8. rész Új suli, reggeli futás, twitter. Kell ennél több?

Leila W. - Február 11. hétfő

Ruki hangjára ébredtem. Hangosan dalolt, pont a fejem mellett. Lassan kimásztam az ágyból, elővettem a mára kiválasztott ruhákat, majd átcsörtettem velük a fürdőbe. Lezuhanyoztam,  felöltöztem, kisminkeltem magam, majd elindultam Samhez. Csak reménykedtem abban, hogy kisegít felszerelés terén. Halkan bekopogtam. Egy „szabad” után be is nyitottam. Szöszinket az ágyban találtam, de már fent volt. Épp laptopon szorgoskodott. 

-       Jó reggelt! - léptem végül be, mosolyogva.

-       Neked is. - köszönt vissza, és az asztal felé mutatott egyből. Két stócban sorakoztak rajta a füzetek. Biológia nem épp nekem való volt, így a másik adagot kezembe fogtam.

-       Ceruzákat is kaphatok mára? - kérdeztem, mire felállt, és a biosz könyvön lévő, huskys tolltartót is a kezembe nyomta.

-       Valami baj van?

-       Dehogy. Bár szeretném még átnézni ezt a tételt, - mutatott a gépe felé - már ha neked ez nem gond.

-       Persze… - mondtam, és már mentem is vissza saját szobámba.

Átnéztem miből mennyit kaptam, felírtam egy cetlire, majd bepakoltam a táskámba. Féltem a mai naptól. A többiek elmondása alapján hatalmas az iskola, nekem pedig amilyen jó a tájékozódó képességem, egyből el fogok tévedni. Az előző után nem sajnálom különösebben, hogy Sam nem a mi sulinkba jár, de remélem, hogy előbb-utóbb csak jóban leszünk. Vártam egy kis időt, majd lementem reggelizni. Pontosabban szendvicsgyártásban segítettem Katynek. Már nagyban reggeliztem, mikor Emily lerobogott a lépcsőn. Beszéltünk pár szót, majd negyed óra múlva Liz társaságában kiléptünk az ajtón.

Az iskola nem volt messze, odáig egyedül is eltalálok. A termekig viszont nem. A lányok elkísértek törire. Az osztályba belépve elég nagy rendetlenség fogadott. A padok szét voltak húzva két kupacba, középen pedig egy volt. Valószínű az enyém, így helyet foglaltam ott. Táskámat letettem az asztal tetejére, kabátomat rá, így volt egy kis bunker előttem. Telefonomat előhalásztam zsebemből, majd wifit kerestem. Legnagyobb szerencsémre a teremben áramló láthatatlan fonalak egyikét elkaptam, bár jelszavas volt. Viszont ki az a nagyon okos, aki művészeti részlegen azt adja meg jelszónak, hogy Drawing01? Nem lehetett szegénynek sok esze. Épp felmentem Twitterre, mikor belépett a tanár.

-       Látom, az újonc még nem tudja, merre húz a szíve. A saját érdekében jobban járna Wilkinson kisasszony, ha gyorsan döntene. Abban az esetben, ha hajlandó tanulni, akkor baloldalra húzza a padot, ha nem akkor mehet az ablak felé. Bár kezdheti azzal is, hogy bemutatkozik a többieknek. Majd ők döntenek, hogy be fogadják-e. - mondta, majd leült a tanári asztalhoz és egy könyvet kezdett lapozgatni. Helyes volt, bár túl idős. 30 és 35 között lehetett valahol. Barna haja szinte feketének tűnt a sötét termünkben. Ja igen, az összes függöny be volt húzva, a lámpák pedig le voltak kapcsolva. Az ablak felől viszont a sok telefon világított, nem is kevés fénnyel.

-       Leila vagyok, Írországból költöztem ide, és ha önnek nem gond, akkor már költözök is tovább egészen az ablakig. - de, csak mert ott van konnektor és tudom tölteni a telefont. Tettem hozzá magamban.

-       Újonc. Tegezhetlek? - tette fel a nagy kérdést, mire koppant az állam. Remélem, nem piszkos a padló…

-       Naná, de akkor én is téged. Na meg, ha már ekkora puszipajtások vagyunk, akkor segíthetsz a padommal. - álltam fel, és mentem a kiszemelt helyre. Meglepett, hisz tényleg odahúzta az asztalomat, majd ő is visszaült a helyére.

-       Legyen. Adam Diener a nevem, de a többi tanár előtt szigorúan Mr. Diener.

Leadta gyorsan az anyagot, amit csak fél füllel hallgattam végig, majd lelépett cigizni. Túl jó fej ez a tanár. Szünetben jött értem a rózsaszín cicababa és elkísért japánra. Pedig örömmel mentem volna az új legjobb barátommal az udvarra. 1000 éve nem szívtam egy szálat se. Pedig volt nálam, és kívántam is.

Japántanárunk, Mr.Brown idősebb kicsit. Japánul bemutatkoztam neki, majd rákérdezett a pólómra. Na, igen. Nem illett a többi cuccomhoz. Táskámon ott virított a This is my zombie killing bag felirat, csuklómon pedig hogy Zombie killer. Erre a pólómon I ♥ Zombies volt. Annyit mondtam neki, hogy a póló csak egy álca, majd leültem Emily cica mellé. Egy baj van vele. Nem dorombol. Egyszer csak megtanulja valamelyik gazdája mellett. Rájöttem arra is, hogy én jobb japános vagyok mint a barátnőm. Próbáltam vágni az értetlen fejeket. Asszem sikerült, bár a bemutatkozásom után gáz lehet ha ilyet nem tudok. Kicsöngetés után elmentünk a grafikai tervrajz teremhez. Nem volt nehéz az óra, aminek örültem is. Tipográfiára újfent elkísértek, amin gyönyörűt alkottam. Egyszerű tussal leírtam egy idézetet, amit a tanár egy ötössel jutalmazott. Jó fej volt. Azt mondta van tehetségem hozzá, és örül, hogy heti négyszer találkozhat velem tipográfia órán, valamint elújságolta, hogy ő tartja majd az alaktant is. Mr. Mabbitt. 25 éves lehetett max. Rövid barna haja, borostája és szintén barna szeme van. 1,80 magas lehetett. Szimpi, de Adamnél nem jobb. Kicsöngetés után még beültem egy címlaptervre, de ott nem tanultam sok újat, hiszen anyáméknak köszöntően ehhez már értettem. Viszont kaptam egy levelet az előttem ülő szőkétől.

„Üdv köztünk.

A tanárnőt Mrs. Lake-nek hívják, de a diákok között csak Nagyi. Mielőtt arra gondolnál, hogy nem vett észre, elárulom neked, hogy csak keresi az első alkalmat, hogy a viselkedésed miatt egyest kapj. Ha nem kerülsz bajba, akkor sosem fogja megtanulni a neved. Én Loretta vagyok, mögötted pedig Missy ül. Remélem, jóban leszünk.

Ui.: Tetszik a hajad, Vöröske.”

Nem volt kedvem visszaírni, így csak biccentettem felé, amikor hátrafordult. Rendes csöngetés után, az első voltam, aki kimenekült a teremből. Barátnőim már ott voltak. Még szerencse. Nem volt sok kedvem Lorettához. Elmentünk az ebédlőbe, utána pedig haza. Unatkoztam, nem is kicsit. Ötre meghozták a bútoraimat, így a szobám berendezésével elfoglaltam magam. Nem mentem valami sokra. Fél óra alatt felhozták a dolgaimat, kifizettem őket majd leléptem otthonról. Pláza felé vettem az irányt, hisz még pár apróságra szükségem volt. Vettem pár törölközőt, ágynemű huzatot, függönyöket, pár képkeretet és egy gitárt. Az utóbbit nem terveztem, de hát megtetszett. Ezután találnom kell egy tanárt is magam mellé. Majd alapítunk egy bandát. Emily Cica fog énekelni, Katy zongorázni, Liz lesz az a tag, aki mindig, minden honnan elkésik és Sam, aki szőke. Nem is rossz. Hazafelé taxizni akartam, de mégsem tettem. Sok cuccom volt, de legalább el tudtam szívni egy szál cigit. Mindennél jobban esett. Fél hétre értem haza. Ekkor még egyedül voltam. Letusoltam, megmostam a hajamat, hogy abból is kijöjjön a szag, ruháimat levittem a mosókonyhába, ahol egy adag ruhát be is pakoltam a gépbe. 

Kis kutatás után megleltem a mosószert, valamint egy használati utasítást. 8-ra kimosott a gép, ez idő alatt én a szobámban pakolásztam. Felszaladtam Twitterre, és Facebookra is. Mindkettőn megszüntettem a profilomat, majd új e-mail címmel újra regisztráltam. Csináltam magamról egy képet, és mindkét helyre feltöltöttem. Twitteren egyedül Harryt követtem be, közben pedig az Á ÁFa Ló zenét hallgattam. Írtam neki, hogy ha gondolja, akkor a korábban említett napon, jöhet 5-re hozzánk, és futhatunk együtt. Remélem, hogy lesz hozzá kedve. Anyuval beszéltem még telefonon, majd lementem a földszintre. Sam akkor ért haza hulla fáradtan, nem sokkal később pedig Lizzie is beesett. Megvártuk a fél nyolcat, utána pedig rendeltünk egy óriás pizzát. Pont egyszerre érkezett meg a futár, és Katy is. Vacsinkat elfogyasztottunk, majd együtt megnéztünk egy filmet. Utána mindenki ment tanulni, én pedig betámadtam a mosókonyhát. Kiteregettem minden ruhát, majd újra lezuhanyoztam. Telefonomon kerestem egy kis altatót, majd bedőltem az ágyba.

Leila W. - Február 12. kedd

Csoda, de nem magamtól, és nem is Ruki édes hangjára keltem. Drága Polly elszabadult, és az ágyam felett hangosan rikácsolva repkedett. Még fél óra volt az alvásidőmből. Leves lesz ebből a dögből, az már biztos. Mivel a kis édes nem akart önszántából távozni, kinyitottam neki az ablakot, én pedig elcsoszogtam a fürdőbe. Miután fejemet tűrhetővé varázsoltam visszamentem birodalmamba. A meleg madarat nem találtam, így mosollyal az arcomon csuktam be az ablakot. Hideg lett, de megérte. Gyorsan magamra kaptam egy fekete farmert és egy kék felsőt, majd előkerestem az órarendemet, hogy bepakoljak. Akkor ért a sokkoló hír. Nem volt első órám. Azért dolgaimat beledobáltam a táskámba, majd lerobogtam a lépcsőn kezemben a telefonommal. Wifinek hála nem kellett mindig a laptopot cipelni… Nem mintha nagy teher lenne, de ez elfért a zsebemben, az pedig nem. Lányok szépen lassan letaláltak az emeletről, hárman megreggeliztek én pedig az idő alatt Emilyvel beszélgetem. Megkért, hogy próbáljak meg figyelni a társaimra, beszélgessek velük és mondta, hogy ma már nem fognak kísérgetni, de ha bajom van, őt hívjam fel. Katy megsajnált, és hozott nekem egy szendvicset, utána pedig indultak is suliba. Frufrus és szőke egyszerre indultak el, hisz utóbbinak messzebb van a sulija, előbbi pedig nem úszta meg, és első órára kellett mennie. Emnek elmeséltem, hogy a papagájjal mi történt, mire a nyakamba ugrott. Ő is gyűlölte a dögöt, bár ezt már korábban is tudtam. Azt tanácsolta, hogy ma még ne mondjam el Lizzienek. Ráér, hisz csak este fogja észrevenni a hiányát. 10 perc múlva kómás fejjel beállított Liz is. Pontosabban mivel hátulról közelítettem meg a kanapét és csak átesett rajta a földön kötött ki, hisz én lelöktem magamról. Kicsit bosszús volt, de egy kakaóval elintéztem. Reggelit nem is kért utána, csak felment, rendbe szedte magát, majd a táskájával jött le. Elindultunk a suliba. Út közben Emilyt hallgattam, aki énekelt mellettem. Naruto shippuuden openinget és endinget énekelt megállás nélkül. 

Nagyon jó hangja volt. Kettőbe én is besegítettem. A 7. és a 14. ending. Két nagy kedvencem. Suliban szétváltunk, és én mivel nem tudtam hol leszünk, jobb ötlet híján leültem az aulában. Mikor láttam, hogy Mr. Mabbitt elhalad mellettem felkeltem, és nyomába szegődtem. Tipográfia terem… Erre se gondoltam volna. Utána léptem be az osztályba, leültem a helyemre majd átvettük az anyagot és gyakoroltunk kicsit. Valami madarat kellett rajzolni, az enyém talán vadkacsa… a lényeg hogy ötöst kaptam rá. Tipográfia alatt újra csak idézetet kellett írni, de most nem osztályozta. Japánon Emmel leveleztem, hogy én ne unatkozzak, de szegény lemaradt egy kicsit. Otthon elmagyarázom neki, mivel a tanár kitalálta, hogy holnap dolgozatot írunk. Kicsöngetés után elköszöntem barátnőmtől, majd megkerestem a következő termet. Mrs Ferrer óráján (álló/mozgókép) embereket kellett rajzolni. Én egy sétálót csináltam, bár nem lett a legszebb. Szerencsére megszólalt a csengő. Következő órára késve érkeztem, mert elég szépen eltévedtem. Tanárunk nem más volt, mint Mr. Harris. Ő tartotta tegnap a grafikai tervrajz órát. Bemutatkoztunk egymásnak, majd elmesélte, hogy mi a feladat. WTF fejjel bámultam felé, mivel elértem azt, hogy kihívott az asztalhoz cuccommal együtt és segített nekem. Így se ment, de legalább a többiek tudtak egymásnak segíteni. Hát igen, az ő rajzukat osztályozta is…

Mivel a többi lánynak még volt órája, egyedül mentem ebédelni. Elolvastam a menüt, de nem ismertem fel a disznóhúst… Hazafelé beugrottam egy kisebb vendéglőbe, elfogyasztottam három kakaós palacsintát, desszertnek egy gesztenyepürét és ittam mellé fél liter kólát. Sokkal laktatóbb, mint a menzakoszt, és még hasonlított is arra, aminek nevezték. Ebéd után elmentem egy áruházba, ahol vettem pár gyümölcsöt, és vacsorának valókat is. Miután egy automatánál váltottam pénzt, hazasétáltam. Hangosan köszöntem, mikor beléptem a házba. Lizzie örömmel rohant felém, majd áttúrta a szatyrokat élelem után kutatva. Ezek szerint neki sem felelt meg az, amit a suliban főztek. A nutellát kilopta, majd felrohant vele az emeletre. Emily pár perc múlva jött le, és segített becuccolni a kamrába. Mivel még csak fél 5 volt, nem álltunk neki a vacsi elkészítésének. Helyette felcammogtunk az emeletre, és elkezdtünk tanulni a másnapi dolgozatra. Emily hisztizett, mert szerinte a tanár pocsékul magyarázott most, de én írtam neki egy táblázatot, amivel sikerült megértenie. 6-kor, mivel mindenki otthon volt lebaktattunk a földszintre, majd miután Emily kiosztott a feladatokat elkezdtük készíteni a vacsoránkat. Én krumplit pucoltam, Sam darabolta, Katy a húsokat klopfolta, Lizzie lisztben, tojásban és zsemlemorzsában forgatta meg őket, Főnök asszony pedig mindent megsütött. Rántott hús és sült krumpli. Hamar készen lettünk, hála a munkamegosztásnak, majd leültünk enni. Végig beszélgettünk, nevetgéltünk. Sam sem tűnt már annyira barátságtalannak. Tudtam én, hogy csak egy kis idő kell. Én vállaltam azt, hogy elmosogatok, a többiek pedig felmentek a szobájukba tanulni. Az ajtókat ellenőriztem, mind be volt zárva. Átsétáltam a könyvtár szobába. Egy Lee Child műre esett a választásom. Felét el is olvastam, majd beletettem egy zsepit, visszahelyeztem a polcra. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy befejezzem. Emeletre felmásztam, közben pedig beállítottam, hogy fél 5-kor keltsen a telefon. Le se zuhanyoztam, csak fogat mostam majd beestem az ágyba.

Leila W. - Február 11. szerda

Rukira keltem ma is. Álmomban volt egy Huskym. Erről is csak a tolltartó tehet. A lényeg a lényegben, hogy a kutyus elszökött (kiment a nyitott kapun), és bármilyen hangosan kiabáltam, hogy HUSKY, HUSKY, az nem jött haza. Gáz, de már a képzelt kutyám se szeret. Hajamat kifésültem, felkötöttem majd felvettem egy térdzoknit, egy vastag melegítőnadrágot, egy pólót, a melegítő felsőjét, arra pedig még egy kabátot. Sportcipőmet csak lent húztam fel. Ruházatom alá rejtettem a fülhallgató vezetékét, telefont a zsebebe tettem, közben pedig szóltak az 1,5órás Nightcore összeállítás. Házból kilépve megcsapott a hideg, majd a felismerés. Egy autó állt a házunk előtt. Az utcalámpáknak köszönhetően láttam, ahogy Harry kiszáll a volán mögül, Louis pedig az anyósülésről. Futásra alkalmas öltözékben volt mindkettő.

-       Stlyes.- köszöntöttem mosolyogva. - Nem gondoltam volna, hogy tényleg eljössz. Kellemeset csalódtam benned. - sétáltam oda hozzá, majd puszival üdvözöltem.

-       Tudod minden hétfőn este a rajongók írásain poénkodunk. Mikor Niall felolvasta ezt, egyből tudtam, hogy te írtad. Louist meg érdekelte, hogy milyen csaj miatt kelek fel ilyen korán. - magyarázta. Pontosan 5 óra volt.

-       Leila vagyok - álltam elé, és nyújtottam is jobbomat… - Nyugodj meg, nem ölöm meg a barátodat, csak kell valaki, akivel futhatok.

-       Louis Tomlinson - ráztunk kezet. -  Futásra itt vagyok én. Harry csak dísz most. Merre megyünk? - nézett rám, közben pedig ő is zenét kapcsolt.

Zenémen hangosítottam kicsit, majd megindultam az egyik irányba. Szó nélkül haladtunk egymás mellett a sötétben. Bár felesleges is lett volna a beszéd. Csak ront a teljesítményen, valamint a zene elnyomott minden hangot. Nézelődni nem tudtam, hiszen még korom sötét volt. Fél óra múlva egy parkon áthaladva fordultunk vissza a ház felé. Louis hosszabbított az útvonalon, de tempósabbra is vette a menetet. Harry nehezen tartotta velünk, sőt mikor beértünk az utcánkba már én kapcsoltam rá. Onnantól verseny volt a házunkig. Ledöbbentem, hisz egyszerre érkeztünk meg. Mérgesen néztünk egymás szemébe. Én se gondoltam, hogy ő ilyen jó, és szerintem ő se gondolta rólam, hogy tudok futni. Gondolataimból Harry erős lihegése hozott vissza.

-       Esetleg elfogadtok egy pohár üdítőt? - nézem kérdőn Louisra, majd Harryre. - Esetleg többet?

-       Directionerek alszanak még? - hallottam a göndört, aki már az ajtó előtt szobrozott. Kulcsot előkerestem a zsebemből, majd beengedtem őket. Mivel az étkezőt egyből látták, oda mentek, majd helyet foglaltak az asztalnál. Mindkettőjüknek vittem egy-egy pohár vizet, majd az üveget is kihoztam és odatettem melléjük.

-       Hányan laktok ebben a nagy házban? - jött a kérdés Louistól.

-       Öten. Konyhán kívül van még itt lent a télikert, a nappali, a mozi szoba, kedvencem, a könyvtárszoba, az első emeleten 3 csajszi szobája egy fürdő és egy mosókonyha, legfelül pedig az én szobám, még egy háló és egy fürdő. - kezdtem el mesélni, de rájöttem, hogy a legjobbat kihagytam. - És van egy óriási medence a pincében. - ekkor viszont zajt hallottunk fentről. Louis volt, aki először kapcsolt. Harry pedig már nagyban durmolt barátjára dőlve.

-       Ideje indulnunk. Hazz, ébredj. Haza kell mennünk, Most. - nyomatékosította magát a végén, közben pedig felállt, ás húzta maga után az álomszuszékot. - Jövő héten megint jövök, de most egyedül.

Kitoltam őket az ajtón, gyorsan elmosogattam, majd elindultam felfelé. Sammel találkoztunk pont a lépcső előtt, köszöntem neki, de szemein láttam, hogy még nagyon fáradt. Visszamentem a konyhába, feltettem főni a kávét majd elmentem zuhanyozni. 20 perc alatt végeztem csak. Most jól esett a forró víz. Magam köré csavartam egy törölközőt, pont ekkor nyitott be Lizzie. Én fogat mostam, ő pedig beállt a víz alá. Kifésültem a hajamat, sminkeltem egy kicsit majd kerestem valami laza ruhát mára. A hűtőre ki volt téve mindegyikünk órarendje. Láttam, hogy Katynek ma nincs első órája, így próbáltam csöndben lenni, nehogy felébresszem. Fehér nadrág és barna combközépig érő vékony felső mellett döntöttem. Fürdőbe visszamentem, hogy felkössem a hajamat. Liz ekkor lépett ki a zuhanyzóból. Dobtam neki egy törölközőt, majd beállt mellém fésülködni. Amint kész lettem visszamentem a szobámba. Átfutottam az órarendet, majd bepakoltam a táskámba. Tipográfiából volt házi. A nevünket kellett most megcsinálni valamilyen motívummal díszítve. Rózsák mellett döntöttem. Nem lett nagy szám, de néha a kevesebb több. Hisz annyira ronda, amikor egy tetoválás túlzsúfolt. Az egyik ábrától nem lehet rájönni, hogy mit ábrázol a mellette lévő. Na meg annak mi az értelme? Semmi. Pontosan. Leballagtam, ettem egy almát utána pedig Emilyvel szóban átvettük a japánt. Mindketten izgultunk a doga miatt.

Adam Diener

Csak remélni tudom, hogy nem kérdez nehezeket. Elindultunk suliba. Kivételesen nem beszélgettünk. Én a srácokon gondolkoztam, Em gondolom a japánon, Lizzie meg… hát ő Lizzie. Vállalati termékarculattal kezdtem. Mrs Miller nem kímélt minket. Festett szőke haja volt és barna szemei. Aranyosan mosolygott, de rengeteget diktált. Nem győztem jegyzetelni a dupla órán, sőt, szünetre se engedtek ki minket. A dupla órán teleírtam négy teljes oldalt. Fájt a kezem mire mehettünk. Következő óránk Mabbittal volt. A csapat hisztizett, miszerint túlságosan is fáradtak vagyunk ahhoz, hogy éljünk. A tanár úr 5 perc nyavalygás után megunt minket, és papírmunkázott kicsit. Egy laza grafikai terv jött Mr Harrissel. Gyorsan túltettük magunk rajta, majd Adam jött be hozzánk. Állítása szerint hallotta, hogy milyen állapotban vagyunk, ezért megkímélt minket az írástól. Átmentünk a művtöri terembe, hogy tudjuk wifizni és csendben ültünk kicsöngetésig. Aztán jött a japán. Az egész osztály sík ideg volt. A - B csoportokat kaptunk. Elolvastam a kérdéseket, de majd hátast dobtam. Nagyon nehezek voltak. Sajátomat megírtam, majd mikor a tanár nem figyelt kicseréltem a dolgozatomat az övével, valamint a tollainkat is. Eleget körmölt ahhoz, hogy utánozni tudjam az írását. Direkt hagytam hibákat a mondataiban, de nem sokat. Egyik tanuló magához hívta a tanárt. Több se kellett nekünk, visszacseréltük a dolgozatokat majd felálltam, és odamentem Mr. Brownhoz, kezemben a saját lapommal.

-       Wilkinson kisasszony. Máris befejezte? - nézett rám nagy szemekkel, közben pedig visszament az asztalához, és a szemüvegét kereste.

-       Igen, de nem vagyok biztos az egyik mondatban. Megnézné, kérem?- kérdeztem, közben pedig próbáltam úgy ülni, hogy Emilyt ne lássa a tanár, hisz az előtte ülő szőkének próbált súgni. Kb. két percig sikerült fedeznem őket.

-       Worden kisasszony jól látom, hogy maga is befejezte? Ha igen, mehetnek mindketten. - még szerencse hogy nem volt több óránk. - Wilkinson a magáé hibátlan. Gratulálok.

Teremből kisiettünk, dobtunk egy SMS-t a lányoknak, hogy hamarabb végeztünk, és elmentünk az ebédlőbe. Húsleves volt, grízes tésztával és müzli szelettel. Nem volt rossz. Emtől elköszöntem, majd hazasiettem. Szereztem egy csomó újságot út közben, így kereshetek magamnak munkát. Házba belépve nagy csend fogadott. Eszerint Sam még nem ért haza. Visszavittem a szobájába a tolltartóját, füzetei helyett is vittem neki másikakat majd saját emeletünkre visszatérve a fürdőben kifésültem hajamat. Sminkemet lemostam, utána pedig ágyamba bedőlve elkezdtem filmet nézni. A mostohaapa mellett döntöttem. Kicsit megijedtem néhány résznél, de nagyon tetszett. Órára néztem. Lassan hazaérnek a pompomos lánykáink is. Emily megtiltotta, hogy megnézzem őket. Pedig érdekelt. Átolvastam vázlataimat gyakoroltam egy keveset, később pedig zenét hallgattam és újságot olvastam. Találtam pár melót, ami bejött, kettőt pedig fel is hívtam. Egyik egy tetováló szalon volt, még másik pedig egy női fodrászat. Utóbbi közölte velem, hogy az állást már betöltötték, de előbbivel megbeszéltem egy időpontot. Pénteken fél 1. Akkor van ebédszünetük. Örömmel a számon rohantam le a lépcsőn, egészen Emily szobájáig. Kopogni is elfelejtettem, csak nagy hévvel berontottam hozzá. Szegénykém az asztalánál ült, és hintázott a székén, de annyira megrémült mikor feltéptem az ajtót, hogy elesett a székével együtt.

-       Cicalány képzeld. Pénteken megyek állásinterjúra. Na, ki a profi? - kérdeztem, közben pedig felsegítettem őt a földről.

-       Nem én, mert bevertem a fejem, bár ezt neked köszönhetem. Egyébként - nézett rám mérgesen, majd elterült az ágyán. Melléfeküdtem, majd felé is fordultam. - Szóval, hol fogsz dolgozni?

-       Egy tetováló szalonban. Csak gyakornokot keresnek, és még csak interjúra megyek, de érzem, hogy fel fognak venni. -

-       Az tök jó. És érdekel is a szakma, vagy csak tanulgatni szeretnél ott is? - kérdezett rá arra, amit még én sem tudtam igazán.

-       Érdekelni érdekel. Csak nem tudom milyen a fizetés, főleg hogy gyakornoki állásban eleve kevesebbet fizetnek… Lehet, ha beletanulok kicsit, utána ott is hagyom. Majd kiderül idővel.

-       Tudod, én támogatlak, meg minden. De ne is álmodj arról, hogy gyakorolhatsz rajtam!

-       Pedig milyen jól mutatna a fenekeden egy Hello Kittyvel csókolózó Harry Styles minta… - gondolkoztam el rajta. Mire sikerült elképzelnem, Emily lelökött az ágyáról, majd fejbe vágott egy könyvvel. Honnan szerezhette???

Elindultunk a konyhába, persze előtte szóltunk a többieknek is. Nem kellett főzni és rendelni sem, mert tegnapról elég kajánk maradt. Katy bevállalta a mosogatást, így én felbaktattam a szobámba. Felhívtam anyámat. Elmeséltem neki azt, hogy mennyire tetszik a suli, hogy jóban vagyok a lakótársakkal, hogy mennyire jó fejek és szinte mindent. Rákérdezett arra, hogy voltam-e ma futni. Még szép. Elmeséltem neki azt is, hogy szert tettem egy állandó futópartnerre, aminek főleg örült. Viszont le kellett tennünk, ugyanis anyám még dolgozott. Szomorúan köszöntem el tőle, majd felnéztem pár oldalra neten. Louist bekövettem Twitteren, ahol észrevettem róla egy reggeli képet. A tükörben pózolt a futós cuccában. A kép alatt a következő szöveg volt:

Reggelt! Megyek és lecsekkolom azt a csajszit, akinek köszönhetően vége lesz Larry Stylinsonnak. Kívánjatok szerencsét. XX.

Kaptam ott hideget és meleget is, amiket nem volt kedvem végig olvasni. Nem kell tőlem félteni Harryt. Láttam egy későbbi bejegyzést szintén Louistól. 

Rendben van a lány.

Itt gondoltam azt, hogy Leila te túl fáradt vagy. Fogtam magam, elmentem zuhanyozni majd törölközőben bedőltem az ágyba. Azonnal elnyomott az álom. Éjjel viszont a saját sírásomra ébredtem. Nem csodáltam, hisz rémálmom volt. Ryan kergetett a házban késsel a kezében. Előkerestem azt a felsőt, amit vasárnap szereztem, magamhoz szorítottam majd álomba sírtam magam. Valamiért megnyugtatott kicsit az illata.