5. rész - Egy átlagos józanodós nap

Emily Worden - február 9.

Reggel, azaz délután háromkor ébredtem fel. Kicsit bele voltam gabalyodva a takarómba és Leilába. Ő még aludt. Egy kicsit fájt a fejem, de semmi mást nem éreztem. Tisztán éltek bennem a tegnapi buli eseményei és még arra a szemétládára is emlékszem. Ezek szerint nem ért semmit a piálás. Kimásztam az ágyamból és kerestem melltartót meg pólót majd betámadtam a fürdőt. Szalonképes állapotba hoztam magam. Lementem a konyhába, Sam már az asztalnál ült illetve rajta feküdt vagy inkább aludt.

-         Jó reggelt! – mondtam halkan. Felnézett.

-         Reggelt? Talán inkább délutánt.

-         Mióta vagy fent?

-         Úgy húsz perce, nem vagyok túl jól. – mondta.

-         Keresek neked fájdalomcsillapítót és kapsz hozzá gyümölcslevet is.

-         Kösz Em.

-         Mennyire emlékszel a tegnapi buliból? – kérdeztem.

-         Nem sok mindenre, az meg van, hogy taxit hívok. És, hogy behánytam a bokorba. Várj csak, Leila előkerült? – kérdezte.

-         Igen, fél öt körül hazaért és szerencsére semmi baja sincs. - Jobbnak gondoltam, ha egyelőre senki sem tudja meg, mi történt vele, mi volt az oka annak, hogy ide jött Londonba.

-         Megvártad, igaz? – kérdezte Sam.

-         Igen, nem tudtam aludni.

-         A mi megbízható Emilynk – mondta.

-         Ja, aki olyan sok mindent elfelejt és nem teljesen normális.

Időközben előkerestem a gyógyszert és a gyümölcslevet. Letettem Sam elé, aki azonnal le is gyűrte. Én is bevettem egy szemet. Még jó, hogy csak holnap kell mennem dolgozni.

-         A többiek még alszanak? – kérdeztem.

-         Igen, voltam bent Liznél, ő még mélyen aludt. Katy szerintem hamarosan felkel. Leila viszont nem volt a szobájában – mondta.

-         Ezek szerint nem voltál nálam, – állapítottam meg – Leila velem aludt a szobámban.

-         Így már érthető miért nem találtam. Talán sokat ivott?

-         Annyira nem, de jobbnak láttam nem egyedül hagyni – mondtam. Azok után, hogy elmondta mit tett vele az a szemét állat, úgy gondoltam nem hagyom magára.

-         Van valami programunk a nap hátralévő részére? – zökkentett ki gondolataimból Sam.

-         Bútorokat kellett volna venni Leilának, de lehet, hogy ebből nem lesz ma már semmi. 

Ekkor jelent meg Katy kómás fejjel. Leült az asztalhoz. Én, pedig már adtam is neki a gyógyszert és a gyümölcslevet. Nyöszörgött egy köszönömöt és lenyelte a tablettát. Felmentem Liz szobájába. Halkan benyitottam, de meglepetésemre ébren találtam.

-         Jó reggelt! Hogy vagy? – kérdeztem.

-         Neked is, és jól. Én hozzá vagyok szokva az alkoholhoz. – mondta – Ahogy elnézlek téged, Leila épségben hazaért. Merre járt? – kíváncsiskodott. Na ez az, amire én is nagyon kíváncsi vagyok.

-         Nem tudom. Még alszik, nem beszéltünk róla.

-         Őt nem fogod felébreszteni, mint ahogy engem szoktál? – vont kérdőre.

-         Nem, még csak ez volt itt az első napja. Egyelőre nem készítem ki – feleltem.

Majd megindultam a szobámba ruhát keresni a nap hátralévő részére.

Emlékszem az én első napomra ezen a helyen. Furcsa volt, ez a ház annyira nagy, nem is lehet összehasonlítani a miénkkel. Két éve kerültem ide az iskola kezdéskor. A szüleim nyolcadikos koromban elváltak. Már nem bírtak egy fedél alatt élni. Anya el akart költözni és apára hagyni a közösen épített házat úgy, hogy fele az ő nevén marad. Vinni szeretett volna engem és a bátyámat is. Egy helyre tudtunk csak költözni, az anyám szeretőjéhez, akit én mindennél jobban gyűlölök. Akaratoskodtam, hogy én már pedig nem megyek oda, ahol azaz ember van. Ő figyelemre sem méltatta, amit mondok, mindenképpen költözni akart és szabadulni apától és a régi életétől. Ekkor kezdődtek az otthonról való elszökdöséseim. Általában ha leléptem otthonról egy barátom elbújtatott, ők tudták mi a helyzet velünk. Elég sokat veszekedtünk anyámmal. Megromlott a viszonyunk, nem igazán bírtuk egymást. Így jött az ötletem, hogy Londonba megyek tovább tanulni. Akkor nyilván ott is kell majd élnem, és nem kell látnom a széthullott családomat. A lehető legjobb ötlet volt. A jegyeimmel különösebben nem voltak gondjaim, de a biológia sose ment. A szüleim tudta nélkül adtam be a jelentkezésemet. Nem sokára megkaptam az értesítőt: Felvettek. Anyám teljesen kiakadt, amikor meglátta a levelet. Csak egy szülői aláírás kellett és már költözhettem is Londonba, két másik lánnyal egy nagy házba. Nem volt hajlandó aláírni. Aztán, amikor a bátyám jóvoltából megtudta, hogy a biológia jegyem javítása érdekében a szaporodás részt, a volt pasimmal gyakorlatban is átvettük, betelt nála a pohár. Azt mondta, nem akar többet látni. Elege van belőlem és abból, amit az utóbbi időben műveltem. Aláírta a levelet, ezzel engedélyezve, hogy Londonba járjak iskolába. Nyáron, a tárgyalások befejeztével elköltöztettek engem a fővárosba. Kezdetét vette a középiskolás életem. Jó volt megszabadulni a családtól. Gyakrabban jártam el a lányokkal szórakozni, persze azért a tanulásra is figyeltem. Az iskolánk olyan, ahol nagyon is sokat számít, hogy milyen az átlagunk. Ha nem teljesítünk jól, akkor gyorsan kitesznek minket. Találtam munkát, mert anyám nem volta hajlandó annyi pénzt adni, amennyi a sulira és egyéb dolgokra is elég lett volna. Az első napomon egyszerre érkeztem Londonba a két lakótársammal, a szőkével és a frufrussal. Kész káosz volt mire minden a helyére került. Mindkét lány rendes és alkalmazkodó típusú volt. Lassan megismertük egymást és megszoktuk a másik dilijeit. Megállapítottuk, hogy ebben a házban nem laknak normális emberek. Aztán egy év múlva csatlakozott a csapathoz Liz is. Róla is elég hamar kiderült, hogy az ütődöttek táborát erősíti. Amikor beszerezte a papagájt, már tudtam, mi nem leszünk jóban azzal a rikácsoló döggel. Nem sokkal a madár előtt jött Tamara az idegesítő pláza macska. Utáltuk a csajt, ezért a lányokkal úgy döntöttünk elüldözzük őt. Az állatkert, a hisztizés, a veszekedések és a rajongásom végül elérte a célját. A kis csaj amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is távozott. És most itt van Leila. Vajon ő is olyan bolond, mint mi? Szerintem igen, de ez nem is olyan sokára úgy is kiderül.

Időközben bementem a szobámba, Leila már mocorgott. Ledobtam a felsőmet. Előkerestem egy lila szoknyát és egy hozzá illő fehér alapon kék virágokkal díszített pólót. Megfordultam, Lei már ült az ágyamon.

-         Jó reggelt! – mondta halkan.

-         Jó reggelt Csipkerózsika, hogy aludtál? – kérdeztem. Vágott egy grimaszt.

-         Egész jól, puha az ágyad. Tudod, hogy rugdosol álmodban?

-         Igen, mondták már. Az ágyról jut eszembe, holnap el kellene mennetek bútorokat venni.

-         Te nem jössz? – kérdezte meglepetten.

-         Nem, én holnap délután öttől tizenegyig dolgozok – feleltem.

-         Van munkád? – csodálkozott.

-         Igen, valamiből meg kell élni. Még akkor találtam, amikor ide jöttem.

-         Még is hol és mit melózol?

-         Egy bárban dolgozok. Rúdtáncos vagyok, pultos lány és pincérnő is. Holnap azt hiszem felszolgáló műszakban leszek. Hétfőn, pedig táncolni fogok.

-         Rúdtánc? – húzta a száját Leila.

-         Igen, már öt éve táncolok. És mielőtt megkérdeznéd ez NEM ugyanaz, mint a sztriptíz – vágtam rá azonnal. Ő csak mosolygott.

-         Ezek szerint szeretsz táncolni – állapította meg.

-         Imádok, nagyon sok munka van benne. Egyébként Lizzel benne vagyunk az iskolai pom pom csapatban.

-         Liz és a szurkolás? – kérdezte.

-         Igen tudom, nagyon nehéz elképzelni, hogy az alváson kívül másért is tud lelkesedni, de  nagyon is jól csinálja. Kezdek éhes lenni, te nem? – váltottam hirtelen témát.

-         De, mi lesz a reggeli?

-         Inkább uzsonna és szerintem az, amit találunk.

Leila elment a fürdőbe, rendbe tenni magát, majd felöltözött. Együtt mentünk le a konyhába. A lépcsőn már éreztük a finom illatot. Beérve a helyiségbe, láttuk amint Sam és Katy épp palacsintát készít. Liz is lejött a szobájából a kellemes illatra. Öten együtt fejeztük be a finomság sütését. Majd elpusztítottuk a művünket. A nap hátralévő része pihenéssel telt. Megbeszéltük, hogy holnap bútorokat vesznek majd Leilának. Szegény lány, már előre sajnálom. Ő még nem tudja milyen velük vásárolni. Tizenegy körül mindenki külön-külön ágyba bújt, annak ellenére, hogy délután három körül keltünk, fáradtak voltunk.

4. rész - Tartozom neked.

Leila W. - Február 8. (este)

Egyszerűen hatalmas tömeg volt. Bármerre néztem, emberek voltak. Több mint 300 ember. Félve indultam befelé, bár előtte alaposan körbenéztem, hogy tudjam mi, merre van. Kabátomat és táskámat leadtam a ruhatárban, értékeimet, vagyis a lakáskulcsomat, telefonomat és pénzemet a melltartómba tettem, ahogyan Emily tanácsolta, még a taxiban. Ő is hasonlóképpen tett, és remélem, hogy a többi lány is.

Felsőmet alaposan megigazítottam, így nem látszódott, hogy miket rejtettem ott el. Bárpultot rögtön betámadtam. Egy kis sörrel kezdtem, amiből rögtön három lett. Ez van, ha körbevesznek a pasik. Iszok, csak hogy ne kelljen minden barommal táncolnom. Aztán felkért egy táncra. Örömmel mentem vele, főleg hogy pörgős szám ment. Pontosabban Olly Murs és Flo Rida közös száma, amit nagyon szeretek. Miután véget ért a szám, megindultunk mindketten a bárpult irányába. Kiszemeltem magamnak egy széket, mire a szuperférfi beelőzött, és leült oda. Gonosz volt.

-       Héé, én akartam ide ülni - kezdtem kicsit idegesen, erre pedig ő elnevette magát.

-       Meghívhatlak cserébe egy italra? - kérdezte, majd megvillantott egy mosolyt.

A pultos ránk nézett, majd a tömegre, ezzel sürgetve minket. Táncpartnerem két pohár whiskeyt kért, ezzel választott helyettem is. Nem örültem neki különösebben, de Ryanre gondolva lehúztam egyből. Minden jelmezes pasiról ő jut az eszembe, nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni. Akármerre nézek, minden férfiben azt az embert látom, és minden lányban magamat. Tökéletes ribanc kinézetem volt, azon az estén. Kértem még egy italt. Martini bianco mellett döntöttem.

-       Fizetem ezt is, nekem pedig jöhet egy sör. - szólalt meg.

Kikaptuk az újabb italokat, majd körbenéztünk mindketten. Egyik sarokban volt egy kis hely. Odamentünk, és ott táncoltunk tovább az italokkal a kezünkben. Végig táncoltunk még két zenét, majd pedig beszélgettünk kicsit. Addig jutottunk, hogy megtudtuk egymás nevét. Willnek hívták. Én is bemutatkoztam neki és üdvözlésként nyomtam egy puszit az arcára. Elkérte tőlem a számomat. Hasra ütésszerűen diktáltam le neki a számokat, közben pedig körbenéztem. Észrevettem egy ismerős pasit, így a mostanitól elnézést kértem és utána szaladtam. Alig volt köztünk pár méter, mikor hozzá lépett egy szőke, hosszú hajú lány és táncolni kezdtek Rihanna dalára. Mondhatni hoppon maradtam. Szívás. Gondolom a barátnője lehetett, így ott hagytam őket, majd pedig célba vettem a bárpultot. A korábbi srác állt a pultban. Rámosolyogtam, a sarokban álló srácra mutatva kértem két vodkát. Felírta az ő számlájára, majd elém tolta az italokat. Elnyeltem mindkettőt. Felálltam, hogy táncoljak magamban egy kicsit, de szerencsémre egyből megszédültem. Fejbe vágott a pia. Bizonytalanul, de beszenvedtem magam a tömeg közepére. Pont ekkor lett vége a számnak, és egy ismerős dallam szólalt meg helyette.

You're so pretty when you cry when you cry

Wasn't ready to hear you, say goodbye

Now you're tearing me apart, tearing me apart

You're tearing me apart

Az első sor elég volt számomra. Könnyeim folyni kezdtek, ezzel tönkretéve sminkemet. Valaki elkapta a derekamat, magához rántott és fejemet a vállához húzta. Rendben kezdtünk ringatózni a számra. A szám alatt végig sírtam. Többször próbáltam felnézni, hogy lássam az arcát, vagy legalább a jelmezét, de nem engedte. Kezeit a tarkómon és derekamon hagyta, ezzel akadályozva, hogy eltávolodjam tőle. Kezeimet kiszabadítottam, majd átkaroltam a nyakát és immáron önszántamból furtam arcomat a nyakához. Annyira jó illata volt, és ebben a pillanatban annyira megnyugtatott, hogy örökre vele maradtam volna. Szemeim eddig csukva voltak. Mikor kinyitottam őket észrevettem a sötétkék felsőjét, mely szinte már fekete volt. Elhangzottak az utolsó sorok. Tudtam, hogy a nyugodt pillanatnak annyi. Könnyeimet letöröltem, majd elszakadtunk egymástól. Nem néztem utána, csak besiettem a mosdóba. Érdekesen festettem, de szerencsémre más is sminkelt, így ők kisegítettek. Negyed óra alatt kész lettem, ami gyors volt ahhoz képest, ahogy kinéztem. Besétáltam az egyik wc-be,

majd telefonomat kivettem melleim közül, és ránéztem. Fél 1 múlt. Vajon mennyit beszélgettem Willel? Most már mindegy. Az apró fülkéből távozva elköszöntem a csajoktól, akik sminket adtak, majd kiléptem a helységből. Barátnőimet kezdtem el keresni. Emily a pultnál iszogatott. Batgirl nagyba táncolt, az angyalkáink pedig… hát nem láttam őket, de biztos jól érezték magukat. Próba-szerencse elvén a VIP részleg felé indultam. A biztonsági őrnek dobtam egy mosolyt, majd egyből beengedett. Rengeteg hírességet, és nevesebb embert láttam bent, de engem csak egy érdekelt. Az a barna hajú srác, akit a szöszivel láttam. Alaposan körbenéztem, viszont őt sehol sem láttam.
 Megfordultam, ám ebben a pillanatban, összeütköztem egy öltönyös sráccal, melynek következtében az itala rajtam kötött ki, a pohár pedig kiesett a kezéből és csörömpölve tört össze a földön. Ismerős szaga volt a piának. Mutató és gyűrűsujjamat végigszántottam saját felsőmön, majd pedig számhoz vezettem, és lenyaltam róluk a cseppeket. Elmosolyodtam.

-       Köszönöm az italt, bár a vodkát jobban szeretem, mint a whiskeyt. - néztem fel a szemeibe. Egyből felismertem a srácot. Egy színész volt, név szerint Eugene Simon. Láttam már pár filmjét, de nem hatott meg. Folytatni akartam az utamat, viszont mikor elsétáltam mellette egyszerűen visszarántott magához.

-       Én viszont a whiskeyt részesítem előnyben, főleg ha egy ilyen szép testről nyalogathatom - vigyorgott rám perverzen. - Áruld el a nevedet. Az alakodat tekintve biztosan modell vagy. Bár szép a hangod, énekelsz esetleg? - kérdezgetett, közben pedig megszorította a csuklómat. Fájdalmamnak nem adtam jelet.

-       Egyik se. A nevem pedig Titok. - rántottam ki kezem az övéből. - Ha nem haragszol mennék, a többiek már biztos várnak rám. - nyomtam oda még durván, az utolsó mondatot, de őt nem érdekelte. Újból elkapott, de már mindkét csuklómat, és teste mellett szorította. Körbepillantottam, hátha segít nekem valaki, de feleslegesnek véltem a kiabálást. Senki se foglalkozott a másikkal, csak a saját maguk dolgával.

-       Na, picinyem. Induljunk el szépen a kijárat felé. - mormogta, majd megrántott, és az ajtó felé taszított.

-       Eugene, a hölgy nem akar veled menni. Ez elég egyértelmű… jobban tennéd, ha elengednéd, de azonnal. - hallottam meg közvetlen mögülem, mire idegesen néztem fel a fogva tartómra.

-       Nyugi haver, már lépek is. - próbálta menteni a menthetőt a szőke bunkó, majd köszönésként hozzálökött a megmentőmhöz.

-       Köszönöm - néztem óvatosan rá, de egyből ledöbbentem. - Te…

-       Igen? Én? - húzta fel egyik szemöldökét, mire elmosolyodtam.

-       Tartozom neked, nem is kevéssel - öleltem át. - Most mentettél meg másodszor.

-       Második? Mikor volt az első? - kérdezte, közben pedig magához vont. Sokkal finomabban, mint az előző pasi.

-       Tudod, igaz hogy akkor még merőben máshogy néztem ki, mint most, de a hangom és a szemeim nem változtak meg a hónapok alatt.

-       Ismerős is vagy, de nem tudlak hova tenni. - kicsit eltávolodott tőlem, majd kisimított egy kusza tincset az arcomból. - Nem segítenél emlékezni?

-       Helyes vámpír vagy ma, de Little Red Boy-ként is édes voltál. - suttogtam. Először nem esett le neki. Kellett neki vagy fél perc, de utána szorított az ölelésén.

-       Sétáljunk kicsit. Szeretnék veled beszélni, de itt nincs sok esély arra, hogy hosszabb távon is értsük egymás mondandóját.

-       Benne vagyok. Hozom a kabátomat - mosolyogtam rá, majd indultam el, de visszahúzott. A fájós csuklómnál fogva. Felszisszentettem. Egyből elengedett, majd nyújtotta a kezét felém. Jobb kezemet testem mellett hagytam, és balomat az övébe csúsztattam.

-     Kimegyek veled a ruhatárba, nehogy valami barom még út közben is betámadjon. - Egymás kezét szorítva vergődtük át magunkat a tömegen. Az ő ruhái is ott voltak így kikértük mindkettőnkét, majd kimentünk a friss levegőre. Bár megcsapott a hideg szellő, mégis örültem neki. Fejemet kezdte kitisztítani, de egyből rám tört a hányinger is.

-       Rosszul vagyok - néztem rá, mire intett egy kuka felé. Odatámolyogtam, majd kiadtam gyomrom tartalmát. Utána levettem a pólómat, számat beletöröltem majd a kukába hajítottam. Elég, ha a hajamból árad az undorító italszag. Kabátomat kezembe nyomta, amit felvettem. Melltartómból gyorsan átpakoltam a táskámba. Észrevettem, hogy közelebb lépet hozzám. Felnéztem szemeibe, mire egy sálat tekert a nyakam köré.

-       Nem szeretném, ha megfáznál... Hogy is hívnak? - na igen. A bemutatkozás elmaradt, legalább pótoljuk.

-       Leila vagyok. És te?- elmosolyodott.

-       Az az éjjel-nappali nyitva van. Gyere, veszek neked ásványvizet. - indult meg, én pedig rohanhattam utána. A nevét el sem árulta. Mikor odaértünk elé, a srác fejére húzta kapucniját, zsebéből pedig elővarázsolt egy napszemüveget, amit felvett. Nem sokkal maradtam le tőle, viszont nem mentem be vele a boltba. - Héé, a bolt itt van, nem pedig ott, ahol te állsz.

-       Kint maradok. De ezennel nem fogok bajba kerülni, ígérem. Ha jön valaki, akkor bemegyek én is. Rendben?

-       Jó, legyen. - nevette el magát, közben pedig belépett az üzletbe. Nyugis este volt. Az utcákon egy lélek sem mászkált. Negyed óra elteltével kilépett a kezében szatyorral, minek a tartalma két üveg szénsavmentes víz, pár magazin és egy rágó volt. Kedves. Számat kiöblítettem, majd pedig ittam egy kicsit is. A vizet megköszöntem, majd rágóból is vettem.

-       Nézz bele az újságokba is, hátha hasznodra válik. - nyomott a kezembe három magazint. Ő pedig ellépett telefonálni. Intettem neki egy pad felé, majd odasétáltam, felültem a támlájára és ott kezdtem el lapozgatni.

Első címlapján egy szőke fiú volt. Helyes szöszi, kék szemekkel. Végiglapoztam a képeket nézve. Egy duplaoldalnál álltam csak meg. X-Faktor. One Direction. Zayn Malik. Liam Payne. Louis Tomlinson. Niall Horan. És végül ő. Harry Styles. Tehetséges énekes. A bandájukkal 3. helyig küzdötték fel magukat. Nem semmi. A biztonság kedvéért átnéztem a többi újságot. Az egyikben hosszasan nézegettem egy oldalt. Hollywood Undead koncert lesz Londonban, március közepe felé. 19.-én. Akkor leszek pontban 16 és fél éves. Tökéletes, biztos elmegyek. Végigolvastam a cikket róluk egymás után háromszor is. Deuce volt a kedvenc tagom, de 2010-ben ott hagyta a bandát. Pedig annyira szerettem a hangját. Lesz még Jessie J koncert is. Valami ultra jó hanggal bír a nő. Rihanna szintén lesz, bár az nem érdekel annyira. Utána találtam egy cikket Miyaviról. Alaposan átolvastam, majd pedig összecsuktam az újságot, és visszaadtam neki. Fél óráig nézegethettem őket. Közben ő is visszaért.

-       Styles. - néztem fel rá mosolyogva. Tudom honnan ismerős a neve. - Ismerek pár… hogy is írták? Directioner-t?

-       Érdekes, ha egy korod béli lány nem ismer minket. Főleg, hogy Niall ír, mint te. Az első bulin is csodáltam, hogy nem ismertél fel. Konkrétan akkoriban csak azt gondoltam, hogy egy őrült rajongó vagy, aki csak a közelembe akar férkőzni. Örülök, hogy nem így van.

-       Nem sok zenét hallgatok meg. J-Rock a kedvencem. Velem ellentétben viszont a lakótársaim szerintem ölni tudnának értetek. Egyébként csak félig vagyok az. Anyám luxemburgi, csak apa ír. - becsuktam az utolsó újságot is, majd belecsúsztattam a szatyorba, amibe Harry vize volt.

-       Őszintén. Hogy jutottál be a VIP részlegbe? Egyszer nekem is küzdenem kellett, pedig elég felismerhető vagyok.

-       Szépen mosolyogtam a biztonságira. Szerinted ennyi sminkkel bárkit is fel lehetett volna ismerni? - kérdeztem, mire a saját szemeire mutatott.

-       Ha már témánál vagyunk, nincs nálad egy zsepi? Örömmel szabadulnék meg ezektől a fekete foltoktól.

-       Még te mondod? Alig van rajtad. - elnevettem magam. - Gyere, van sminklemosóm. - előszedtem a táskámból, majd elkezdtem lemosni. Jól szórakoztunk, mert közben ő rólam szedte le vizes zsebkendővel és vattapamaccsal a sok feketét. Hosszas szenvedés után, de sikerült. Mindkettőnk arca teljesen tiszta volt.

-       Szóval Hercegnő. Most hogy láttál minden srácot a bandából. Ki a leghelyesebb? - jó kérdés. El kellett rajta gondolkoznom.

-       Louis, Niall és Zayn… meg Liam. - Jelentettem ki, mire durcás fejet vágott. Újra nevetnem kellett. Több időt kéne vele töltenem, annyira jó fej pasi. - De téged is szeretlek. - Nyomtam egy puszit az arcára. Felálltam a padról, majd elindultam egy tetszőleges irányba.

-       Niallnak, Louisnak és Zaynnek szépek a szemei. Louis és Niall mellett szerintem egy ember sem unatkozna, Liam pedig nagyon védelmezőnek néz ki. Mellette nem kéne félnie egy lánynak sem. Niall mivel imád enni, én pedig főzni legalább lenne egy örök tesztalanyom, emellett imádom a szőke pasikat és akkor se lenne gondom, ha véletlenül írül szólalnék meg, nem pedig angolul. Louisról írták, hogy focista, így biztos el lehetne rángatni a szerda reggeli futásomra. Zayn szemei elárulják, hogy mennyire életrevaló srác. Mellette a csajoknak jó formában kell lenniük. Te pedig annyira cuki vagy, hogy egy vadidegen csajjal ennyire jól elbeszélgetsz. Te is nagyon vigyázol másokra, akár csak Liam. Ezt pedig bebizonyítottad már.

-       Huhh. Képek és rövid cikkek alapján jól kiismertél minket. - Megállt, ránéztem és tekintetünk találkozott. - Ha kérdezek, őszintén válaszolsz? - bólintottam. - Ismerted azt a srácot, aki a Halloween bulin…

-       Igen. - vágtam a szavába. - Jártam is vele. Miatta költöztem ide, részben legalább is. Nem akartam ott lenni, ahol ő van. - erről jut eszembe. Meg fogom nézni, hogy mit írt nekem.

-       Nem fog utánad jönni? - kérdezte, közben pedig átölelt. Örömmel bújtam erős karjai közé. Megnyugtatott. Új legjobb barátnak tökéletes. Valaki vállán legalább kisírhatom az első este minden bánatomat.

-       Csak remélem, hogy nem. Csak egy tanárom tudja, hogy hova költöztem, ő pedig nem fog kiadni neki. - folyni kezdtek könnyeim, ezért nem távolodtam el tőle. Nem akartam, hogy sírni lásson. - Gyűlölöm. Csak tudnám mit szerettem benne annyira… Akkora egy idióta voltam.

-       Dehogy is. Csak szerelmes. - majd végigsimított vállamon. - A szerelem pedig nem vak, hanem teljesen hülye.

-       Igazad van.

-       Mint mindig. Egyébként hányra kell hazaérned? - kérdezte.

-       Ötletem sincs, bár lehet meg kéne lassan indulni.

-       Hazavihetlek? - felnéztem rá. Tudtam, hogy ő is ivott.

-       Inkább kísérj haza. A hideg szél legalább kijózanít kicsit mindkettőnket. - egyszerre nevettünk fel, majd elindultunk egy irányba. Több mint egy óra volt az út, ugyanis többször téves kereszteződéseknél fordultunk le, de csak megérkeztünk.

Ledobtam a cipőmet és felakasztottam a kabátomat. Már hajnali fél öt volt. A nappali felé menet levertem a kis asztalról valakinek a kulcs csomóját. Hangos csörömpöléssel ért földet, mire pedig valaki egy aprót sikított. Felkapcsolta a kis lámpát, ami a TV mellett volt. Ekkor láttam meg Emily aggódó arcát.

-       Leila! – kiáltotta. A nyakamba ugrott, megölelt mintha nem is akarna elengedni. Egyre erősebben szorított, én pedig igyekeztem lerázni az ölelését.

-       Engedj el, ez fáj! – mondtam, mire hátra lépett.

-       Ne haragudj rám, elfelejtettem letisztázni veled a bulizós szabályokat. Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod – mondta bűnbánóan. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a vallomást.

-       Azért lehetett volna annyi eszed, hogy szólsz, mielőtt lelépsz, elvégre velünk jöttél el a buliba. Egyébként mégis hol jártál? Betegre aggódtam magam miattad. – mondta olyan stílusban, mintha az anyám lenne.

-       Lehetőleg legközelebb ne okozz nekem ilyen éjszakát. - Még mindig nem tudtam, mit kellene mondanom vagy, hogy vár-e valamiféle választ erre. Ránéztem, de nem úgy tűnt mintha választ várna.

-       Gyere, menj fel fürdeni, gondolom fáradt vagy, biztos aludnál már. -  Ezt már végre kedvesebben mondta.

-       Te whiskey fürödtél? – kérdezte.

-       Nem, csak egy srác leöntött vele – szólalhattam meg végre én is.

Felmentünk a második emeleti fürdőbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Emilyt nem láttam sehol, azt hittem utánam jött. Öt perc múlva megjelent az egyik törölközőmmel, egy pólóval és bugyival a kezében. Letette a szennyes tartó tetejére. Lehajtotta a WC fedelét és ráült. Nem tudom mire várt.

-       Leila! – szólított meg. Ránéztem.

-       Ne haragudj az előbbi kirohanásomért. Tudom, hogy nem vagyok az anyád. Nem tudtam, mennyit ittál és aggódtam, hogy valami jött-ment pasi esetleg magával vitt és kitudja mit csinált veled.

-       Azt már egyszer túléltem, most jobban vigyáztak rám.

-       Hogy mi?

-       Most mi van?

-       Téged megerőszakoltak?

-       Igen. Okkal nem öltöztem olyan mini ruhácskákba, mint ti. Tudod volt egy barom exem, aki azt hitte, hogy megcsaltam egy buliban, és meg akart büntetni. Három hónapja mentünk el egy Halloween partyra. Részeg volt és mérges. Elég hamar összevesztünk, majd mivel beszélni nem nagyon tudott az italnak köszönhetően, inkább az ökleit használta. - Sosem fogom elfelejteni. A hegem örökre emlékeztet rá. Simítottam rajta végig. - Utána történt… - eredtek meg a könnyeim.

Nem mondtam végig, de nem is kellett, a nélkül is értette. Bejött mellém a zuhanyzóba és átölelt. Nem igazán zavarta, hogy a tusolóból még mindig folyik a víz, pedig fel volt öltözve. Pillanatok alatt átáztatta a víz, látszott, hogy nincs rajta melltartó. Különösebben engem sem zavart, de még senkivel sem zuhanyoztam együtt. Egy idő után kimászott mellőlem. Ledobta a hálóingét nekem háttal és kiment. Megmostam a hajam, mert azaz idióta azt is leöntötte. Majd leöblítettem a hajamat és kiléptem a zuhany alól. Magamra csavartam a törölközőmet és ekkor lépett be Emily. 
Megtöröltem a hajamat és felvettem a bugyit, amit Em hozott nekem. Kimentünk a fürdőből, be akartam menni a szobámba, de elkapta a kezem és magával húzott a lépcső irányába a szobája felé.

-       Mit művelsz? – kérdeztem.

-       Ma velem alszol, nincs vita! – zárta le a maga részéről a beszélgetést.

Behúzott a szobájába, lámpát kapcsolt. Elhúzta a takarót bemászott és várta, hogy én is menjek. Bebújtam mellé, leoltotta a lámpát majd betakart minket. Harryn gondolkoztam. Számot se cseréltünk.

3. rész - Megástad a sírodat!

Emily Worden - Február 8 

Nagyon vártam már az új lány érkezését. Voltunk már korábban is öten a házban, de könnyű szerrel üldöztük el Tamarat. Ő tipikus pláza macska lány volt, olyan „Jaj, Istenem letört a körmöm!” típusú. Soha sem segített be a házimunkába mindig csak panaszkodott, sose tetszett neki semmi sem. Ezért a lányokkal összebeszéltünk, hogyan tudnánk őt elüldözni innen. Katy rengeteget beszélt a blog írásról, sőt történelem órát is tartott nekünk, néha naponta többször is. Sam minden kóbor állatot haza hozott. Továbbá fárasztott minket a favicceivel. Csak, hogy értsétek milyen ez, pl.: Mi van az ajtón túl? Válasz: A küszöb. Mi jön a barátság után? Válasz: Barátság + egy lépés. Liz megvette Pollyt, a papagájt, és hetente több lerészegedős estét is csapott. Én őrült rajongóvá váltam (nem kellett túl sokat erőlködnöm hozzá), mindenről az 1D jutott eszembe és folyton róluk áradoztam. A szokásosnál is többet hisztiztem és kiabáltam, gyakorlatilag tőlem volt hangos a ház. A lányokkal apróságokon veszekedtünk, minden lehetőséget kihasználtunk. Egy hónap után meglett az eredménye. Végre elköltözött tőlünk a pláza macska.

Helyette jön ma Leila. Velünk egy idős és a művészeti részleget választotta. Tanulmányi eredményeiről hallottunk már egy s mást. Idén érettségizik nyelvtanból, angolból és németből, jövőre pedig matekból és töriből. Utolsó évre marad neki a szaktantárgy. Okos elosztás. Érettségi tantárgyak nem is szerepelnek már az órarendjében, helyette van sok művészeti órája, és japán. Új ismerős arra a tanórára. Viszont nem csak ő érettségizik idén. Én matekból, Katy történelemből, Lizzie tesiből. Sam pedig már tavaly érettségizett biológiából. Szabadok a péntekjei. Mázlista, bár gondolom akkor sem fog lazsálni. Ma este érkezik Írországból. Suli után bevártuk egymást, majd beültünk a plázában egy filmre. Végül kettő néztünk meg. Utána elszaladtunk a jelmezekért. 7-re végeztünk csak. Reménykedtem abban, hogy Leila még nem érkezett meg.

Haza mentünk, majd elindultam a szobámban a ruhámmal a kezembe, épp benyitottam mikor Polly kiszállt onnan. Félve néztem körül. Mangáim a földön voltak mellettük pedig az apróságaim hevertek. Az a hülye papagáj mindent lelökött.
 - Elisabeth Elwood. Most öllek meg téged és a papagájodat is. Rohantam fel a szobájába, majd mivel ott nem találtam rohantam tovább a földszintre. A konyhában találtam rá Sam társasságában. Az említett kezéből kivettem a kését, majd azzal kezdtem üldözni az idiótát. Lizzie átrohant az étkezőn, egyenesen az udvarra, ahol egy vörös hajú lány állt bőröndökkel. Biztos Leila. Köszöntünk neki, majd rohantunk tovább. Fontosabb volt ezt az idiótát elkapni. Elég sokáig kergettem, végül a parkban sikerült elbújnia előlem. Idegesen baktattam hazafelé, közben pedig hátra-hátra lestem, hátha felbukkan. Mielőtt beléptem volna a kapun, még utoljára szétnéztem, de mivel sehol sem láttam bementem. Órára nézve rájöttem, hogy körülbelül 15-20 percet pazaroltam Lizre. Nagy hiba volt.

Vöröske a nappaliban beszélgetett Katyvel és Sammel. Kedves csajszinak tűnt, ezért bőröndjeit segítettem felcipelni a szobájába majd pedig körbevezettem a házban. Keveset, de sikerült beszélnem vele, és észrevettem azt is, hogy Sam szobájában szemezett a Ryuk figurával. Én adtam neki még tavaly karácsonyra, mert kijelentette előtte, hogy ő mindennek örülni fog. Hát ennek nem örült. Végül is ez nálam egy plusz pont. Aki a halálistent felismeri, az rossz ember nem lehet. A földszinten átpasszoltam Leilát Lizzienek, majd pedig felmentem elintézni a parókámat. Sam hamar felért hozzám, és segített. Ami annyit takart hogy ő csinálta, én pedig ültem és dumáltam neki a One Direction-ről. Jól szórakoztunk. Segített elrejteni a hajamat a paróka alatt, majd pedig kisminkelt és az öltözködésben is hasznát vettem. Utána én lementem a nappaliba, majd szépen lassan megjelentek a többiek is, sorban Katy, Sam, Lizzie majd végül Leila is. Nagyon jól nézett ki. Sokkoló sötét sminkje remekül kiemelte vörös haját. Mivel mind elkészültünk kabátot húztunk, majd elindultunk. Bezártam a lakást, majd Leinek adtam egy tippet, hogy hová tegye értékeit. Melltartójában elfért a kis mobilja, és a pénze is. Taxiba mellé ültem, hogy biztos elrejtse az értékeit. Sofőrnek bediktáltam a címet, aki gyorsan elvitt minket a szórakozóhelyre. Kabátokat leadtuk, majd pedig szétszóródtunk.

Általában én vigyázok a lányokra, ha buliba megyünk. Nem iszok sokat és figyelek rájuk, ne hogy valamiféle jött-ment pasassal távozzanak. A buliból is én viszem haza őket, és mivel ők rendszerint isznak a nappaliban vagy a mozi szobában „ágyba” dugom őket. Másnap reggel pedig reggelivel, meleg teával, kakaóval és természetesen fájdalomcsillapítóval várom őket. Vicces, ahogy reggelente becsoszognak az étkezőbe teljesen kómás fejjel. Jót szoktam rajtuk mulatni.

Ma viszont nem vállaltam ezt a szerepet. Felejteni akarok. Elfelejteni azt a szemétládát, aki megcsalt azzal a ribanccal. Ennek már három hete és én még mindig nem hevertem ki. Azt mondják, ha összetörték a szíved, az a legjobb, amit tehetsz, ha utána rögtön bepasizol. Hát itt az idő, hogy megpróbáljam bebizonyítani ezt az elméletet. Cica ruhácskám és rózsaszín hajam elég feltűnő. Biztos vagyok abban, hogy elég feltűnő a kinézetem, így valami pasi csak észrevesz majd.

Lizzie ma sem cáfolt rá önmagára. Iszik, mint mindig és persze igyekszik pasikat felszedni az angyalka jelmezében. Már két pohárral ivott valamiből… Mért nem üti ki sose a sok pia? Örök rejtély. Sam angyal ruháját egy kicsit túlzásnak érzem. Valamivel rövidebb volt, mint az idióta barátnőnké. Milyen angyal jár vörös ruhában, amiből kilátszódik a fekete bugyija? Na meg a szárnyai is vörösek… Katy batgirl jelmeze pedig… Hát nekem nem jön be, de a pasiknak annál inkább, bár sokkal jobban örülnék annak, ha valami normális embert összeszedne. Leilát még nem ismerem igazán, bár a vörös haja sejtet néhány dolgot. Nem hinném, hogy elvetemültebb lenne a mi csapatunknál. Egy citromos sört iszogat, ezek szerint óvatos az italokkal… bár lehet, csak bemelegít. Az viszont biztos, hogy igazi pasi mágnes, amit elég jól kezel. Egy Superman felkérte táncolni, és vele is ment. Arcát ugyan nem látják a sminknek köszönhetően, mégis nagyon kacérul viselkedik. Ha nem jelmezbál lenne, hanem egy egyszerű disco akkor is így viselkedne? Előbb-utóbb majd kiderül, mivel havonta többször is elmegyünk bulizni. Szétnézve észrevettem egy ismerős pasit egy szőke lánnyal. Háttal álltak nekem, de én felálltam, és feléjük indultam. Olyan ismerős a haja… Ugye nem? Ez csakis Harry Styles lehet, a jövőbeli férjem, a One Direction egyik énekese. Sietősebbre vettem lépteimet. Ha az a szöszi csajszi Taylor Swift, én esküszöm, hogy megfojtom. Nem is. Előbb megtépem őt. Követtem őket a táncolok sűrűjébe, de valahogy szem elől tévesztettem őket. Imádok Londonban élni, mert a sztárok testközelben vannak, most mégis annyira mérges vagyok. Még sosem tudtam beszélni vele, és most itt lett volna az idő rá. Pedig olyan helyes srác. Mérgemben végül betámadtam a bárpultot. Én is egy bárban dolgozom heti háromszor, így tudtam melyik pia mennyire üt. Az egyik legdurvább italt kértem. A srác letette elém azt, majd egy másik poharat vett elő, abba is töltött és azt is nekem adta. Kérdőn néztem a srácra, mire az csak jobbra biccentett a fejével, ahol egy srác állt, és felém intett. Megittam mindkettőt, majd felálltam, és alaposan megnéztem magamnak. Megindult felém. Szőke, rövid haja volt. És bajusza… Fúúj. Na de egy táncra jó lesz. Miközben sétáltunk egymás felé két csaj leállt vele fényképet csinálni. Rendőrnek volt öltözve, még pisztolya is volt. Viszont nadrágja nem, csak egy egyszerű boxer. Nem semmi. Mire a lányok elengedték, én már odasétáltam hozzá. 

-          Köszönöm az italt. - néztem rá, majd levette a szemüvegét. Arcát kémleltem egy percig, mire ő elmosolyodott.

-          Nincs mit Cicus. Jössz táncolni? - kérdezte, kezét pedig felém tartotta.

-          Örömmel - kezemet pedig az ő kezébe helyeztem. A táncparkettre vezetett, a tömegbe.

Tekintetemmel közben barátnőimet kerestem. Felébredt bennem a felelősségtudat. A DJ egy lassú számot tett fel, mintha csak a srácnak kedvezne vele. Magához ölelt, majd ringatózni kezdtünk a romantikus számra. Sikerült megtalálnom batgirlt aki három sráccal beszélt, és közben magában táncikált. Nem tűnt nagyon részegnek, de nagyon nem találta el a zene ritmusát. Ekkor megéreztem, ahogy a srác keze a csípőmre siklott, de nem reagáltam rá, inkább Samet, Lizziet és Leilát kezdtem el keresni. A pultnál szúrtam ki a szőke angyalunkat, amint épp egy újabb pohárral dönt le. Ült. Lehet, hogy már nem tudott állni? Előbb-utóbb de ez is kiderül majd. Lizt nehezebben szúrtam ki, mert sokan öltöztek be angyalnak, de végül meglett. Éppen egy pasi szájában veszett el, a mosdók mellett. Remélem, van nála gumi. Leilát vettem észre utoljára. Ő épp a kijárat felé ment, nem mondtam neki mielőtt eljöttünk otthonról, hogy értesíteni szoktuk egymást, mielőtt lelépünk a buliból. Illetve együtt szoktunk haza menni. Nem szokásom egyedül elengedni a csajokat. Én már csak ilyen anyáskodó típus vagyok. Ekkor megéreztem, hogy a tánc partnerem keze lecsúszik a hátsómra, és erőteljesen belemarkol. Azonnal ellöktem magamtól, megfordultam és ott hagytam a srácot a francba. Elmentem a pulthoz és kértem valami erőset. Már nem izgatott, hogy mi történik körülöttem. Hajnali 1 is elmúlt már, amikor észbe kaptam, hogy ideje lenne összeszedni a lányokat.

Elkezdtem keresni őket. Sam a táncparketten táncolt valami sráccal. Nem tűnt annyira részegnek. Odamentem hozzá.

-          Sam – bökdöstem meg a hátát.

-          Igen, Em – nézett rám.

-          Ideje lenne haza menni. Ebben az állapotban tudsz taxit hívni? – kérdeztem.

-          Persze, nem vagyok részeg, csak egy kicsit.

-          Megkeresem a többieket.

-          Oké, kint várlak titeket.

Majd megindult kifelé. Én, pedig a pult irányába indultam. Meg is találtam Lizt, aki éppen a pult alá itta a körülötte álló lányokat és fiúkat. Eszméletlen mennyit bír inni, ez a lány! Közelebb mentem hozzá. Látszott már rajta a pia hatása, be volt csiccsentve.

-          Szia Em cica, igyál velem! – mondta.

-          Nem kösz, Sam odakint vár ránk, mennünk kéne.

-          Ne már, még csak most indul a buli – nyafogott – Inkább gyere te is!

-      Nem szívesen rontom el a bulidat, de mennünk kell, most! – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

-       Buli gyilkos! – vágta rá. De legalább nem ellenkezett tovább. A kijárat irányába ment, majd megfordult.

-        Te nem jössz? – kérdezte.

-        Megkeresem Katyt és megyünk – mondtam.

-        Na és Leila?

-        Majd később megbeszéljük, csak menj.

Kimentem a teraszra és ráhibáztam. Ott volt Batgirl meg egy ninjának öltözött srác. Épp összebújva lassúztak egy pörgős! számra. Ezek szerint ez a buli mindenkinek a piálásról szólt.    A One Direction dal címével élve Live while we’re young, ha bár ez nem azt jelenti, hogy műthetőre kell inni magunkat. Elindultam feléjük, de valaki elkapott a csípőmnél fogva és maga felé fordított. Egy cicafiú állt előttem. Magához húzott.

-          Hm, itt az én cicalányom – mondta. És nemes egyszerűséggel lesmárolt. Ezt benézte, ugyanis a tűsarkúmmal erőteljesen rátapostam a lábára. Felkiáltott, majd hátra lépett.

-          Őrült vagy?! – kiabálta. Megfordult és elviharzott. Még a felét sem láttad szívi, gondoltam magamban. Batgirl felé vettem az irányt. Meglátott majd intett nekem.

-          Katy, mennünk kellene – mondtam.

-          Ja, tudom, azt hiszem, kicsit sokat ittam.

-          Remélem, nem hányod össze a taxit.

-         Ne aggódj, nem fogom, majd kihajolok az ablakon – válaszolta.

-     Ezzel nem nyugtattál meg, de gyere a többiek már várnak – tereltem a kijárat felé. Kikértük a kabátokat, majd oda mentünk a kint váró Lizhez.

-          Sam hol van? – kérdezte Katy.

-          A bokorban épp kidobja a rókabőrt – válaszolta Liz – Van, aki nem bírja a piát. -  Sam visszajött, jól nézett ki ahhoz képest, hogy most rókázta össze a bokrot. Remélem, senkinek sincs odaszóló bokorbérlete.

-          Mintha valaki hiányozna – szólalt meg Katy – Hol az új csaj?

-   Azt hiszem lelépett, elfelejtettem letisztázni vele a bulizós szabályokat – vallottam be – Gondolom, nem kértétek el a telefonszámát. - Mindhárman a fejüket rázták. Ha valami történik vele, azaz én hibám lesz. Én vagyok a legidősebb, nekem kellene, hogy több eszem legyen. Szarul nézhettem ki, mert Liz elővett a táskájából egy üveget és felém nyújtotta.

-          Húzd meg Em, jobban leszel tőle.

Máskor biztos nemet mondtam volna, de már így is volt bennem alkohol. Meghúztam az üveget, borzalmas íze volt, szerintem vodka lehetett. Befutott a taxink. Előre ültem a többiek meg hátra. Bediktáltam a címet. Közben reménykedtem benne, hogy Leilának nem lesz semmi baja. A ház címét tudja, kulcs van nála, taxit hívni tud, pénz van nála, mert én rakattam vele a melltartójába. A legbiztonságosabb helyre, én is ott tartom. Csak nem akkora hülye, hogy valami idegennel lépjen le. Lehet, hogy megunta és már otthon alszik. Gondolataimból a taxis hangja rázott fel.

-          Megérkeztünk hölgyek – mondta.

Kiszálltunk. Elfordultam és kivettem az említett helyről a pénzt. Átadtam. Odaadta a visszajárót majd elhajtott. Sam előhalászta a ház kulcsát majd bementünk. Nem láttam Leila cipőjét sem a kabátját. Felmentem a szobájába, megnéztem a fürdőket, de ő sehol sem volt. A nappali órája háromnegyed kettőt mutatott. Katy és Sam felmentek az emeletre, a hangokból ítélve betámadták a fürdőszobákat. Liz elterült a kanapén. Én levettem a kesztyűmet, a cicafüleimet és a parókámat, ledobtam őket az asztalra. Elhelyezkedtem az egyik fotelben, és kezdetét vette az idegtépő várakozás. Húsz perc múlva ajtók csukódására lettem figyelmes, fentről jött. Gondolom Sam és Katy végeztek, és most mennek aludni.

-          Liz! – mentem oda hozzá, finoman rázni kezdtem.

-          Hm?

-          Menj fel, fürödj meg aztán feküdj le aludni.

-          Te nem jössz? – kérdezte.

-          Nem, megvárom…

-          Leilát – szakított félbe – Attól még megfürödhetnél, addig is telik az idő.

Bólintottam. Ellenőriztem, hogy be van-e zárva a bejárati ajtó. Be volt, Katy bezárta. Felmentem Lizzel az emeletre. Én az első emeleti fürdőbe mentem. Liz meg fel a sajátjába, amit ezen túl majd az új lánnyal oszt meg. Nem volt kedvem a kádban ázni, csak gyorsan letusoltam. Magamra csavartam a Takuma Ichijout ábrázoló törölközőmet és a szobám felé vettem az irányt. Megkerestem a hálóingemet, felvettem és lementem a földszintre a konyhába. Ennem kellene valamit mielőtt még az idegeskedés, és a pia megteszi a hatását és elkezdek hányni. Szűz zsemle mellett döntöttem. Kettőt erőltettem le, több nem ment. Lassan három óra lesz. Felmentem megnézni a lányokat, addig is telik az idő. Katy békésen aludt az ágyában. A földön voltak a jelmezének darabjai, összeszedtem, bevittem a fürdőbe és beledobtam a szennyes tartóba. Samantha szintén aludt már, össze volt gömbölyödve, mint egy kiscica. Felmentem a második emeletre és először a fürdőbe mentem, mivel ott égett a villany.  Már találtam rá Lizre úgy, hogy a fürdőkádban aludt. Most nem volt itt. Beléptem a szobájába, mint mindig most is rendetlenség fogadott. Polly, a papagáj, a ketrecében szunyókált. Nem szeretem ezt a madarat. Liz békésen motyogott valamit álmában. Megigazítottam a félig lelógó takaróját. A nappali felé vettem az irányt, ebben az állapotban úgy sem tudnék aludni. Elhelyezkedtem a fotelben és vártam, már hajnali fél négy volt.