Kövessetek minket innen!

Kövesd a blogot a Bloglovin honlapon is.

16. rész - Randi Louis Tomlinsonnal

Leila W. - Február 27. (szerda)

Reita-sama tökéletesgitárszólójára ébredtem, amit Kai-kun kísért a dobok mögül. Fél öt volt. Még ráértem lustálkodni kicsit, ezért az öt kedvencemről álmodoztam. Nagyon szerettem őket, mert japánok, tehetségesek, és mert ők alkotják a gazettot. Nem haragudnék meg, ha Rei megkérné a kezemet. Ő a kedvencem, bár megvan a sorrend. Reita, Uruha, Ruki-sama, Kai-kun és végül Aoi. Végül is, az első három közül bármelyik jöhetne. Tokióban élhetnénk, cuki félvér gyerekeink lennének, helyben tanulhatnám a nyelvet. Gyerekeink? Miket beszélek én? Maximum egy gyerek... Egy kislány. Mia. Akinek Uruha lehetne a részeges keresztapja. Érdekes lenne, az egyszer biztos.

Álmodozásomból elég későn ébredtem fel, ugyanis 4:55 volt. Villám gyorsan átszaladtam a fürdőbe, megmostam az arcomat és a fogamat, megfésülködtem majd visszasiettem öltözködni. Bár előtte lenéztem az utcára a szobám ablakából. A szokásos fekete autó már a ház előtt állt, mellette gazdájával, aki a kinti hidegben fagyoskodott. Felvettem egy egyszerű nadrágot és egy pólót majd lerohantam a fiúhoz. Kinyitottam az ajtót, és intettem neki, mire ellökte magát a kocsitól és el is indult a ház felé. Mikor beért átöleltük egymást.

- Jó reggelt. Bocsi hogy még nem vagyok kész, de kissé... elkalandoztam reggel. Adj 10 percet és mehetünk is. - indultam volna az emelet felé, de leintett. 

-  Reggelt neked is, és nyugodj le egy kicsit. Nem halunk bele abba, ha egy óra helyett felet futunk. - mondta, majd teljesen nyugodtan bement a konyhába és lazán kiszolgálta magát a vacsihoz vett répából, valamint kivett egy kevés lasagne-t a hűtőből, a csöpögtetőből elővett egy tányért, szedett magának és betette a mikróba melegíteni.

- Louis kedvellek, meg minden. De muszáj felzabálnod a hűtőnk tartalmát? Tudod a lasagne a tegnapi, valamint a mai vacsink lenne, a répa pedig muffinhoz kellene... Bár téged elnézve ma mehetek boltba és vehetek megint… már ha még akarok a lányoknak sütni. Emilyvel megveretlek, ha nem veszel nekem répát délutánra. - fenyítettem be a srácot, mire kiöltötte rám a nyelvét. Akár egy ötéves.

- Veress! Hazza szeret engem és megvéd. Jut eszembe, nincs kedved elnapolni a futást? Sok répa van nálatok és örömmel eszem meg mindet... Vagy ha gondolod, megmutathatod a szobádat. - mondta, majd kiment az előszobába, levette a cipőjét és elindult az emeletre. Fájdalmasan felsóhajtottam.

- Legfelül a nyitott ajtó és legyél csendben. Ha felkelted a lányokat én is megverlek, nem csak Em. - szóltam utána ezekkel a szavakkal, majd feltettem a vizet forrni a teához, valamint lefőztem egy adag kávét is.

Előbbit a répás srácnak, utóbbit pedig magamnak. Ha a fiú nálam marad hatig, akkor kelleni fog a koffein adag. Amint készen lettek az említett italok, töltöttem két csészébe, majd a biztonság kedvéért bezártam az ajtót és elindultam Louishoz. Csak reménykedni tudtam abban, hogy a szobámat még nem szedte szét. Meggyűlt a bajom a lépcsővel, de végül egy csepp ital sem hagyta el a bögréket.
Louis az ágyamon feküdt és egy fotót nézegetett. A gőzölgő italokat letettem az éjjeli szekrényem szélére, majd mellé feküdtem, és szemügyre vettem én is a fotót. Az óta nem került elő, hogy ideköltöztem. Akkor gondosan eltettem a dobozkámba. Nem örültem annak, hogy Louis megtalálta, de már nem tudtam vele mit kezdeni.

Csendben nézegettük a képet. Tudom, hogy tudja ki ő, de örülök annak, hogy nem kérdezett rá. Fájna, ha beszélnem kéne róla. Kivettem kezéből a felső képet. Az a Ryan volt rajta, akit még tudtam szeretni. A kép talán a második csókunkat örökíti meg. Akkor még barna haja volt, nem volt olyan sok tetoválása és piercingekkel sem volt tele. Akkor még őrülten szerelmes voltam belé és nem féltem tőle. Ha most is ilyen lenne, könnyen beleszeretnék. Futólag rápillantottam arra a képre is, amit Louis még mindig a kezében tartott. Azon már az "új" Ryan díszelgett. Elhoztam egy ilyen képet is róla, hogy tudjam kibe szerettem bele, és lássam mi lett belőle. Bár a hegem örökké emlékeztetni fog rá. Pontosabban... ha akarnám, műtéti úton, vagy tetoválással el lehetne tüntetni, de nem akarom. Ebből tudom, hogy mekkora egy barom voltam korábban. Sírnék, ha arra gondolok, ez bármikor megtörténhet újból, de Louis előtt nem akarom gyengének mutatni magam. Sőt! Senkinek nem akarom megmutatni azt az énemet. Képeket összeszedtem, majd visszatettem a dobozba, azt pedig becsúsztattam az ágyam alá. Jó helyen van ott.

Sóhajtottam egy nagyot, majd az órámra pillantottam. Még nem volt negyed hat. Megfogtam a kávésbögrét, lehúztam a tartalmát majd visszatettem az éjjeliszekrényre.

- Zavarna, ha magadra hagynálak egy kicsit és elmennék zuhanyozni? - néztem rá kérdőn, mire bólintott egyet. Felkeltem és a szekrényemhez léptem.

- Csak nyugodtan. - mondta, majd perverz vigyorral kémlelni kezdett engem, és a komódra, hisz annak a fiókjából vettem elő a fehér tangát és a hozzá illő melltartót. - Én majd elfoglalom magam. - tette hozzá, mire kapott tőlem egy szúrós tekintetet.

- Louis William Tomlinson! Agyon csaplak… - kezdtem el, de belegondoltam abba, mit is mondtam - szóval inkább agy helyen, ha lopsz a tangáim közül! - szóltam rá mérgesen.

Előkerestem valami tűrhető göncöt, ami végül egy szürke ruha lett. Nem szoktam szeretni a ruhákat és szoknyákat, de ez mára tökéletes lesz egy fekete vastag harisnyával. Bevittem a fürdőbe, lepakoltam, levetkőztem majd beálltam a forró víz alá. Természetesen előtte kulcsra zártam az ajtót. Nem volt kedvem egy váratlan betolakodóval foglakozni. 5 perc alatt sikerült lenyugodnom, majd elkezdtem megmosni a hajam és alaposan megmosakodtam.

Lizre gondolva rájöttem arra, hogy jó lenne, ha hagynék egy kevéske melegvízt. Miután kész lettem megtörülköztem, felöltöztem, egy másik törcsibe a hajamat csavartam és megálltam a tükör előtt. Kivettem belőle a szobamérleget, letettem a földre és ráálltam. Kereken 50. Egész jó. Gyorsan visszatettem a  helyére, majd megkerestem egy hajszárítót és átsétáltam vele a szobámba. Nem akartam a fürdőben megszárítani  hosszú hajamat, mert Liz egyből felébredt volna rá. Mikor beléptem a kuckómba, Louis az ágyamon feküdt és a laptopom jelszavát próbálta feltörni.

- HUBLONDE96 - közöltem vele, mire felém pillantott. - Az egészet nagy betűkkel.

Leültem az asztalomhoz, de rájöttem, hogy semmi kedvem a vörös hajzuhataggal foglalkozni, ezért leültem az ágyam elé és a fiú kezébe nyomtam a hajszárítót. A vezeték végét bedugtam a konnektorba. 20 percig szenvedett, és még be is fonta szépen. Jó munkát végzett.

- Egyébként mit jelent a HU? - kérdezte miután kikapcsolta a hajszárítót és letette a fésűt. Végre felállhattam. Két ablakból, két külön böngésző futott, és azon magától érthetően két külön twitter. Az egyik az övé, a másik pedig az enyém.

- Már nem azért, de miért is az én felhasználómból kockulsz? - mentem oda hozzá, és feküdtem fel mellé az ágyamra, hogy lássam a gépemet, és ellenőrizni tudjam azt, amit csinál. Laptopomat egy laza mozdulattal elém lökte, én pedig ellenőrizni kezdtem a károkat. Feltöltött két új képet, baromságokat irkált ki, mint pl. "Megtiltották, hogy répázzak :'(" vagy pl. "Háhááám. Megszereztem. Amint hazaérek, megmutatom az új szerzeményemet." Ezek voltak azok, amikkel inkább nem is foglalkoztam. Kapcsolatok menüben láttam, hogy rengetegen írtak nekem, vagy inkább neki... de több mint 2000 ember bekövetett. Mérgesen néztem rá, mire védekezően emelte fel kezeit.

- Hé, semmit sem gyújtottam fel, csendben voltam  és a barátnőid nem tudták meg hogy itt vagyok. Szerintem semmi rosszat nem tettem. - érvelt, de engem nem hatott meg és fejbe vágtam egy kispárnával. Legnagyobb sajnálatomra ő sem tétlenkedett. Azonnal felkapott egy másik párnát, és véres csatába kezdtünk. De győztem, ugyanis vagy öt perc elteltével meguntam, lelöktem az ágyról és lovagló ülésben a csípőjére ültem.

- Tudod, a rajongóink képesek lennének széttépni, egy ilyen tettért. Sőt, a kis cukik még meg is kínoznának. - mondta, és tekintetén láttam, hogy ezt el is képzeli. Lassan kezeit a csípőmre vezette.

- Min töröd azt az édes buksidat? - kérdeztem, de nem válaszolt, inkább fordított a helyzetünkön és csikizni kezdett. Nem kegyelmezett, akármennyire is könyörögtem, és csak akkor engedett el, mikor már folytak a könnyeim a nevetéstől. Amint gyűjtöttem egy kis erőt, felmásztam az ágyamra és bebújtam a takaróm alá. Játszottam a sértődöttet, amit egy idő után megelégelt és felfeküdt mögém. A takarón keresztül ölelt magához.

- Mérges vagy? - kérdezte halkan.

- Igen. - válaszoltam neki durcásan. - Egyébként, ha látnád Emily szobáját, akkor rábólintanál arra, hogy ő a legnagyobb Directioner, és ha ő nem bánt engem, a többinek sem szabad. - mondtam büszkén, majd lehúztam fejemről a takarót. Szemeit mélyen az enyémbe fúrta.

- Éss... Most mi fog történni? - kérdeztem, mert a tekintete ajkaim és a szemeim között ingázott. Lassan közeledett felém, majd homlokát az enyémnek döntötte. Éreztem leheletét az arcomon, és egyre közelebb jött hozzám. Beparáztam. Mikor már csak pár milliméter volt közöttünk benyögtem az első dolgot, ami egyembe jutott.

- Macska! - jelentettem ki határozottan, mire lemászott rólam és körbepillantott a szobában. Ezek után muszáj lesz beszereznem egy macskát. Majd Samet ráállítom az ügyre.

- Répa! - felelte. - De miről is beszélgetünk?

- Arról, hogy mi a baj a jelszavammal. - jelentettem ki határozottan. Kicsit feszengve éreztem magam, de hamar elmúlt az érzés, ugyanis arrébb mászott, és folytatta a kockulást.

- Mit csinálsz? - kérdeztem rá, majd odabújtam mellé, és figyeltem azt, amit kiírt.

"Megtetszett egy lány. Szerintetek megcsókoljam? Ha megteszem, ti mérgesek lesztek?" Ledöbbentem. Mért pont Louis? És Miért pont most? Nekem... ő nem jön be úgy.

A válaszok azonnal százaival érkeztek. Sőt, Niall is írt, bár nem sokat. "Louis könyörgöm, szerezd vissza a felsőmet. Veszek neked répát." Aztán Harrytől, hogy "Boo! Siess haza! Fejbe akarlak csapni!" Ezek szerint nagy a szeretet a két srác között. Sok rajongó olyanokat írt, hogy csókolja meg, kapja le a csajt, de volt pár utálkozó is, és kérdezték, hogy El vagy Tina van vele. Louis törölte a bejegyzést, majd szomorúan nézett rám.

Erre már semmit se mondtam. Az én véleményemre nem volt szüksége. Felkaptam a törülközőt és a hajszárítót majd megindultam vele a fürdő felé. Pontosabban indultam volna, mert amint nyitottam az ajtót fejem mellett berepült Polly, mellettem (engem majdnem fellökve) pedig berohant Emily. A papagáj az ágy melletti festővásznat támadta be, Emily pedig ráugrott Louisra és befogta a száját. Nem akartam tudni, hogy miért tette. Inkább nyugisan átsétáltam a fürdőbe, ahol Liz már zuhany alatt ázott.

- Jó reggelt! - köszöntöttem, majd lepakoltam és sminkelni kezdtem.

- Reggelt! - morogta, mikor kilépett a víz alól, és egy törülközőt csavart maga köré. - Ugye leszel olyan jó nővér, hogy hozol a húgodnak valami ruhát? - nézett rám kiskutya szemekkel, közben pedig lecsúszott a földre. Belőle azt is kinézem, hogy így visszaalszik.

Két perc alatt végeztem neki egy világos farmert, szürke felsőt, fehér bugyit melltartóval valamint egy zoknit. Kezébe nyomtam, majd folytattam a sminkemet. Sajnos mire végeztem Liz is szert tett egy kis erőre, felöltözött és velem együtt lépett ki az ajtón. Ebben a pillanatban nyílt az én ajtóm is, ahonnan a répamániás jött ki, oldalán Emilyvel.

- Szia Szépség! - köszöntötte újdonsült húgocskámat, aki visszamorgott egy „Kusst!”

Louis teljes nyugodtsággal indult lefelé a lépcsőn, én pedig Emmel idegesen követtem. Utóbbi, mert attól félt, hogy lebukunk a csajok előtt, én pedig azért, mert szemmel látható jelek árulkodtak arról, hogy Louis valamit rejteget a felsője alatt. Remélem, hogy nem Niall felsője az. Az út lefelé csendben telt, hisz Sam már nem volt otthon, Katy pedig még aludhatott. Louis már a cipőjét húzta, ebből arra következtettem, hogy minden rendben lesz, ám mikor elkészült kérdőn pillantott felém.

- Na, mikor kapom meg a kávémat? - kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.

- Észnél vagy? - akadt ki a cicalány. Cicalány… Fiú macskát kell kérnem a szőkeségtől. - Nem bukhatunk le. Nem tudhatják meg a többiek azt, hogy nálunk vagy és a kávé szagára tuti lejönnek majd. Még nem szabad! Előbb Harryről kell tudniuk. - hadarta Emily a mondatokat. Látszólag Louis is magasról tett a szentbeszédre, mert befogta a lány száját és felém fordult.

- Dolgozol ma? - kérdezte, én pedig rögvest bólintottam. Ott se lesz nyugtom. - Meddig?

- 10-ig, mint mindig. - feleltem.

- Rendben. 9 után beugrok és haza is hozlak. Beszélnünk kéne valamiről kettesben, amire most nem jutott idő. Na, majd találkozunk. Sziasztok! - ment ki az ajtón, egyenesen a kocsijához, majd beült és egy utolsót intve elhajtott. Sóhajtva indultam meg a szobám felé, de csak egy sejtelmesen vigyorgó Emilyvel találtam magam szembe.

- Mi van? - kérdeztem, ő pedig felnevetett.

- Szerda. - felelte, majd pedig bement a konyhába.

Gyorsan ittam még egy kávét. Szükségem volt rá, tudva, hogy Louis meg fog keresni az este folyamán. Felmentem a szobámba, elpakoltam a táskámba, ellenőriztem a sminkemet, majd tatyómmal és a mosatlan bögrékkel lementem a földszintre. Liz már reggelizett. Csatlakoztam hozzájuk, de csak egy almát ettem. Fogyni akartam még… úgy 5-6 kilót. Lassan megérkezett Emily is, aki felügyelte a reggelit, valamit egy kinyúlt pólóban ráérősen csoszogó Katy. Utóbbi haja egy nagy csattal volt hátrafogva, hogy reggeli közben ne zavarja. Ő vajaspogácsát evett, kistesóm előtt pedig egy szalámis szendvics volt és kólát iszogatott. Koffein adag nála is meglesz. Amolyan miért is ne? alapon lehajtottam a maradék kávét, majd elkezdtem mosogatni. A lányok gyorsan hozták a csetrest, bár Liz frizbinek nézte a tányérját. Még jó hogy gyorsan kapcsoltam, így sikerült még időben elkapnom. Mire végeztem a mosogatással, Emily a nappaliban várakozott közben a telefonját bújta, Liz pedig egy könyvet lapozgatva bukdácsolt le a lépcsőn. Vámpírnaplók egyik kötete volt nála. Belelépett a csizmájába, felhúzta a kabátját, a zöld sálát és már mehettünk is. Félúton jártunk, mikor először megszólalt valaki.

- Képzeljétek el, mekkora baromságot álmodtam… - kezdett bele Liz, mire én közbevágtam.
- Állj! Színesben, vagy fekete-fehérben?
- Ami azt illeti… Álmomban Louis Tomlinson szépségnek hívott. Engem. Értitek? Louis Leila szobájában jött ki Emilyvel és akkor hívott engem szépségnek. Megfertőztél már az őrült rajongásoddal. Te vagy a hibás, és a vacsora. Többet nem eszek este lasagnet. Na meg csokis popcornt se. Inkább visszatérek a nutellára. - Emmel összenézve jót nevettünk és lezártuk a beszélgetést.

Suliba beérve egész jó kedvem volt, de a tanórára nem akartam bemenni. Tudtam, hogy Adamnek nincs órája, ezért megkerestem. Bekopogtam a tanáriba, majd benyitottam. Egyedül ő volt bent. Ő is a papírmunka fölé görnyedve szenvedett.

- Jó munkát! - köszöntem rá mosolyogva, bár szegényt kissé megijesztettem, ugyanis nem vette észre hogy bejöttem.

- Részed legyen benne! - szólt vissza, majd fáradtan rádőlt az asztalra.

- Tudod, a 3. óráig ráérek. Segíthetek, bármit is szeretnél. - mondtam és mellé sétáltam. Irományába belepillantva egyből tudtam, hogy valamilyen előadásra kell.

- Mikorra kell? - kérdeztem, mire egy hangos sóhaj tört ki belőle.

- Holnapra. Egy művészetibe megyek és a mi sulinkról kell majd beszélnem. Kis pisiseknek kell elmondanom, hogy miért a mi sulinkba jöjjenek. Azt se tudom mi a szar szerethető ebben az intézményben. - kelt ki magából, majd idegesen, egy határozott mozdulattal mindent lesöpört az asztaláról.

- Vihetsz magaddal diákot? Mert én örömmel mennék. - mondtam vigyorogva. - Sőt, segítenék is.

- Nem jöhetsz. Kötelező jönnöd, mivel a rajzot megnyerte a pályázatot és a tehetséges diákok jönnek velünk élő példának. Ha érdekel egy lista, a diákokról, akkor keresd meg, én most adom fel és lépek cigizni.

- Adam? - szóltam utána, mire megfordult. - Szerintem a többi tanár nem örülne annak, ha szünetben itt találnának. - mondtam, mire elmosolyodott, majd levett egy kulcsot a tartóról és felém dobta. Művészeti szertár.

- A következő órában üres. Ott találkozunk. - szólt és már el is tűnt. Összekaptam a lapokat, majd egy strócba rendezve letettem az asztalra. Kiválogattam belőlük a hasznos információkat tartalmazó fecniket, majd azokat a táskámba gyűrtem és felsétáltam a teremhez. Szerencsém volt. Alig, hogy lepakoltam már meg is szólalt a csengő, és a folyosó vízhangozni kezdett az őt ellepő diákoktól. Agyamat próbáltam kicsit kikapcsolni. Az első, és legfontosabb a lista volt.

***

Mire Adam visszajött már egész jól álltam. Komolyan vette, hogy 3. óráig szabad vagyok, ugyanis egész órán hagyott dolgozni és csak a következő szünetbe jött vissza. A bemutatókon résztvevő diákokkal beszélgettem egy keveset. Művészetről összesen 9 diák. Én a rajzzal, Rosetta ének-zene, Marco és Rosso építészet, Jordan és Alexander szobrászat, Minnie és Frank fotó-film és modell részleg. A foci, kosár és úszó csapatból 2-2 fő, valamint két él tanuló és az egész pom-pom csapat.

A srác teljesen nyugodt volt miután átnézte mire jutottam. Megírtam a tanári beszédeket, úgy, hogy a diákokat is érdekelje. Pár helyen átíratott velem egy-két dolgot, de nem sokat. A diákok beszédéhez nem nyúlt, azokkal, valamint a bemutatókkal is elégedett volt.

- Főnökasszony. Elégedett vagyok veled. Mától lehetsz a titkárnőm is. Egész jól megy a szervezés. - mondta, és megszólalt a csengő. - Most viszont tünés órára. Az első kettőt leigazolom neked.

- Miből gondolod, hogy lett volna első két órám? - kérdeztem, mire csak rázta a fejét.

- Egy diáknak sem lehet lyukas az első és a második órája is. De siess. Mabbittal nem vagyok jóban, nála nem igazolhatom le a hiányzásodat. - felelte, majd egy doboz cigit dobott felém és egy fehér felsőt, amin a suli címere díszelgett. - Egészségedre és ebben jelenj meg holnap.

Egy puszit nyomtam az arcára, mikor kisétáltam az ajtón és boldogan folytattam az utamat a terem felé. Sajnos odáig már nem értem el, ugyanis Mrs. Miller keresztezte az utamat.

- Kisasszony. Hiányoltuk magácskát a dupla vállalati termékarculat óráról. Megtudhatnám merre járt? - kérdezte a visító hangján.

- Nos, szóval. Találó indokot szeretne, vagy esetleg olyat, ami még igaz is? - néztem felé kérdőn. - Magyarázat A verzió: Reggel futni voltam, és mivel még nem ismerem elég jól Londont eltévedtem. Kissé unalmas, de a B már nem. Elraboltak az ufók, és csak a tipográfia órámra engedtek vissza. C verzió pedig annyi, hogy Mr. Dienernek segítettem a holnappal kapcsolatosan, mivel a beszédek nem írják meg magukat. - mondtam flegmára véve a végét és beléptem a terembe. Mabbit már a táblánál állt, és arról beszélt, hogy hogyan kell a folyamatosan növekedő/csökkenő betűmérettel rendelkező szavakat felírni.

Mindenkinek választania kellett egy szót, és valamelyik módszerrel fel kellett skiccelnie, és ha Mabbitnak tetszett kapott egy ötöst, valamint miután befejezte a diák kitették a szavát a falra. Az én szavam a hopeless volt. Lana a táblánál ügyködött, ami annyit jelent, hogy nemsokára rám kerül a sor. Gáz, hogy abc szerint haladunk… Viszont egész szépet alkotott a lány. Csodálom, hogy ő holnap nem jön velünk. Na, mindegy is. Óra végére a csoportból két személy kivételével mindenki ötöst kapott és 7 kép kikerült a terem falára. Egész jók lettek. Csengetés után Mrs. Harrist boldogítottuk, de csak ledarálta az anyagot és mehettünk is. Azt mondta konkrét példát majd következő órán nézünk meg. Nekem ez tökéletes volt. Művtörtin Adammel a bemutatót vettük át, felkerestem a sportolókat, hiszen korábban rájuk már nem jutott idő. Örültek annak, hogy igazoltan lóghattak, de az egyik elkezdett poénkodni, hogy csak akkor jön el, ha 500 méteres futásban legyőzöm őt. Belementem a játékba, de vesztettem. 4 másodperccel gyorsabb volt. Csalódottan mentem vissza Adamhez, hogy elmeséljem neki a történteket. Azt mondta ilyen miatt ne csüggedjek. Hülye lenne a srác holnap bejönni. Óra végén elköszöntem a többiektől, majd elindultam a nyelvi folyosóra. Japánom volt. Emily már várt rám. Köszöntem neki majd leültünk a terem elé és átnéztük az előző órai anyagot. Mikor becsöngettek egy tanár beengedett minket. Leültünk a szokásos helyünkre és vártuk, hogy mi fog történni.

- Üdvözlöm a Diákokat! Mr. Brown lebetegedett, de írt fel leckét hogy ne unatkozzatok. Mivel ez már a 6. óra hazamehetnek, ha következő órára megcsinálják a feladatot. - mondta, majd a táblához fordult és felírta a leckét. Emilyvel gyorsan lefirkantottuk majd lementünk a suli könyvtárába és megírtuk a házit. Egyszerű volt, de szótár nélkül a feladatot se értettük volna meg. Még pont annyi időnk volt, hogy elpakolhassunk magunk után. Kicsöngetés után lementünk az aulába, ahol a lányokkal találkoztunk. Köszöntünk egymásnak majd elmentünk ebédelni. Alig, hogy leültünk Emily beszélni kezdett.

- Képzeljétek! Holnap nem kell suliba jönnöm. Vagyis kell, de nem tanulni fogunk, hanem a kerületi sportcsarnokba megyünk a pom-pom csapattal és képviseljük a sulit. - áradozott.

- Én is megyek veletek. Megnyertem a múltkori rajzversenyt. - mondtam, mire a többiek ledöbbentek.

- Em, rólam ne feledkezz meg. Én is tagja vagyok a pom-pom csapatnak. Valamint én mindig is tudtam, hogy tehetséges nővérem van. Rajzolsz nekem Pollyt? - kérdezte, mire mi hangosan felnevettünk.

- Hiszen csak reggel óta a nővéred. - jegyezte meg Emily.

- Miről maradtam le? - kérdezte Katy.

- Arról hogy Liz lusta. Amúgy, ha szerzel nekem kismacskát, akkor igen, rajzolok neked.

- Áll az alku. - ment bele, majd folytattuk az ebédet. Gyümölcsleves volt és hús rizzsel, valamint volt rajta gombás ragu. A másodikat passzoltam, de a leves finom volt. Ebéd után szétváltak útjaink és mind mentünk a saját dolgunkra. Én a boltba répát venni, Emily és Liz edzésre, Katy pedig a ruhaboltba. Egy zöldségboltba ugrottam be, ami pont útba esett. Répából bőven bevásárolva indultam haza. Sam már otthon volt és a nappaliban nézett valami filmet. Kikértem a répás muffinról a véleményét, előtte úgyse tudnám titokban tartani, hogy sütök. Azt mondta, hogy a csokisnak mind jobban örülnének. Ezek szerint nem lesz hosszú a fogyókúrám. Minden volt, ami a csokishoz kell, ezért nekiálltam egy hatalmas adag elkészítéséhez.

Még jó, hogy a sütőbe három tepsi befért egyszerre, így csak egy óra volt maga a sütés. A díszítés vitte el a legtöbb időt, de még időben elkészültem vele. Miután az összes kisült hagytam kicsit őket hűlni a tepsiben, majd mivel papírban sütöttem kipakoltam őket egy nagyobb tálcára. 10 darabot egy műanyag dobozkába tettem. Ha már Louis meglátogat, akkor a fiúknak is küldök. Felrohantam az emeletre, megmostam a kezemet, arcomat, igazítottam a sminkemen majd átsiettem a szobámba és átöltöztem egy fekete, feszülős farmerra, a fekete trikómra és egy fekete tűsarkú csizmát vettem még fel. Louis remekül megcsinálta a hajamat, még szorosan fogta. Remélem, meló végéig megmarad, bár ha az eddigi rohanás nem ártott meg neki, akkor más se fog. Telefonom és pénztárcámat belehajítottam a táskámba, majd lesiettem Samék emeletére. Tanult, ezért gyorsan elköszöntem tőle majd lementem a muffinokért. A csajoknak írtam egy üzenetet, majd a fiúknak készítetteket a táskámba tettem. Felvettem a bőrkabátomat, és már indulhattam is. Samra a biztonság kedvéért rázártam a házat és elsiettem. Nem akartam késni, hiszen csak egy hete dolgozom ott. Taxizni nem volt kedvem, ezért sétálva tettem meg az utat. Még így is időben beértem. Köszöntem a többieknek, majd hátramentem az öltözőbe. Táskámból kivettem a mobilom, áthelyeztem a nadrágom zsebébe majd előkerestem a zöld kötényt. Miután magamra varázsoltam bepakoltam a szekrényembe és kisétáltam a többiekhez. Elvettem egy jegyzetfüzetet, valamint egy tollat és körbejártam a helységet. Páran intettek, hogy fizetnének, vagy épp rendeltek valamint. Őket készségesen kiszolgáltam, de csak az idő múlását vártam. Tudni akartam mit akart tőlem Louis, de előtte még vagy négy órát végig kellett szenvednem. Volt pár korombéli diák, pár felnőtt, aki a gyerekével jött, de volt olyan is, akik nálunk tartottak megbeszélést. Étlapot egyre jobban megismertem. Egész délután, bár inkább este az asztalok között rohangáltam. Mire kiszolgáltam az egyik vendéget és visszaálltam a pult mögé valaki távozott és rendbe kellett szednem az asztalt, vagy intett valaki. Próbáltam beszélgetni Pennyvel és Ninával, de nem sok időm volt rá. Fél 10 környékén megjelent Louis Niall társaságában. Leültek, én pedig odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! - köszöntem a két fiúnak mosolyogva. Louis felállt és megölelt, Niall pedig ültéből mért fel. - Nyugi, a felsődet otthon tartom egy páncélszekrényben.

- Helyes. Vigyázz is rá, bár jobban örülnék, ha visszaadnád. - morogta.

- Tudod, kutyákat nem szolgálunk ki, sőt be se jöhetnek az üzletben. Louis, neked mit hozhatok?

- Egy teával beérem. Neki pedig vizet vagy tejet, más nem jár a rossz kutyáknak. - ment bele a játékba és megvakarta Niallt a füle mögött. - Látod kislány, így kell megnyugtatni az ölebet. - vágta rá, mire Niall idegesen fújtatott egyet.

- Muszáj nekem itt lennem? Inkább bemegyek a Nandosba, ott legalább rendesek a pincérek. - nyafogott, én pedig visszamentem a pult mögé és dobtam egy SMS-t Louisnak, hogy megtudjam Niall mit szeret. Forrócsokit! - jött a válasz azonnal. Leadtam a rendelést és amint elkészült kivittem a fiúknak. A szőkének vittem egy tojásos és egy sonkás szendvicset is. Miután letettem eléjük mentem is tovább a következő asztalhoz, és folytattam a munkát, de a két srác tekintetét végig magamon éreztem. Kicsivel 10 előtt elkezdtek szállingózni kifelé a vendégek, majd negyed órás csúszással, de sikerült bezárni. Elköszöntem mindenkitől majd fáradtan mentem a parkolóba. Két autó állt ott, egyiket egyből felismertem. Louisé volt, a srác pedig éppen telefonált. A másik kocsiban Niall ült csukott szemekkel. Odamentem hozzá és megkopogtattam az üveget, mire ijedten fordult felém majd lehúzta az ablakot.

- Mi van? - kérdezte bunkón, én pedig kivettem a táskámból a muffinokkal teli dobozt és átadtam neki.

- Nem akarok haragban lenni. - mondtam neki mosolyogva. Levette a doboz tetejét és beleharapott az egyikbe. Mégis finomat sütöttem.

- Ez isteni! - mondta teli szájjal és felém nyújtotta jobbját. - Niall James Horan.

- Leila Wilkinson! - zártam meg örömmel a kezét, közben pedig elvesztem gyönyörű tekintetében. Ábrándozásomból Louis ébresztett mikor ránk dudált. - Asszem mennem kell. Üdvözlöm Harryt. Szia!

- Jóéjt Lei! - köszönt el ő is, majd amint megkerültem a kocsiját és beültem Louis mellé elindult mindkét autó, más-más irányba.

A rádió csendesen duruzsolt az út alatt. Nem akartam elterelni a figyelmét vezetés alól. Egyik zenét se ismertem fel, ami szomorú. 16 évesen nem vagyok otthon a közkedvelt zenékben. Tiszta gáz vagyok. Felsóhajtottam.

- Valami baj van? - kérdezte Louis, én pedig felé fordultam.

- Nem tudod mi ennek a zenének a címe? - kérdeztem, közben pedig a szövegre figyeltem. Próbálok küzdeni, de nem vagyok elég erős, annyira tehetetlennek érzem magam. Szemeim megtelnek félelemmel. Mondd, hogy ugyanezt érzed, ölelj meg újra..

- De. Calvin Harris száma, I need your love. Szeretem ezt a számot. - jegyezte meg.

- Szép. - mire véget ért megérkeztünk. - Miről akartál velem beszélni?- kérdeztem, ő pedig csillogó kék szemeivel a házat kémlelte.

- A barátnőid közül ki szingli? - kérdezett rá a dologra, mire ledöbbentem. Mégsem engem szeret. - nyugtattam magam.

- Ami azt illeti, Emilyn kívül szerintem senkinek sincs barátja. Miért nem árulod el, hogy ki tetszik? - kérdeztem, de ő csak rázta a fejét.

- Majd időben megtudod. De ne mond el egyiknek se.

- Legalább azt áruld el, hogy mikor láttad először. - kérleltem.

- Legyen. Február 8.-án a beöltözős buliban. Miután Harry elmondta, hogy ott voltatok rájöttem arra, hogy láttam már a többi csajt. Emily éppen próbálta őket összeszedni. Érdekes látvány volt. - nevetett fel. - Elégedett vagy?

- Persze. Ha nem haragszol, akkor én bemegyek. Jó éjt. - köszöntem el és nyomtam egy puszit az arcára. - Jut eszembe. Niallnak adtam muffinokat. Mindannyiatoknak csomagoltam, tehát ha nem falta még fel mindet, akkor jó étvágyat hozzá.

- Köszönjük és jó éjt neked is!

Kipattantam a kocsiból és felsétáltam a lépcsőn. Egy utolsót intettem felé, majd kizártam az ajtót és bementem. Az ajtót egyből visszazártam, majd kiléptem a cipőmből, levettem a kabátom és felsiettem az emeletre. Emily szobájába mentem. Nem kellett csalódnom, ugyanis az ágyán ülve mangát olvasott.

- Szia Cicalány. - köszöntem halkan, ő pedig felém fordult.

- Szia. Hol voltál ilyen sokáig? Ugye nem gyalog jöttél haza? - kérdezte kicsit idegesen.

- Nem. Louis hazahozott, de a kocsiban beszélgettünk még egy keveset. Na, mesélj, milyen volt a tegnap? Csak ezért jöttem be hozzád. - mondtam és bebújtam mellé az ágyba.

- Előbb te. Mi ez a hatalmas Louis mánia? Miért nem futottatok, és miért volt a szobádban? - kérdezősködött, kicsit talán sokat is. Felültem az ágyban, és az egyik poszterhez fordulta.

- Ez mind a te hibád. Miattad kerültem bajba. Te tehetsz erről. - motyogtam a papírhoz, mire Emily fejbevágott a könyvecskével.

- Hogy bánhatsz így velem? - keltem ki magamból, persze csak megjátszva az egészet. - Az én véremnek köszönheted a barátocskádat. Ha nem jövök ide az ír szerencsémmel, akkor nem is találkoztok… Bár azt se tudom, hányadán álltok a dolgokkal.

- Figyelj. Ez részben igaz is, és köszönjük, megvagyunk. De mi volt ez a randi dolgok Louissal? - kérdezte.

- Randiztunk édes hármasban, összevesztem Niallal, majd az isteni sütimmel meglágyítottam a jéghideg szívét, utána pedig Louissal beszélgettem kicsit. Nem volt semmi, még csak nem is tetszem neki. Véletlen se mennék vele randizni. Tiszta idióta. Pont, mint Liz. - morogtam, de már szó szerint.

- Furin is mutatnál mellette. Végül is… Liz és Louis. - kicsit megállt, átgondolta azt, amit mondani akart, de végül kinyögte. - Két hülye egy pár. Igaz a mondás. - hangosan felnevettünk, majd elköszöntem tőle. Felsiettem a szobámba és ruhástól dőltem az ágyba. Majd reggel fürdök.

Megszereztem!

Sziasztok! 


Ez még nem a rész, csak egy kis ismeretterjesztés. Előző hónapban megjelent két könyv, ami a fiúkkal kapcsolatos. A One Direction rajongók könyve Sarah-Louise James tollából, és Alice Montgomery Harry című könyve. Természetesen én már beszereztem.