11. rész - Nőgyógyász és teljes szétcsúszás

Emily Worden - Február 16. (Szombat)

Ma reggel az ébresztőmre keltem. Kivételesen Little mix - Wings-re ébredtem, mert a csütörtökön történtek után nem akartam, hogy a Same mistake szóljon, mert azt Harry kezdi. Meg kéne mosakodni és fel kéne öltözni. Ma megyek orvoshoz Leilával, megfűztem (inkább fenyegettem), hogy jöjjön el velem. Utálom az orvosokat, ezért nem tudok egyedül elmenni a dokimhoz. Tegnap megbeszéltem Nickkel, hogy ma tíz óra helyett délre mennék melózni, és akkor tizenegyig maradnék bent. Tegnap táncoltam ma, pedig pultost játszok, holnap előreláthatólag pincérnő leszek. Jó, hogy nem kell ma sokat szaladgálnom. Csütörtök óta nem láttam Őt, annyira nem is bánom, de azt mondta, beszélni akar majd velem. Nincs kedvem hallgatni a kifogásokat. Nagyon jól tudom milyen életet él. Twitteren és Facebookon követem az egész életüket. Hála a jó égnek, nem találtam képeket a bárban tett látogatásaikról. Louis bejegyzése viszont most már értelmet nyert: Leila lett volna az, aki véget vet a Larry Stylinson kapcsolatnak, de már tudom, hogy neki nem jönnek be a göndör pasik. A többi lánynak nem meséltem el ezt az egészet, de lehet, hogy kezdik levágni, hogy van valami bajom. Ugyanis leszedtem a falamról a csak Harryt ábrázoló posztereket, és már nem csak őket hallgatom. Rászoktam a Little mixre. Ez persze nem baj, de én, aki feltűnésük óta imádom őket és majd nem minden lépésükről tudok, fura, hogy ilyet teszek. Talán tényleg megbolondultam. Bemegyek a fürdőbe és megmosakszom. Kifésülöm a hajamat és hagyom természetes szépségében szabadon lógni. A szobámban felöltözök, szoknya mellett döntök a vizsgálat miatt. Nem ez lesz az első alkalom, hogy ilyen orvoshoz megyek. Lily, a nőgyógyászom, nagyon kedves nő, de néha túlzottan anyáskodó. Nem akarok menni, de muszáj. Tudnom, kell, miért nincs meg. Felmegyek Leila szobájába. Már fent van, éppen öltözik.

-         Köszönöm, hogy eljössz velem.

-         Ugyan már nincs mit. Inkább ez, minthogy megfojts. A vizsgálat után, pedig elmehetnénk vásárolni. Mit szólsz? – ahogy beszél, csillog a szeme.

Bólintok. Ahogy nézem őt, kezdek egyre biztosabb lenni abban, hogy nem vagyok terhes. Elvégre visszaszámoltam és abban az időszakban nem volt pasim. De akkor még is mi a bajom? Lei mintha olvasna a gondolataimban és megszólal:

-         Nincs semmi bajod, csak nem vagy teljesen normális. - Igazi barátnő. Pont arra volt szükségem, hogy megmondja milyen hülye vagyok, holott ezt eddig is tudtam.

-         Ne parázz már! Ott leszek veled – mondja kedvesen.

-         Jó, persze tudom. De előre szólok, velem nehéz orvoshoz menni. 

-         Ne aggódj, legfeljebb megkötözlek, és úgy ráncigállak be a rendelőbe – közli halál nyugodt arccal.

-         Hát, ez nagyon kedves tőled. Legalább biztos meg lesz a vizsgálat – próbálok pozitívan hozzáállni a dologhoz.

Lemegyünk a konyhába. Nyolc óra múlt pár perccel. Sam már fent van, ő mindig korán kelő típus volt.

-         Sziasztok! Hogy hogy ilyen korán? – kérdi meglepődve a szőke.

-         Szia! – köszönünk vissza egyszerre – Orvoshoz megyünk – mondom tök nyugodtan.

-         Te, dokihoz? – kételkedik Samantha.

-         Igen, Leila lesz a kíséretem.

-         Őszintén sajnálom – fordul Lei felé.

Hát igen mindenki tudja, hogy velem egy élmény orvoshoz menni. Nem tehetek róla, kiskoromban olyan sokat bántottak a csúnya fehér köpenyes emberek. Vöröske leül reggelizni. Müzlit eszik tejjel. Ahogy nézem, megint rám tör a hányinger. Csak a szokásos, de most kicsit erősebb, mert félelem is vegyül hozzá. Végez a kajálással, felöltözünk és elmegyünk a rendelőbe. Azt hiszem, Sam is lassan indul dolgozni. Ma délelőtt kilenctől esete hatig van a menhelyen. Húsz perc séta az egész és ez csak idegesebbé tesz. A váró szerencsére üres. Tíz perc után behívnak, ahogy ígérte ő is bejön velem.

-         Sziasztok! – mondja a nő dokim, Lily – Hozzá tartozó vagy? – szegezi egyből vöröskének.

-         A barátnőm Leila, és szeretném, ha bent maradhatna – nézek rá kölyökkutya szemekkel. Megérti, hisz ismer már.

-         Rég jártál erre, csak nincs valami baj? 

-         Hát, lenne valami – mondom halkan, lehajtott fejjel.

-         Három hónapja nem menstruál – hallom meg Lei hangját. Furcsa, de hálás vagyok, hogy kimondta helyettem.

-         Gondolod, terhes lennél? – kérdezi.

-         Nem, az, ki van csukva! – vágom rá egyből.

-         Akkor bizonyosodjunk meg róla. Kezdjük az ultrahanggal – jelenti ki.

Leveszem a pulcsimat. Felfekszem a vizsgálóasztalra és felhúzom a pólómat. Leila közelebb jön, és ahogy ígérte megfogja a kezemet. Boldogan szorítom meg, miközben Lily a hasamra keni, azt a hideg vackot. Kiráz a hideg. Ráteszi a kereső fejet és elkezdi mozgatni a méhem felett ide-oda. Kuncogok, mert csiklandós vagyok. Eltelik pár perc, ami egy örökkévalóságnak tűnik. A doki rám néz, az arcáról semmit sem lehet leolvasni, majd felém fordítja a monitort. Nem látok az ég egy adta világon semmit sem. Ránézek. Ő, pedig mosolyogva mondja:

-         Nem vársz kis babát.

-         Hála a jó égnek! – kiáltok fel megkönnyebbülten. Elengedem vöröske kezét, majd megölelem. Lily lemossa rólam a kék zselét.

-         Hát, állapotos már biztos, hogy nem vagy. De meg kell, vizsgáljalak úgy is, mert aggasztó, ha ilyen sokáig kimarad – mondja némi aggodalommal a hangjában. Bemegyek a kis fülkébe, ami oldalt van. Deréktól lefelé levetkőzöm, viszonylag nyugodt vagyok. Felveszem a köntöst és kilépek. Elmegyek a vizsgálószékig. Ledobom a köntöst és felülök a székbe. Lei a fejemnél van, a keze után nyúlok. Komolyan, olyan mintha most szülnék. A doki odajön. Gumikesztyűt húz, majd egyik ujjával óvatosan felnyúl, a másik kezével, pedig kívülről tapogatja a méhemet és a petefészkeimet. Szorítok picit Leila kezén, nem mintha fájna, csak egy kicsit kellemetlen érzés.

-         Hát nem látok és érzek semmit sem.

-         Akkor kaphatok gyógyszert rá? – kérdezem reménykedve, hogy igen mond.

-         Igen, és ha meg lesz, utána gyere el megint! Előfordulhat, hogy sokáig kimarad és csak a gyógyszerekkel, lehet beállítani. Elég korán megjött neked az első, valószínű, ezért vacakol – nézegeti a dossziémat.

Való igaz, tizenkettő voltam az elsőnél. És bár vannak, akinek kilenc évesen megjön, én még sem éreztem ezt igazságosnak. Nem akartam, hogy ilyenekkel keljen foglalkoznom. Visszaveszem a köntöst, bemegyek a fülkébe. Felveszem a harisnyámat és a szoknyámat. Belebújok a kis cipőmbe. Örülök, hogy szoknyát húztam, ilyenkor az, sokkal jobb. Kijövök és felveszem a pulcsimat. Lily lefirkálja nekem a receptet, kéthavi bogyót ír fel. Elveszem és megköszönöm a vizsgálatot. Leilával együtt elhagyjuk a terepet. Az egyik gyógyszertár felé vesszük az irányt. Bemegyünk. A bent lévő hölgy kezébe adom a receptet. Rápillant, rám néz, majd elindul a bogyókért. Két dobozzal a kezében tér vissza.

-         A használatáról, pedig annyit...

-         Köszönöm, tudom hogyan kell szedni – szakítom félbe és küldök felé egy kedves mosolyt.

 Megérti és ráírja a dobozra, mennyit kell belőle beszedni. Közben valaki bejön a patikába. Kifizetem, és elveszem a bogyókat. Közben hallom, ahogy Leila visszaköszön egy pasinak, a hangjából ítélve. Megfordulok.

-         Szia, rózsaszín pici lány a bárból – mondja, Louis Tomlinson és közben tekintet a kezemben lévő dobozokra téved. Látom az arckifejezéséből, hogy tudja mi ez.

-         Szia, gondoltam, hogy te voltál ott Harryvel. Egyébként, Emilynek hívnak – mondom miközben a táskámba dobom a gyógyszert.

A pulthoz sétál és fájdalom csillapítót kér. Kifizeti majd, visszajön hozzánk. Lei értetlenül nézi a dobozt. És mielőtt még répaimádó megszólalna, ezt mondom:

-         Olvastam reggel, hogy Niallnak fáj a térde. Kedves tőled, hogy viszel neki orvosságot – nézek Loura. Ő vöröskére néz és megszólal:

-         Igazad volt mindent tudnak rólunk a barátnőid.

Nem tudom eldönteni most örül-e ennek vagy sem. Időközben elhagyjuk az épületet. Az autójáig kísérjük.

-         Akkor majd szerdán találkozunk – mondja Leinek – De most Harryt nem hozom.

Nem értem. Értetlenül nézek Leilára, de csak int, hogy majd később megmagyarázza. Louis beindítja az autót.

-         Esetleg elvihetlek titeket valahova? – kérdi.

-         Nem köszi, vásárolni megyünk – gyorsan rávágom – Üzenjük Niallnak, gyógyuljon meg hamar.

-         Átadom. Esetleg Harrynek, ne adjak át valamit? Tegnap sajnos nem tudott elmenni a bárba.

A földet nézem és megrázom a fejem. Ezek szerint a legjobb haverjának elmondta, mi történt.

-         Én viszont igen – hallom meg Lei hangját – Ha, Emily azt mondja, nem, még ha több mint négyszer is egy este alatt, az nem biztos, hogy nemet jelent. Valószínű képtelen eldönteni, mi a jó neki. 

-         Mi van? – kapom fel a fejemet, és reménykedem benne, csak rosszul hallottam.

-         Semmi Em cica, semmi – mondja – Szia Louis, akkor majd Szerdán.

-         Sziasztok! – köszön el ő is.

-         Szia! – ébredek fel közben én is – Ez meg még is mire volt jó? – kérdezem, miután a srác elhajt az autóval.

-         Labilisnak tűntél, én csak megadtam a kezdő lökést.

-         Szépen kérlek, legközelebb inkább ne.

Elmegyünk egy pár boltba. Lei nagy örömmel próbálgatja a ruhákat. Nekem nincs sok kedvem hozzá, ezért én csak a véleményemet fejtem ki. Beülünk egy cukrászdába fagyizni. Ezzel ünnepeljük meg, hogy nem vagyok terhes. Hazafelé vesszük az irányt. Tizenegyre haza is érünk. Így marad fél órám, hogy felkészüljek a munkára. Megszabadulok az orvosnál viselt ruhadaraboktól és elterülök az ágyamon. Már megint Ő jár a fejemben. Louis már tuti átadta az üzenetet. Biztos, elmondta hogyan viselkedtem és, hogy szerinte ez mit jelent. Valószínű, szépen kielemeztek engem. De, most nem foglalkozhatok ezzel. Felöltözöm és elteszem a melózós ruhámat a táskámba. Szólok Katynek, Leilának és Liznek, akik a mozi szobában pattogatott kukorica társaságában filmet néznek, hogy lementem és csak későn jövök. A munkahelyemen semmi izgi sem történt. Átlagos szombati forgalom volt. Nick rákérdezett minden rendben van-e velem. A válaszom igen volt és részemről le is tudtam ennyivel a beszélgetést. A főnők már tízkor elengedett minket, nagyon kedves tőle. Hazafelé siettem, hogy hamar ágyba bújhassak. Gyorsan megejtettem a zuhanyzást és már feküdtem is le. Azonnal elaludtam.

Február 17. (Vasárnap)

Kilenckor keltem. Little mix Change your life számára. Talán igazuk van, és tényleg változtatnom kéne az életemen, nyitni az új lehetőségek felé. De mi van akkor, ha a változás felkínál egy szívtörést is? Érdemes belevágni akkor is, ha tudjuk mi lesz a vége? Ezekkel a gondolatokkal hagytam el a szobámat és mentem le a földszintre. A nappaliban összefutottam Sammel.

-         Szia! Már vártuk, hogy felébredj. Jó lesz a szokásos vasárnapi ebéd vagy mást készítsünk? Mert most már lassan el kéne kezdeni.

-         Szia! Jó lesz persze. Csak előbb rendbe hozom magam.

-          Ó, nem kell, a göndör hajad miatt, így is te vagy a legszalonképesebb.

-         Köszi, de azért még is csak fel kellene öltöznöm – mondom, de előbb a konyhába megyek inni – Sziasztok! - köszönök a lányoknak, mind itt vannak.

-         Szia! – válaszolják kórusban. Előveszem a vasárnapi ebédfelosztást tartalmazó lapot a konyhaszekrényből. Az asztalon már minden hozzávaló ott sorakozik, sejtették, hogy nem fogok változtatni.

-         Hát, akkor Lizé és Leilájé a húsleves elkészítése! A többiek a rántott húst és a krumplipürét csinálják meg! Én fogom kisütni a húst, de előtte felmegyek felöltözni – adom ki az utasításokat.

-         Igen is! – mondják egyszerre vidáman. Kár, hogy nem szalutálnak hozzá.

Betámadom a fürdőt és megmosakszom. Kivételesen összekötöm a hajam, hogy ne lógjon ételkészítés közben. Anyámat mindig ezzel idegesítettem fel annak idején. A szobámban felveszek egy kék színű egybe részes ruhát. Lemegyek a konyhába, ahol már nagyban tart az ebédgyártás. A tűzhelyhez megyek, keresek egy serpenyőt, olajt öntök bele és alágyújtok. Copfos és vöröske már végeztek a krumpli, répa és zöldség pucolással. A leves alap is egész jól áll. Sam épp a húst kloffolja. Katy, pedig a krumplit darabolja össze a püréhez. Előveszek három tányért. Egyet a tojásnak, a másikat a lisztnek, az utolsót a zsemlemorzsának. Sam már forgatta is meg a húsokat bennük, én, pedig kisütöttem őket. Mire végeztünk a húsokkal a leves és a püré is elkészült. Feltettem főni a tésztát. Megterítettünk. Úgy szeretek együtt főzni velük. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy nagycsalád. Én vagyok az anyuka, Leila a lányom, Liz az őrült unokatestvér. Frufrus a nagynéni és szőke a kutyánk. Különös egy család és persze nincs férfi tagja. De nem is kell, hogy legyen. Így pont jó! A közös étkezés, mint mindig most is csacsogással telik. Megbeszéljük kivel mi történt mostanában. Leila elmesélte mindenkinek, hogy kapott munkát egy tetkó szalonban. Én elújságoltam, hogy nem vagyok terhes. Sam elmesélte, hogy tegnap bevittek a menhelyre egy nagyon aranyos kutyát. Azt mondta, szívesen örökbe fogadná, de mi leszavaztuk az ötletét. Utálok nemet mondani neki, de néha muszáj. Liz még mindig depressziós a papagája miatt. Valahol a szívem mélyén (nagyon mélyen) sajnálom Pollyt. Bár, szerintem, nincs olyan szerencsénk, hogy ne találna vissza. Tegnap volta a lusta napja, egész nap ágytól ágyig mászott. Olyan volt, mint egy élő-halott, kiakasztó a csaj. Katy elmondta, milyen jól megy neki a blogolás. Jó visszajelzéseket kap és elég sokan olvassák a bejegyzéseit. Mi is az olvasói vagyunk és én személy szerint, szeretem, ahogy ír. Jó látni, hogy kibontakoztatja a tehetségét. Az ebéd befejezése után közösen lepakoljuk az asztalt. Elvállalom a mosogatást. Elszöszölök vele egy darabig, aztán felmegyek a szobámba leckét írni. Nincs sok feladatom, de némelyik agyilag lefáraszt. Zenét kapcsolok, 1D szám szól. Úgy döntöttem, attól, hogy történt, ami történt Harry és köztem, nekem még nem kell hanyagolnom a dalaikat. Mire végzek, már két óra van. Meginterjúvolom a lányokat, mit szólnának egy közös mozizáshoz. Mindenki igent mond. Csinálunk pattogatott kukoricát. Egy vígjátékot teszek be nekik. A címe Csak szex és más semmi. Imádom ezt a filmet! A csajokkal jót röhögünk rajta. Régen moziztunk már közösen. Gyakrabban kellene hasonló dolgokat együtt csinálni. Mire a filmnek vége lesz, már készülődhetek is a munkába. Ma pincér leszek. Vasárnap van, tehát lesz dolgom. Megkeresem a kényelmes lila cipőmet, amiben ilyenkor dolgozni szoktam. A sminkelős cuccom már a táskámban van, mellé teszem a melózós ruhámat is. Elköszönök a lányoktól és megindulok a parkon át a bárba. Az odavezető úton eszembe jut göndörke. Tegnap sem volt, pedig számítottam rá, hogy Lei üzenete után jönni fog. Biztosan nem ért rá. Lehet, hogy a tükör előtt gyakorolta a kifogáskeresést és hozzá a fogpaszta reklámos vigyort. Valószínűleg, azt hiszi, hogy ezzel mindenkit le tud venni a lábáról. De vissza oda, hogy nem ért rá. Azt olvastam, autógramm osztás volt. Kár, hogy nem tudtam elmenni rá. Stella, Ashley, Anne bent vannak már a bárban. Ma négyen leszünk velem együtt. Már nem neheztelek Carára, ami történt megtörtént, nem érdekes. Lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt. Hogy is mondják? Sosem derül ki, ha meg sem próbálod. Nem tudom. Leilának igaza van, labilis vagyok. De miért is parázok? Hiszen egy szóval sem mondta, hogy szeret, csak érdeklődik utánam, az nem ugyanaz. Bemegyek az öltözőbe. Felveszem a melós ruhámat. Stella bejön és leül velem szemben. Előkeresi a sminkes cuccomat és kifest.

-         Akarsz róla beszélni? – kérdi.

-         Miről? – értetlenkedek.

-         Tegnap miért jöttél később? Nick nem volt hajlandó elmondani.

-         Nem is tudta hol voltam. Egyébként orvosnál.

-         És jól vagy?

-         Igen, remekül és terhes sem vagyok.

-         Hogy mi? – kérdezi döbbent arckifejezéssel.

-         Hát, nem volt meg három hónapja, így úgy gondoltam akár baba is lehet, de nincs semmi baj. Kaptam bogyókat, hogy rendben legyek.

-         Ha te mondod – ezzel nyugtázza a dolgokat.

Kimentünk az öltözőből. Stella ma pultos Annel. Nekem viszont Ashleyvel kell pincérnőset játszani. Még nincsenek sokan, elvégre csak öt óra múlt. Kérek egy vodkát frissítőnek. Felhajtom és elkap a hányinger. Még mindig nem bírom olyan jól, mint szeretném. Tévedek vagy tényleg egyre több a párocska mostanában a bárban? Valentin-napon még elment, na de most is? Mintha összeesküdtek volna ellenem. Nyomasztó mindenhol ezt a nagy szerelmet látni. Telik az idő és kevesebben vannak, mint az, megszokott lenne. Nem történik semmi érdekes. Egy-két kisebb fiatalokból álló csapat van és pár idősebb ember. Nicket se láttam ma még. Vajon merre lehet? Rákérdezek Ashleynél, hátha ő tudja. Nemet mond. Felszívódott a főnök, most kéne mindenkit kidobni a bárból és haza menni. Úgy elment a kedvem az egész melótól. Bejön két középkorú férfi és leülnek az egyik asztalhoz. Én megyek felvenni a rendelésüket. Két sört kérnek, már megint semmi extra. Kedvesen mosolygok és mondom, hogy mindjárt hozom is az italukat. Megfordulok, és az egyik rácsap a fenekemre. Visszakézből vágom pofán a férfit. Velem nagyon rossz lóra tett, mert én az ilyesmit nem tűröm. Nem szólnak semmit. Ott hagyom őket. Leadom a rendelést és a fekete hajú barátnőm, kiviszi helyettem. Nem volt eddig se sok kedvem a melóhoz, de ez végérvényesen felidegesített. Jóval kilenc után járunk már. Az előző incidenst leszámítva nem történt semmi más. Anne nincs túl jól, épp a mosdóban van. Beállok helyette, nincsenek sokan, ezért hátramegyek, elmosom a poharak egy részét. Ezzel is telik az idő. Mikor kijövök a zöldszemű lányka, már kint van, és sokkal jobban is néz ki. Tíz óra múlt tíz perccel, amikor beviharzik a főnök. Körbenéz, látja, hogy nincsenek valami sokan. Magához hív minket. Nem mondja el nekünk, hogy merre járt. Elenged minket, azt mondja, innen átveszi. Valószínű nem lesznek sokan az este hátralévő részében. Még mindig nem vagyok teljesen nyugodt, amikor végzek az átöltözéssel. Elköszönök a csajoktól, és kifelé veszem az irányt. Az asztalokat kerülgetve próbálom elhagyni a terepet. Egy srác nem figyel oda és leönt az italával, a szagából ítélve martinivel. Halálos pillantást küldök felé és kilépek a bárból. Ahol szembe találkozom Harryvel, mosolyogva köszön. Minden érzés egyszerre önti el az agyam és lekeverek neki egyet. Nagyot csattan és látszik a pici kezem vörös lenyomata az arcán. Látom rajta, hogy váratlanul érte az ütésem.

-         Ezt most miért kaptam? – nem vélek felfedezni semmit sem a hangjában.

-         Szar napom volt, egy pasas rávágott a fenekemre, leöntöttek martinivel, a nőgyógyászom nem tudja mi a bajom. Ennek tetejébe teljesen véletlenül nem felejtettél el valamit elmondani? Mondjuk azt, hogy ismered Leit, a lakótársamat. Valamint az is elfelejtetted említeni, hogy Louisszal és vele együtt futottatok szerda reggel. Én meg rólad áradozok neki folyton folyvást. Szerinted ez így rendben van? Várj ne válaszolj, nem akarom hallani a kifogásaidat! – kiabálok vele. Kiráz a hideg, eléggé hűvös idő van, és ezen a rajtam lévő martini sem segít.

-         Hé, nyugi lassíts kicsit! Hazaviszlek, beszéljünk most vagy inkább holnap eléd jövök, de akkor tuti megfagysz. - Várakozón néz rám. A hideg kezd egy kicsit lenyugtatni. – Gyere! – nyújtja a kezét felém.

Én sem tudom miért, de elfogadom. Egy nem messze a bártól álló fekete autóhoz vezet. Kinyitja nekem az ajtót, majd a másik oldalról ő is beszáll. Felhúzom a lábaimat az ülésre, ráhajtom a fejemet, és sírni kezdek.

-         Ne haragudj rám, sajnálom, hogy megütöttelek! – mondom két hüppögés között. – Sok volt ez nekem egyszerre. Te, a nő dokim, Louis és, hogy Leila ismer titeket. Úgy érzem kicsúszott a lábam alól a talaj és nincs semmi, amibe kapaszkodhatnék. Teljesen szétcsúsztam. - Egyik kezével a lábaim alá nyúl, a másikkal átölel, és az ölébe húz. Hozzá bújok.

-         Nincs semmi baj. De most már mindig sírni fogsz, ha hazaviszlek? Louis mondta a gyógyszert, de ugye jól vagy? – kérdi aggodalommal a hangjában. Válaszként csak bólintok. Öt perc biztosan eltelik így.

-         Niall jól van? – szólalok meg hirtelen.

-         Igen, és azt mondta, köszöni, hogy gondoltatok rá.

-         Azt hallottam a próbán sérült meg. Miért van az, hogy ti nem tudtok másképp próbálni csak így?

-         Tök unalmas lenne, ha olyan lenne, mint a többi bandáé – jelenti ki. Ezen csak mosolygok. Felemelem a fejem, a szemébe nézek. Ő is mosolyog. – Beszéljünk most? – kérdezi azt, amivel mindent elront. Megrázom a fejem.

-         Nem akarom hallgatni a kifogásokat!

-         Kifogásokat?

-         Hidd el, nagyjából átlátom az életedet. Itt egy autógramm osztás, ott egy koncert, emitt egy próba, de a videó klippet is fel kéne venni. Értem én, tisztában vagyok vele. 

-         Louis figyelmeztetett, hogy ne dőljek be a rózsaszín hajadnak. Igaza volt, tényleg okos vagy.

-         Akkor, ez azt jelenti, hogy még is csak megbeszéltük.

-         Nagyjából, de most hazaviszlek, rendben? Nem idegesítlek tovább, mert a másik oldalra is kapok egyet és szimmetrikus leszek – mondja, de nincs neheztelés a hangjában.

-         Bocsánat. Megtennéd, hogy Lounak nem mondod el, van egy olyan érzésem, nem örülne neki.

-         Ne aggódj! Nem szokott beleszólni abba, amit teszek.

Míg beszél, átmászok a másik ülésre. Bekötöm magam. Ő is így tesz. A hosszabbik úton visz haza. Az út alatt már nem beszélünk, figyelem, ahogy vezet. A házunk előtt leállítja a motort. Nem szűrődik ki fény a házból, ezek szerint a lányok már alszanak. Nem is csoda, hisz fél tizenkettő van.

-         Bemenjek veled? – kérdi.

-         Miért? Mert már úgy is ismered a járást?

-         Ne már, nem tudtam, hogy mondjam el. Leila azt mondta, imádsz engem. Azt meg nem akartam, hogy megfojtsd.

-         Jól van, megértem. Köszönöm a fuvart. 
Kikapcsolom az övet. Hallom, hogy az övé is kipattan. A számhoz hajol. Megcsókol. Megharapja az ajkam, szeretné, ha hagynám magam. De én ugyan nem! Ellököm magamtól és kiszállok a kocsiból. Beszaladok a házba. Nem jön utánam. Bezárom az ajtót, a hátam neki döntöm és lecsúszok a földig. Azért, mert elsírtam minden bánatom a vállán, az még nem jogosítja fel arra, hogy ezt tegye. Összeszedem magam. Felmegyek lefürdeni. Beesek az ágyba, és lassan elnyom az álom.