőként Emily érkezett meg, majd a nem valami vidám öltözékben virító Rókalány, utoljára pedig szokás szerint Lizbeth. Mikor már mindenki harci díszben állt, Em kizavart minket majd bezárta az ajtót. Állítása szerint nélküle sosem érnénk be a suliba. Lényegtelen. Út közben végig barátnőmmel beszélgettem, míg Emily valamit dúdolgatott, Róka pedig cigizett. Nem tűnt túl boldognak, de hát nem hatott meg. Túl jól elszórakoztatott Lizbeth. A suliba beérve külön váltunk és elsiettem a termemhez. Pont a tanárnő érkezése előtt értem be. Azonnal leültem a helyemre és már osztotta is ki a lapokat. Egy oldal volt csak évszámokból, nevekből és fogalmakból, majd volt egy térképes feladat és még két szövegkitöltős is. Utoljára az esszéírást hagytam. Két oldalt kellett írni az adott témáról. Mivel matekórán is a dolgozatot írtuk, a harmadik órában kellett beülnünk mrs Garcia órájára és továbbá is a hatványokkal foglalkozhattunk csakúgy, mint az előző héten. Gyűlölöm őket. Francia törin Bastille ostromáról kellett írtunk egy rövid dolgozatot, társadalom ismeretek órán pedig az állampolgári ismeretekből volt dolgozat. Egy négyoldalas szöveget kellett kijavítani helyesírás szempontjából. Zara ült mellettem. Próbáltam róla lesni, de hamar rájöttem arra, hogy nem is ugyan azt a szöveget kaptuk. Remek… Kicsöngetés után beadtam a dolgozatot, majd szomorúan mentem enni. A tanárnő szerint a négy oldalra negyven hiba jutott. Nos, én tizenkettőt találtam csak meg. Nem örültem neki, főleg hogy nem is vagyok túlzottan jó nyelvtanból. Óra után elslattyogtam a menzára, majd siettem tovább a boltba. Túlórázni akartam, de mostanában nem igazán jött össze a dolog. Miután leváltottam Kellyt beültem a helyemre, a pult mögé. Nem sokan voltak, és mind kiszolgálták magukat. A készletet is gond nélkül feltöltöttem, majd vártam a nyolc órát. Nem sokkal zárás előtt, volt egy vásárlóm, aki elég tanácstalan volt, így segítettem neki. Három pár cipő között variált és végül kettőt el is vitt, aminek csak örülni tudtam. Miután ő is elment nem sok esélyt láttam arra, hogy még beesik bárki, így visszaültem a kassza elé és elkezdtem összeszámolni a bevételt. Mikor kész lettem észrevettem a pénztárgép melletti cetlit. „Öltöztesd át a kirakati bábúkat! Üdv, Kelly.” Épp csak rápillantottam a kirakatara, hogy megtudjam hány női és férfi bábú van most kint, mikor is észrevettem egy fiút. Egy kalapos srác bámulta magát a tükörben és a fejfedő alól kilógó tincseit igazgatta, valamint ruhája gyűrődéseit simítgatta. Tipikus tükörmániás… Ez ugrott be először, majd mikor észrevettem, hogy haját ötször is átfésülte ujjaival nevetnem kellett. Csak ráborultam a pultra és nevettem, de talán kissé hangosra sikeredett, ugyanis megszólalt a kis csengő, ami az új vásárlót jelezte, majd léptek zaját hallottam, melyek felém közeledtek.

- Mi ennyire vicces? - kérdezte egy férfias hang, én pedig lopva felé pillantottam. Mikor tudatosult bennem, hogy a kirakatot tükörként használó srác jött be újfent nevetni kezdtem, de annyira hogy még a székről is lefordultam és bevertem a homlokom a pult szélébe. Még szerencse hogy frufrus vagyok. Az biztos eltakarja, ha megmarad a helye.

- Életben maradtál? Csak mert lopni nem szeretek, de viszont az ott elvinném - mondta a srác mikor áthajolt a pult felett és végigmért. Nagy nehezen felálltam, majd leporoltam magam és én is végigmértem őt. Mikor a szeméhez értem felsikítottam, ugyanis felismertem őt. Szegény rémülten fogta be a számat, de nem volt valami szemfüles, mert egy lépést tettem hátra, és így már nem is ért el. Most sokkal hangosabban sikítottam, sőt, szinte már visítottam. Fél másodperc alatt fogta be kezével a számat, de ez alkalommal még a tarkómat is megfogta, hogy ne tudjak kihátrálni kezei közül.

- Rendben. Tudnál úgy kezelni, mint egy vásárlót? - kérdezte. Miután bólintottam elengedett.

- Egy feltétellel. Kérek három aláírást - jelentettem ki magabiztosan.

- Te most zsarolsz engem? Ha nem kapod meg az autogramokat, akkor nem vásárolhatok itt? - fogta fel, hogy mit is mondtam. Az ő szavaival tényleg zsarolás. Szerintem csak jó üzlet.

- Kérleeeek! - kezdem könyörögni. - Hatalmas rajongó vagyok, és a barátnőim is imádnak titeket.

- Legyen - egyezett bele egy nagyobb sóhaj után. - De előbb a vásárlás. Valami szép és nőies dolgot szeretnék.

- Jó, de mit? Cipő, ruha, kesztyű, sapka, sál? Valami táska? - kezdtem felsorolni a dolgokat.

- Ötletem sincs. Csak valamivel meg akarom lepni - mondta, és elindult szétnézni a boltban. Alap esetben rohannom kéne utána, hogy tudjak segíteni, de helyette besiettem a táskámért és előhalásztam belőle a naplómat. Azzal és egy tollal mentem vissza a fiúhoz.

- Ez tetszik - mutatott egy vastag téli kabátot. - De ez nagy rá…

- Kisebb nincs az ilyen vastag kabátokban. A vékony csajok szeretik kitenni azt, amijük van, és nem húznak fel ilyeneket.

- Akkor mit vegyek neki?

- Kesztyűt? Hideg lesz még egy-hét hétig.

- Rendben. Merre vannak? - kérdezte, mire kiléptem a pultom mögül és az említett részlegre vezettem. Hosszas nézelődés után vett egy párat. Fekete volt bőrből aranyos lila masnival. Szerintem jól választott. Míg becsomagoltam, addig ő előkészítette a pénzt. Kasszából kivettem a megszámolt pénzt, majd borítékba tettem és ráírtam, hogy mennyi van benne. Miután betettem a benti széfbe, bezártam az iroda ajtaját, majd kimentem a pulthoz, ahol a kabátom és táskám volt. Már öltözködtem, mikor a fiú megszólalt.

- Milyen névre lesz? - kérdezte, és akkor vettem észre, hogy a naplóm és a toll már nála volt.

- Katy. Ez lennék én - mosolyogtam. Ő villám gyorsan firkantotta le a nevét, majd lapozott és újra rám nézett. - A következő Sammy.

- És az utolsó? - kérdezte, mikor már a harmadik oldalnál járt.

- Emily - válaszoltam. Ő fog a legjobban örülni.

- Hú de sok Emily van erre felé - jegyezte meg, majd visszaadta a naplómat és az íróeszközt. - Tessék!

- Köszönöm, nagyon rendes vagy. Remélem a barátnőd örülni fog a kesztyűnek.

- Az biztos. Jó az ízlése és amúgy is örül minden apróságnak is. Na, én mentem. Szerintem már egy ideje zárva kéne lennetek - mosolygott, majd elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett volna még egy utolsót intett felém, majd elment. Párszor végigjártam a boltot, majd lekapcsoltam a lámpákat, bezártam és hazafelé indultam. A bolt előtt állva kerestem a táskámból a mobilom, hogy tudjak hívni egy taxit, de pofára estem, mikor a kezem ügyébe akadt. A kis kütyü volt olyan drága, hogy lemerült ma annyira, hogy még ki is kapcsolt. A dühtől fortyogva indultam neki a fél órás útnak.

***

Mérgesen csaptam be magam után a bejárati ajtót majd lerúgtam magamról a bakancsom és ledobtam a földre a kabátom valamint a táskámat. Lizbeth pillanatokon belül megjelent mellettem. Feje iszonyat vörös volt.

- Baj van? - kérdeztem.

- Még hogy baj? - üvöltötte le a fejemet. - Mi a francért nem vetted fel a telefonodat? Fél 8 óta hívlak megállás nélkül. Hol a fenében voltál ilyen sokáig?

- Lemerültem és nem tudtam taxit hívni, ezért gyalogoltam. De figyelj! Nagylány vagyok. Tudok magamra vigyázni, ha kell.

- Te lehet, de Sam nem. Eltűnt. Sőt, elköltözött. Elvitte a cuccait, a maradék holmiját pedig negyed órája vitte el egy költöztető cég. A diri volt velük. Neki állítólag szólt Sam, de nekem semmit se mondott. - kezdett sírni, mire odaléptem mellé és átöleltem. -  Mindenről az a kurva tehet. Amíg Leila nem jelent meg, addig nem voltak veszekedések se. Fogadok, hogy Sam is itt lenne még, sőt biztos valami hülye filmet néznénk most a mozi szobában.

Fél 11-ig folyamatosan hívogattuk Samet, majd onnantól már azt vártuk, hogy Leila és Emily is hazaérjen. Miközben a nappaliban időztünk folyamatosan szidtuk a rókalányt. Egyetértettem a sírós lánnyal. Szerintem is a vörös hibája minden. Először a rózsaszín hajú lány esett be. Miután elmeséltünk neki mindent már 11 is elmúlt. Ekkor jött tőle egy jó kérdés.

-  Na de hol van Leila? 

Nos szerintetek mi történt Leilával?

Merre bóklászik és mért nem tud róla Emily?

A lányok vajon tényleg őt hibáztatják, vagy csak az indulat beszélt belőlük?

Lucky me

Sziasztok!

Először is. A résszel egész jól haladunk, de a következő részeket Emmel közösen kell megírnunk, így marad sajnos ez a lassúság, de mindketten próbálunk majd sietni. Jövő hét közepe fele örülnék ha sikerülne feltölteni a részt, de számomra a Someday az első, a második pedig egy pályázat, amire jelentkeztem. ECDL-t idén le kell tudnom, ami szintén lassít a munkámon, de számomra nem fontos már ez a blog, csak Emily miatt folytatom.

Hoztam nektek egy Niall-os blog fordítását, amit megéri olvasni. 7. vagy 8. fejezetig ismerem a sztorit, nagyon szerethető kis történet. A Lucky me eredetileg asszem 30 részes, és 100% hogy van folytatása is 15-20 rész körül, de az még írás alatt áll. Többen is elkezdték már fordítani, de úgy tudom ez az egy az, ami még mindig fut. Jó olvasást mindenkinek.

Link - > LUCKY ME!

19. rész - Miért én?

Üdv, itt Leila.

Most pofátlan leszek, de egy kicsit belenyúlok Em részébe hogy untassalak titeket. Először is szeretném nagyon megköszönni M. Stepnek, hogy megragadta a billentyűzetet, és írt egy megjegyzést nekünk. Eltalálta a dolgot, ugyanis ez itt Sam szemszöge lesz. Második, amivel fárasztom a népet, az a szavazás jobb oldalt. Köszi, hogy kilencen eddig vettétek a fáradtságot, és rákattintottatok. Hatalmas pacsi annak a két drágának, aki leszarja a blogot. ♥ Nem vagyok rájuk mérges, meg semmi, de remélem hogy ha már szavaztak, akkor olvastak legalább 1 részt tőlünk. És végül az utolsó. Mostantól minden rész végére jön egy kérdés (vagy több), amire válaszolni kell. Ha nincs válasz, nincs következő rész. Részemről ennyi. Még olvassátok el Em szentbeszédjét, utána pedig élvezzétek a részt.

Sziasztok! Ahogy ígértem itt a következő rész. Legyetek olyan kedvesek és szavazzatok. Valamint egyáltalán nem bánnám, ha komiznátok is. Írjatok valamit arról, hogy szerintetek milyen a blog és hogy jó-e így. Ha nem, akkor pedig írjátok meg a problémáitokat. De abból nem kérünk, hogy szánalmasok vagyunk, mert azzal nem tudunk mit kezdeni.

Puszi: Emily

Samantha Johnson - Március 2 (szombat) 

Reggel a telefonom csörgésére riadtam, majd nem leestem az ágyról. Hamarabb keltem és utamat a második emelet felé vettem. Berontottam Leila szobájába. Felráztam az álmából. És azonnal belekezdtem:

-         Mégis mit képzelsz magadról, hogy csütörtökön másnál alszol? Se szó, se beszéd fogod magad és elmész arról az iskolai szarságról és Emilyvel meg közlöd, hogy másnál alszol, ne várjunk haza – kiabáltam vele. Eléggé mérges voltam. Ő épphogy felocsúdott és szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.

-         Ebben a házban vannak íratlan szabályok, mit tegnap kiderült, ezekről te nem tudsz. Szóval itt egy kis felvilágosítás: Ha együtt megyünk el bulizni, együtt is jövünk haza – utaltam a bulira, amikor anélkül lépett le, hogy bárkinek is szólt volna. Mérges pillantás lövellt felém.

-         Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. 

-         Dehogyis nem. Mégis hol jártál? A soron következő szabály szerint csak pénteken és szombaton lehet másnál aludni – oktattam ki.

-         Nem tartozom neked elszámolással. Legfeljebb csak Emnek, vele pedig lerendeztem a dolgot. És, ha nem tudnád nekem pénteken nincs iskola – lökte nekem. Hát tényleg nem tudtam. De őszintén: Nem is érdekelt.

-         Nehogy azt hidd, hogy beveszem ezt „az egyik barátnődnek összetörték a szívét” dumát. Ennyire nem vagyok hülye.

-         De igen az vagy, sőt még annál is hülyébb, mint gondolod – válaszolta gonosz vigyorral.

-         Mégis mi folyik itt? – hallottam meg Emily hangját. A legrosszabbkor. Szúrósan nézett végig rajtunk.

-         Várom a választ lányok! Miért kell korán reggel kiabálni? – eléggé mérges volt, vagy csak álmos, ezt nem tudtam eldönteni. Leila felugrott és kiment a szobából. Hallottuk ahogy csapódik a fürdő ajtaja és kattan egyet a zár.

-         Hajlandó vagy beszélni?! – inkább parancsnak tűnt, mint kérésnek.

-         Bocs, el kell készülnöm – szaladtam ki a szobából az egyel lentebb lévő fürdőbe. Ezt megúsztam. De kérdés: Vajon meddig?

Megmosakodtam, rendbe tettem a hajam. Majd elkommandóztam a szobámig. Magamra rángattam egy farmert, egy pólót és a kedvenc felsőmet. Tekintetem az íróasztalra tévedt. Egy fekete boríték hevert rajta. Valószínűnek tartottam, hogy tegnap érkezett. A kis táskámba hajítottam. Lementem a konyhába. A tegnapról maradt melegszendvicsek közül kettőt kiválasztottam. Ezeket megmelegítettem. Készítettem mellé teát. Ez volt a reggelim. Az előszobában felkaptam a kabátomat és elhagytam a házat. Az utca végén Olivia várt rám. Ez egy kicsit meglepett, azt hittem a veszekedés miatt nem fog megvárni. Halkan köszöntem neki:

-         Jó reggelt!

-         Szia – mondta – Ne haragudj a tegnapi dolog miatt. Tudom, hogy semmi közöm hozzá. Nem tudtam befogni azt a nagy számat, sajnálom – fejezte be. Megindultam és jött utánam.

-         Nincs semmi baj. Igazából csak az bánt, hogy egy kicsit igazad van. Nem kedvelem őt – ismertem be. Olivia furán nézett rám, nem igazán tudtam eldönteni abban a pillanatban vajon mire is gondolt.

-         Tudtam én! – kiáltott fel – De még mindig nem értem. Miért nem bírod őt?

-         Azért, mert Emily jobban megbízik benne, mint bennem, pedig még csak egy hónapja ismeri.

-         Abból, amit eddig meséltél Emről felelősségteljesnek tűnt. Azt mondtad olyan, mintha az anyukátok lenne. Lehet, hogy ő már jobban megismerte Leilát. Ezt nem tudhatod. Talán neked is meg kellene ismerned közelebbről.

-         Ez olyan szépen hangzik, de nem ilyen egyszerű. Ma reggel is jól összevesztünk.

-         Akkor, a másik variáció, hogy beszélsz Emilyvel. És elmondod neki, amit gondolsz.

-         Kizárt dolog! Most nincs hangulatom még egy veszekedéshez.

-         Hogy érted ezt?

-         Reggel összevesztem Leilával, és ő hallotta.

Beértünk a menhelyre. Kennel takarítással kezdtem. Vagyis három kennel kitakarításával. Szerencsére nem voltak rossz állapotban. Tettem egy kört a menhelyen és kicseréltem a vizeket. A következő körben pedig enni is adtam a kutyáknak. Bementem az orvosi részlegre.

Összeszedtem egy alomnyi kis kutyát. Csináltam nekik tápszert és egyesével megetettem őket a cumisüvegből. Nagyon aranyosak, sajnálom, hogy meghalt az anyjuk. Imádok közöttük lenni, ilyenkor olyan mintha a pótmamájuk lennék. Az etetés után kicsit megdögönyöztem őket. Ha már ott voltam, benéztem a kis túlélőhöz is. Kezd javulni. Nemsokára kikerül az orvosi részlegről és felkerül a gazdit keresők listájára. Komolyan gondolkozom rajta, hogy örökbe fogadom. Tudom, hogy a többiek nem rajonganának az ötletért, de én nagyon szeretném. Mire végeztem, mehettem ebédelni. Az össze önkéntes összegyűlt a nagy teremben. Oliviát kerestem és meg is találtam a főnök mellett. Leültem hozzájuk.

-         Szia Sam! – köszönt Dean – Hallottam jól boldogulsz a bántalmazott kutyussal.

-         Igen, azt hiszem kezd megszokni.

-         Angela is ugyanezt mondta – újságolta. Megjegyzés: Angela egy másik lány, aki akkor foglalkozik vele, amikor én nem dolgozom. – Ó, és lassan nevet kellene adni neki. Arra gondoltam elnevezhetnéd te.

-         Mármint én?

-         Igen. Szeretném, ha te adnál neki nevet.

-         Legyen a neve Hope – jelentettem ki.

-         Aranyos – mondta Olivia.

-         Ezt megbeszéltük, akkor így fogjuk őt hívni.

Egy órakor megérkezett a gyógyszer szállítmány. Félóra múlva, pedig a táp szállítmány is. Beletelt egy „kis” időbe, mire mindent a helyére pakoltunk a raktárakban. Aztán elérkezett, amit a legjobban utálok: kutya fürdetés. Hát, mire végeztem, tetőtől talpig voltam csak vizes. Nem számít! Elmentem átöltözni. Aztán hozzá láttam az utolsó feladatomhoz: Hopehoz. Vele voltam több, mint egy órát. Majd Oliviával hazamentünk. A háza előtt elbúcsúztunk egymástól. Eszembe jutott a levél. Előkerestem és elolvastam hazafelé menet:

Drága Samantha Johnson!

Te vagy a csipet-csapat egyetlen szőkéje… Jelenleg. Tudod, Leila is az volt annak idején, amikor még velem járt. De egy szerencsétlen lépés után, legnagyobb sajnálatomra elmenekült tőlem. Pedig mennyire jó nő volt akkor… Még most is az, de sajnos vörös lett. Dögös vörös, bár mindig is jobban bírtam a szösziket, mint amilyen te is vagy. Megjátszod magad és ártatlannak látszol, de fogadok az ágyban igazi istennő vagy. A kis lakótársadat Leilát már sikerült egyszer megfektetnem… Igaz, hogy próbált ellenállni, szabadulni és az egész menet alatt bőgött, de ez csak még jobban feltüzelt. Te leszel cicám a következő. Élvezni fogom, ahogy sikítasz és azért könyörögsz, hogy ne tegyem meg. Ha jó kislány leszel, nem hagylak sokáig szenvedni. Hamar meg foglak ölni. Készülj fel! A héten az enyém leszel.

 

Csókollak

A levéllel a kezemben beszaladtam a házba, majd egyenesen fel a szobámba. Azonnal bekukáztam a papirost. Elég volt egyszer elolvasnom ahhoz, hogy örökre beleégjen az elmémbe. Nem tudom, hogy voltam képes racionálisan gondolkodni. Csak azt tudtam, el kell hagynom a házat minél hamarabb. Jó lenne ha már holnap eltudnék indulni. A cuccaim nagy részét bőröndökbe pakoltam. Minden szükségesebb dolgot beleszórtam. A telefonomért nyúltam és tárcsáztam.

 -      Igen? Tessék!

 -      Sajnálom, hogy ilyen későn zavarom igazgató úr, de sürgősen beszélnem kell önnel. Samantha Johnson vagyok – mondtam el gyorsan. Pár percnyi hallgatás után megszólalt:

 -      Igen, Samantha?

 -      Vissza kell költöznöm a szülővárosomba. Nem jövök vissza, szeretnék kijelentkezni az iskolából.

-         Mi történt kisasszony?

-         Családi okok miatt kell hazaköltöznöm. Holnap éjjel indulok. Szeretném, ha a házból a dolgaim nagy részét utánam küldenék.

-         Igen, az megoldható. De csak hétfőn tudunk ez ügyben intézkedni.

-         Rendben, nekem úgy is jó. Kérem, beszélne a menhellyel is?

-         Természetesen.

-         És még valami: A lakótársaimnak majd én elmondom, nem kell értesíteni őket.

-         Rendben Samantha. Tehetek önért még valamit?

-         Nem. Nagyon szépen köszönöm. Jó éjt.

Alig, hogy letette, de én már azonnal hívtam anyát.

-         Szia anya! Kérlek, ne kérdezz semmit! Csak intézd el nekem, hogy hétfőtől a helyi iskolába járhassak.

-         Mégis miért?

-         Kérlek, mindent megbeszélünk otthon, amint hazaértem. Holnap éjjel indul a gépem. Soha többet nem jövök vissza Londonba, ha nem muszáj.

-         Kicsim, mi történt?

-         Anya, ne most! Ígérem, mindent elmondok. Nagyon szeretlek.

-         Én is szeretlek kincsem. 

-         Jó éjt!

-         Neked is!

Muszáj úgy csinálnom, mintha nem történt volna semmi sem. Ha tudja ki vagyok, hogyan nézek ki az azt jelenti figyel engem. Mindenkit. Leila elmondhatta volna miért jött ide. Gondolom, nem sejtette, hogy követni fogja ez az elmebeteg. Em biztos tudja. Jobban belegondolva, ezért volt a sok szabály, hogy nem mehetünk sehova egyedül. Valószínűleg jelentkezett a srác. Leila láthatta őt. Vissza oda, hogy el kell tűnnöm. Nem vehetnek észre semmit.

Elhagytam a szobámat és bementem a fürdőbe. Forró vízzel letusoltam, de nem igazán nyugtatott most le. Úgy 20 perc elteltével megelégeltem a szenvedést és elzártam a csapot. Megtörülköztem és felvettem a kedvenc hálóingemet. Egy utolsó pillantást még vetettem a tükörképemre. Elég nyúzottnak tűntem, mint aki napok óta nem aludt. Bár csak annyi bajom lenne... Lementem a konyhába, ahol fura mód senki sem volt rajtam kívül. Ránéztem az órára, és akkor szembesültem a ténnyel, hogy már 11 is elmúlt. Tehát ezért. Csináltam egy szendvicset és hozzá teát. Megvacsoráztam, majd felmentem megmostam a fogam és átcammogtam a szobámba. Befeküdtem az ágyamba „aludni”. Egyetlen egy dolog kavargott a fejemben: Miért én? Miért én? Miért én? 

Március 4 (vasárnap)

Egész éjjel csak forgolódtam, egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Fél éjszaka pakolásztam, hogy a fontos dolgaimat biztos hazavigyem. Újra és újra átnéztem a bőröndöket, végül pedig az ágy alá csúsztattam őket. Továbbá éjjel lefoglaltam egy jegyet a ma este tizenegykor induló járatra.

Nem éreztem túl jól magam, gondoltam az alvás hiány miatt. A kis szekrényen hevert egy tükör, amivel szemeztem egy darabig, majd végül csak belenéztem. Nem kellett volna. Pont olyan szarul néztem ki, mint ahogy éreztem magam. Mivel még csak fél nyolc volt, erőt vettem magamon és átsétáltam a fürdőbe. A biztonság kedvéért bezártam az ajtaját, bár nem vagyunk szégyenlősek egymás előtt. Teleengedtem a kádat forró vízzel. Ledobtam a hálóingemet és belemásztam a vízbe.

Ijedten nyitottam ki a szemeimet. Eltartott egy darabig, amíg rájöttem hol is vagyok. A fürdőben, a kádban. Álmomban, amint kitettem a lábam a házból, egy srác elkapott és betuszkolt egy kocsiba. Bekötötte a számat, hogy ne tudjak kiabálni, majd letépte rólam a ruháimat. Valamit suttogni akart a fülembe, amikor felébredtem. Kimásztam a vízből és belehánytam a WC csészébe. Ez egyre jobb lesz. Dolgozik az ideg. Kiöblítettem a számat, megmostam a fogamat és visszamentem a szobámba. Bebújtam az ágyba és az óra kattogását hallgattam. Kilenc óra, lassan kezdenek főzni. Jól gondoltam, mert nem sokkal később Emily jött be a szobába.

-         Szia! Nem jössz… Jól vagy? – aggódva kérdezte.

-         Nem mondhatnám. Azt hiszem, összeszedtem valamit.

-         Fáj valamid? – jött oda hozzám. Közben ellenőrizte van-e lázam.

 -       Nem igazán. Csak rosszul vagyok. Nemrég hánytam is.

 -       Miért nem szóltál? Hozok fel gyógyszert – azzal a lendülettel ki is ment.

Már megint feltámadtak benne az anyai ösztönök. Negyed óra múlva visszajött egy tálcával, amin gyógyszerek és almalé volt. Alig tudom elhinni, hogy megjegyezte mit is szeretek. Lenyeltem a cuccot, majd beszélni kezdtem.

-         Emily a veszekedésről…

-         Nem. Majd ha jobban leszel! – szakított félbe. Akkor sosem fogod hallani az én verziómat.

-         Leila mondott valamit? – kíváncsi voltam beszéltek-e. Bár sejtettem a választ.

-         Nem. Azóta csak akkor jön ki a szobájából, ha nagyon muszáj. Nem beszél senkivel sem – nagyon meglepett, amit hallottam. Azt gondoltam, mindent megbeszélnek. – Megyek vissza főzni. Ha kész van, hozok fel neked levest.

-         Köszi – mondtam halkan.

Em csak bólintott, majd kiment. Miután megkaptam az ebédemet, felöltöztem. Kezdtem jobban érezni magam, de nem akartam a közelükben lenni. Az esti szökés járt a fejemben. Azon agyaltam, hogyan tudnám úgy elhagyni a házat, hogy ne vegyék észre. Em dolgozott, ő nem jelentett akadályt. A gondot a többiek okozták. Tervezgetésemet az ajtó nyitódása zavarta meg.

-         Szia Sammy!

-         Szia Lizzy! Hát te?

-         Jöttem megnézni, mi van veled. Emily mondta, hogy nem vagy túl jól.

-         Értem. Most nem olyan vészes.

-         Akkor lenne kedved beszélgetni?

-         Attól függ, miről?

-         Mondjuk a veszekedésről, mert nekünk senki nem mond semmit.

-         Nekünk?

-         Katynek és nekem – magyarázta.

-         Én azt hallottam, Leila nem beszél.

-         Hát Em sem. Azt mondta, ha kiderített valamit, el fogja mondani.

-         Csak a péntek esti vitatkozást folytattuk. Még mindig nem értem miért áll ki mellette.

-         Ő már csak ilyen. De megértem, hogy rosszul esett ez neked.

-         Csodálom, hogy nem mondta el, mert a végét hallotta. Kicsit félbe szakította a beszélgetést.

-         Ő Emily, ismered, hallani akarja mindkét verziót.

-         Én meg azt akarom tudni, ki Em barátja – jelentettem ki.

-         Bogarat ültettél a fülembe. Most már engem is foglalkoztat a dolog. Úgy titkolja, mintha valami híresség lenne.

-         Vagy lehet, hogy félti tőlünk.

-         Tőlem, aztán ne féltse, nem egyforma az ízlésünk – mondat Lizzie.

-         De néha igen.

-         Nagyon ritkán. Na, hagylak pihenni. Remélem, holnapra jobban leszel.

-         Az biztos – gondoltam arra, hogy holnap már otthon leszek. Megöleltük egymást és távozott. Ahogy kiment ismét csönd telepedett a szobára.

Késő volt már. Mindent összekészítettem. Hívtam egy taxit és kértem, hogy semmi szín alatt ne dudáljon. Nem akartam, hogy túl hamar észrevegyék, hogy elmentem. Egy ideje már nem hallottam semmiféle vihorászást. Nagy volt a csönd. Túl nagy. Gondoltam, csak visszavonultak a szobáikba, ennyi az egész. 

Megindultam lefelé a lépcsőn két bőrönddel a kezemben. Levittem, a ház előtt már várt a kocsi. A sofőr segített betenni őket a csomagtartóba. Visszamentem a többi cuccért. A táskámat felvettem. Körbejártam a szobámat még egyszer utoljára. A ház kulcsait az éjjeli szekrényre tettem. Felkaptam az utolsó bőröndöket és kiléptem a helységből. A nappalin mentem keresztül, amikor nyílt a mozi szoba ajtaja. Ezek szerinte, azért nem hallottam őket, mert filmet néztek. Megijedtem. Gyorsan kiszaladtam a házból. Halkan becsuktam az ajtót. Beszálltam a taxiba.

A reptérre menet az itt töltött időn járt az eszem. Gondolatban mindentől elbúcsúztam. Megérkeztem a reptérre, kifizettem a sofőrt, majd bejelentkeztem. Mikor végre fent ültem a repülőn, hálát adtam az égnek. Nem sokára otthon leszek és mindennek vége. 

Gyorsan telt az idő a gépen. Zenét hallgattam és filmet néztem, majd néhány óra múlva már a taxiban vártam, hogy minél hamarabb hazaérjek. A kocsi megállt, kiszedtem a bőröndöket és az utca kövére raktam. Kifizettem a sofőrt és elköszöntem tőle. Elráncigáltam a házig a cuccaimat, majd az épület falának döntöttem őket. Előkerestem a kulcsomat, lassan elfordítottam a zárban. Bementem és azonnal anya ölelő karjai vettek körül. Ez már nagyon hiányzott. Régen éreztem a szeretetének ezt a fajta megnyilvánulását. 

-         Szia kicsim! – szorított magához.

-         Szia anyu!

-         Mesélj drágám! Miért kellett hazajönnöd? Mi ez az egész? – aggódás csengett ki a hangjából, amit egyáltalán nem csodáltam.

-         Anya kérlek, mindent elmesélek, holnap. De most hagyj aludni, nagyon fáradt vagyok.

Fura módon megértette és békén hagyott. Felmentem a régi szobámba és ledobtam a cuccaimat. A fürdőben lezuhanyoztam, majd kerestem egy hálóinget a szekrényemben. Belemásztam az ágyamba. Olyan jó érzés volt végre otthon lenni, mindentől távol de legfőképp biztonságban. Egy darabig csak feküdtem és a barátaimra gondoltam. Hiányoztak nekem, de a biztonságom mindennél fontosabb. Bárcsak ez az egész egy álom lenne. Lassan elaludtam.

Szerintetek mi fog történni ezek után Sammel? A lányok tudta nélkül lépett le. Beszél majd velük a későbbiekben? Ryan zaklatni fogja és utána megy, ahogy Leilát is követte Londonba vagy esetleg a szőke lány nyugodtan élheti tovább az életét? Esetleg visszatér még valaha Londonba?

ÚJ

Csá, itt Leila!
Emcica feltette a kövi rész előzetesét egy kérdéssel, amire a drága rendszeres olvasók basztak válaszolni. Érdekel még valakit a történet? SZAVAZZ OLDALT ------->
 SZAVAZZ OLDALT ------->
 SZAVAZZ OLDALT ------->
 SZAVAZZ OLDALT ------->
 SZAVAZZ OLDALT ------->
 SZAVAZZ OLDALT ------->
 SZAVAZZ OLDALT -------------------------------------------------------->

Köszi...

19. rész

Sziasztok! 

Hoztam egy kis ízelítőt az új részből. Perpillanat is írás alatt áll. Nem tudom mikor fejezem be, de legkésőbb szerdáig szeretném feltenni az egészet. Sorry, hogy sokat csúszik a rész. De hát nekem is van életem (nagyon bonyolult életem). Leila üzeni, hogy nézzetek be az új blogjára, ha szeretnétek olvasni: TSC-Someday

Puszi mindenkinek: Emily 

Reggel a telefonom csörgésére riadtam, majd nem leestem az ágyról. Hamarabb keltem és utamat a második emelet felé vettem. Berontottam Leila szobájába. Felráztam az álmából. És azonnal belekezdtem:

-         Mégis mit képzelsz magadról, hogy csütörtökön másnál alszol? Se szó, se beszéd fogod magad és elmész arról az iskolai szarságról és Emilyvel meg közlöd, hogy másnál alszol, ne várjunk haza – kiabáltam vele. Eléggé mérges voltam. Ő épphogy felocsúdott és szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.

-         Ebben a házban vannak íratlan szabályok, mit tegnap kiderült, ezekről te nem tudsz. Szóval itt egy kis felvilágosítás: Ha együtt megyünk el bulizni, együtt is jövünk haza – utaltam a bulira, amikor anélkül lépett le, hogy bárkinek is szólt volna. Mérges pillantás lövellt felém.

-         Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. 

-         Dehogyis nem. Mégis hol jártál? A soron következő szabály szerint csak pénteken és szombaton lehet másnál aludni – oktattam ki.

-         Nem tartozom neked elszámolással. Legfeljebb csak Emnek, vele pedig lerendeztem a dolgot. És, ha nem tudnád nekem pénteken nincs iskola – lökte nekem. Hát tényleg nem tudtam. De őszintén: Nem is érdekelt.

-         Nehogy azt hidd, hogy beveszem ezt „az egyik barátnődnek összetörték a szívét” dumát. Ennyire nem vagyok hülye.

-         De igen az vagy, sőt még annál is hülyébb, mint gondolod – válaszolta gonosz vigyorral.



Szemszöget nem véletlenül nem írtam. Mit gondoltok kié lehet???

Someday

Sziasztok! 

Még mindig nem az új rész, de már az is írás alatt van. Viszont, most egy új blogot hoztam nektek. Kommentelni, feliratkozni, pipázni ér. A helyzet az, hogy meguntam a tömegblogokat (árvalány, dark koppintások, 1D-s srác a bátyám, testem rabja vagyok koppintások, költözzünk Londonba szarok...) és ezért egy olyanba kezdtem bele, amihez még csak hasonlót sem láttam. The Second Chance - Someday névre hallgató blogra terv szerint vasárnaponként kerül majd fel új rész, de ha többel is készen leszek, akkor csütörtök esténként is fogok feltölteni. Egyenlőre talán ennyi lenne... Itt a link, akit érdekel, annak jó olvasást.