7. rész - Suli, tánc és egy ismerős tekintet

Emily Worden - Február 11. (hétfő)

Ma korán keltem a suli miatt. Kimásztam az ágyamból és nyomtam egy puszit a falra ragasztott Harry Styles poszterem arcára. Rendbe tettem magam a fürdőben, majd felöltöztem. Felmentem Liz szobájába és lerángattam róla a takaróját. Hamar be akartam érni, hogy Leilát nagyjából körbe tudjuk vezetni a suliban.

-         Felkelni most! – kiabáltam.

-         Emily hagyjál már békén!

-         Nem. Gyerünk, kelj fel! Az irodalom tanár megnyuvaszt, ha elkésünk.

-         Nem érdekel, hidegen hagy. Én álmos vagyok és aludni akarok – jelentette ki.

-         Miért van az, hogy te időben ágyba kerülsz, mégsem tudsz reggel felkelni? Liz, mozdulj már! Hát jó, ha nem reagálsz, akkor itt az ideje bevetni valami mást.

-         Ne hogy meg merészeld tenni! – kiabálta.

Végre felkelt az ágyból. Bement a fürdőszobába és hangosan becsapta az ajtót. Na végre, innentől már nem kell könyörögni neki. Lementem a nappaliba. Sam már útra kész volt, indult az iskolájába. Éppen akkor lépet ki az ajtón, amikor leértem a földszintre. Ő az egyetlen ötünk közül, aki másik suliba jár. Katy a konyhában volt Leilával, reggeliztek.

-         Na, meg volt a nagy harc? – kérdezte a frufrus.

-         Igen, ne is mond! Megint megy a szokásos cirkusz. Kezd egy kicsit elegem lenni belőle.

-         Milyen volt a meló? – érkezett a következő kérdés a vöröskétől.

-         Hosszú és fárasztó, egyébként jó. Nick, a főnököm, olyan jó fej. Hamarabb eljöhettem, mert nem voltak sokan. Milyen volt a vásárlás?

-         Katasztrófa. Nem akarsz enni valamit? – kérdezte Lei.

-         Nem kösz, én suli időben sosem reggelizem. Nekem ehhez még túl korán van. Nem vagyok olyan, mint Niall.

-         Meg ne kérdezd ki az a Niall! – mondta Katy.

-         Miért ki az?

-         Hát a One Direction legcukibb énekese….

-         Leila, legközelebb, ha azt mondom, ne kérdezz rá, akkor ne kérdez rá, rendben?

-         Jó, abba hagyom – mondtam durcásan.

Jöhetne már Liz, mert ő még reggelizni is szeretne. Néha eltűnődöm azon, vajon a szülei, hogy a fenébe birkóztak meg ezzel a gyerekkel. Trappolás hallatszódott a lépcső felől, papagájos lány, pedig majdnem beesett a konyhába.

-         Éhen halok – mondta.

Rávetette magát egy szendvicsre. Én és Leila felmentünk és lehoztuk a táskáinkat. Adtam neki egy füzetet japánra. A többi órára már Samtől kapott füzeteket, ha minden igaz. Katy már felöltözve várt bennünket. Kiválasztottam egy cipőt és felvettem a kabátomat. Közben a vöröske is hasonlóan tett. Öt perc múlva Liz is jött, felöltözött majd kiment a bejárati ajtón. A többiek utána mentek. Bezártam az ajtót és eltettem a kulcsomat. Megindultam az iskola irányába. Azért jó ebben a nagy házban lakni a lányokkal, mert így reggelente nem kell egyedül suliba mennem. Sokkal jobb, ha az ember lányának van társasága. Időben beértünk és elmutogattuk Leilának mit merre, talál.
Az első órája művészettörténelem volt, elkísértük a teremhez. Katy emelt törire ment, én és Liz irodalomra, amire együtt járunk. Igazából csak fizikán nem vagyunk együtt. Meg akkor, amikor én japánon vagyok vagy  ő francián. Közgazdaságot tanulunk mind a ketten és még az iskolai szurkoló csapatban is benne vagyunk. Néha olyan, mintha összenőtt ikrek lennénk.

Irodalom tanárnőnk...

Szerencsére még a tanár előtt beérünk a terembe. Félelmetes egy nő, magyart és történelmet tanít. Nála nem lehet puskázni, Liz nagy bánatára. Az óra a házi ellenőrzéssel és verselemzéssel ment el. Jelző csengetéskor feladta a leckét és elengedett bennünket. Azért néha vannak jó pillanatai. Barátnőm következő órája lyukas, így ő már el is tűnt mellőlem. Megkerestem Leilát, mert neki japánja lesz velem együtt. Gyanítom, nem tudja, merre menjen az órára. Azt hiszem frufrusnak matek órája lesz az iskola másik végében, tehát ő nem tud neki segíteni. A művészettörténelem teremhez mentem. Vöröske épp akkor lépett ki a folyosóra. Intettem neki, észrevett és megindult felém. Elmentünk a teremig. Ezen az órán nem szokott senki sem mellettem ülni, így Leila foglalta el az üres helyet. A tanár úr belépett, végig nézett rajtunk. Tekintete megállapodott a mellettem ülőn. Ő felállt, odament és bemutatkozott. A tanár mondott neki valamit de nem értettem mit. Lei visszaült a helyére. Meg szerettem volna kérdezni mit mondott Mr. Brown de, amikor odahajoltam hozzá elkaptam a tanárom jelentőség teljes pillantását. Hát ennyit erről, most egész órán ezen fog járni az eszem. Elkezdtük átvenni a mutató és kérdő névmásokat. Fura egy dolog és kicsit bonyolult is. Ahogy elnéztem nem csak én vagyok így ezzel, a többi csoporttársam is értetlenkedő fejet vágott. Tiszta szerencse, hogy a tanár úr türelmes ember és mindig a szánkba rágja a tanagyagot. Kicsöngettek. Elkísértem Leit grafikai tervezésre. Összeszedtem Lizt és mentünk biológia órára. Gyűlölöm ezt a tantárgyat és azt is, aki kitalálta, hogy nekünk ilyet kell tanulni. A tanárnő fiatal, csinos, kedves nő de ettől a biosz még szar. Liznek egész jól megy. Nekem attól függ a jegyem, hogy ki tudom-e puskázni vagy sem. Mrs. Jones beviharzott a terembe, leült és elővette az egy hete írt dolgozatainkat. Az osztályon egy nagy sóhajtás futott végig. Emma osztotta ki a dolgozatainkat. Copfos előbb kapta ki, mint én. Az övé négyes lett és láthatóan örült neki. Végre én is megkapom: kettes lett. Tudtam, hogy nem fog jól sikerülni. Csak mosolyogtam azon, hogy már megint nem sikerült kipuskázni rendesen.

-         Mrs. Worden! Még is mi a fenének örül ennyire?

Hallom meg a tanárnő hangját. Mindenki azonnal rám néz.

-         Szerintem nem mosolyogni való a jegye – mondja szigorú hangnemben.

Lehajtom a fejem, ne lássa, hogy olyan képet vágok a kettesemhez, mint Louis mikor ötöst vagy répát kap. Még véletlenül sem voltam szomorú, mint Niall. Barátnőm nagyban röhög mellettem. Hát igen, gyűlölöm ezt a tantárgyat, vagy talán már mondtam? Nem számít, jövőre úgy is leadjuk ezt az órát (lesz helyette valami más), ezt a kis időt már fél lábbal is kibírom. Végre megszólal a csengő. Megkeressük Leilát, megmutatjuk neki, hol lesz a tipográfia és a címlap tervezés órája. Ez a két terem egymás mellet található, legalább nem fog eltévedni. A suli olyan, mint valamiféle labirintus. Nem tudom ki tervezte az épülete, de az tuti, hogy nem igazán értette a dolgát. Lizzel megindultunk az iskola másik felébe, dupla matekunk lesz. Végre egy tantárgy, amit szeretek, értek és még tudok is. Ellentétben papagájos barátnőmmel, aki nem szereti a matematikát. Ha jobban odafigyelne órákon és mondjuk nem blogot olvasna vagy aludna, talán még értené is a feladatokat. Szokta mondani, hogy a matekot nem neki találták ki, mert ő túl lusta ehhez. Van benne valami. Mint minden más órán, ezen is egymás mellett ülünk. Most a másodfokú egyenleteket vesszük, azon belül is a gyökös egyenleteket. Ez egy kicsit nehéz, mert túl sok mindenre kell figyelni, és ha valahol elrontjuk onnantól kezdve rossz az egész feladat. Mrs. Garcia nem egy idegbajos, nem is szigorú csak egy kicsit idegesítő, mint minden tanár. Közép magas nő, barna fél hosszú egyenes haja van. Az első óra gyorsan eltelik. Lizzel kimegyünk a szünetre. Odajön hozzánk az osztály strébere Matt. Ő egy olyan mindent oda-vissza tudó srác. Nem igazán tudsz tőle olyat kérdezni, amit nem tud vagy még nem hallott róla. Mindenkiről van információja. Mondhatnánk úgy is, hogy nagyon jók a kapcsolatai. Szerintem nem túl jó pasi, vagyis inkább nem egy Harry Styles. Én mindenkit vele hasonlítok össze.

-         Szia Em! – köszönt nekem.

-         Neked csak Emily vagyok, szia.

Próbáltam tartani vele a távolságot. Nem szeretném, ha kiderülne mi történt velem a múltban, utálom, ha kutatnak utánam. Kijelentésemre nem is reagált.

-         Jössz a körzeti matematika versenyre?

-         Igen, gondolom te is jössz.

-         Hát persze, egy alkalmat sem hagynék ki, hogy legyőzhesselek – mondta gúnyos vigyorral a képén.

-         Javíts ki, ha tévednék, de úgy rémlik tavaly Emily jutott tovább az országosra – mondta Liz.

Matt erre nem tudta mit válaszoljon, megfordult és elment. Lizzel egymásra néztünk, pacsiztunk és kitört belőlünk a nevetés. Ügyi volt, megfogta a fontoskodó stréber gyereket. Időközben vége lett a szünetnek, visszaszivárogtunk a termünk be. Folytattuk tovább az előző órán megkezdett másodfokú gyökös egyenlet megoldását. A tanárnő levezette az egyenletet a táblánál. Kipipáltam a feladatomat majd mivel meguntam, hogy Liz alszik a padon, elvettem a füzetét és kijavítottam a feladatát. Szeretem ezt csinálni. Régebben matek fizika szakos tanár szerettem volna lenni, de annyira sok a hülye gyerek. Meg hát én nem vagyok olyan türelmes tanárnak való típus. Gondolok itt példának okáért a pénteki késsel kergetős esetre. A csajok tudják, hogy néha bedilizek, de soha senkinek sem okoznék szánt szándékkal maradandó sérüléseket. Utálom, ha a tanulók visszapofáznak. Olyankor szívesen megütném őket. Ha tanár lennék, már valószínűleg börtönben volnék. Megszólal a jelző, Mrs. Garcia feladja a leckét és megindulunk kifelé. Elmegyünk a címlap tervezés teremhez. Lei még nincs kint ezért leülünk a folyosón. Katynek ma hat órája van, aztán háromra megy dolgozni, egy ruha boltban eladó. Úgy rémlik ma nyolcig van bent. Ekkor lép ki Leila a terem ajtaján, észrevesz minket és odajön hozzánk. Elmegyünk az ebédlőbe. A mai ebéd tojásleves, rántott hús rizzsel és barackbefőttel valamint muffin. Úgy tűnik vöröske tiszteletére jó a kaja. Elnyámmogunk rajta és indulunk is haza. Illetve Liz a kisállat kereskedésbe megy, mert ő ott melózik. Ma délután kettőtől hétig lesz bent. Samnek is van munkája. A helyi menhelyen dolgozik suli után. Kettőre megy be és akkor jön, amikor mindennel végeztek. Úgy tűnik Lei a délután nagy részében egyedül lesz otthon, ugyanis nekem négytől tízig rúdtáncolnom kell a bárban. Nem baj, legalább lesz ideje egyedül berendezni a szobáját. Hazafelé menet megtárgyaltuk milyen napja volt. Azt mesélte, hogy elsőre tetszik neki a suli. A tanárok rendesek voltak vele, amikor bemutatkozott nekik. A csoporttársai is jó fejek voltak vele, és készséggel segítettek neki, ha valamit nem tudott. Mondtam neki, hogy délután egyedül lesz, mert mindenki dolgozni megy. Különösebben nem reagált rá, se rosszul se jól. A lelkére kötöttem, hogy zárja be az ajtót, ha már én is elmentem. Számot is cseréltünk, mert azt tegnap elmulasztottuk. Haza értünk. Felmentem az emeletre a szobámba megírni a leckét. Szeretem rögtön suli után letudni, szerencsére nem kaptunk sokat. Megkerestem a táncos ruhámat és belehajtogattam a táskámba. A cipőmet bent hagytam tegnap, bár rúdtánc közben az úgy sincs rajtunk. Csipogott a telefonom. Kaptam egy üzit Samtől. Azt írta hét körül tud csak haza jönni. Küldtem neki egy szívet, ezzel tudomásul véve azt, amit SMS-ben írt. Három óra múlt pár perccel, amikor kiléptem a szobámból. Bementem a fürdőbe a sminkelős cuccaimért. Nem szoktam magam túlzottan kicicomázni, de a tánc miatt szükség van rá. Bent a bárban a lányokkal együtt szoktuk elkészíteni a sminkünket. Felmentem Leila szobájába. Épp az ágyán feküdt és újságot olvasott vagy csak lapozgatta. Mondtam neki, hogy Sam küldött egy SMS-t, mert csak hét körül tud hazajönni.

-         Akkor én megyek is. Jó legyél, zárd be az ajtót, és ne várjatok meg, mert csak tizenegy körül jövök! – adtam ki Leilának az utasításokat.

-         Igen is, anya! – vette poénra a dolgot.

Csak megforgattam a szemeimet és megindultam a birodalmamba. Beledobtam a táskámba a sminkelős tatyómat, majd felvettem és leszaladtam az előszobába. Eltettem a kulcsomat, telefonomat és más értékeimet. Felvettem a kabátomat és egy fehér cipőt. Kiléptem a házból és bezártam az ajtót, sose lehet tudni. A rövidebb úton, vagyis a parkon át mentem el a munkahelyemig. Délután van, ilyenkor nem túl nagy a forgalom. Bementem. Stella, Candy és Cara már bent voltak. Ma velük együtt táncolok. Rajtuk kívül két lány van még, Ashley és Anne. Ők ma nem dolgoznak. Stella egy magas napbarnított bőrű, hosszú barna hullámos hajú lány, még a szemei is barnák. Irányító típusú, nagyon megbízható, tizenhét éves. Ellentétben Carával, aki közép magas, fehér a bőre, vállig érő szőke egyenes haja van és kék szeme. Egy kicsit talán visszahúzódó, de nagyon kedves, tizenhat éves, mint én. Candy egy közép magas csajszi, hát középig érő vörös melír csíkos barna hajjal és kék szemekkel. Igazi belevaló lány, a fiúk körében nagy népszerűségnek örvend, szintén tizenhat éves. Míg Ashley egy alacsony (nálam nem kisebb) fekete hajú, sötétbarna szemű lány. Imád táncolni és nem veti meg az alkoholt sem, tizennyolc éves, ő a legidősebb közöttünk. Anne magas, barna göndör hajú, zöld szemekkel megáldott leányzó. Szeret a középpontban lenni és tudja, hogyan kell felkelteni egy fiú érdeklődését, tizenhét éves. Intek a lányoknak, majd bemegyek az öltözőbe. Belebújok a táncos ruhámba és felveszem a balett cipőmet. Ekkor lép be Candy. Köszönünk egymásnak, majd a táskámból előkeresi a sminkes szütyőmet. Villanyt kapcsol és kifesti az arcomat. Kifésülöm a hajamat, úgy döntöttem ma hagyom, hogy simán a hátamra hulljon. Megigazítom Candy sminkjét, majd csatlakozunk a kint váró lányokhoz.

-         Em, Nick azt mondta, ma valószínűleg tovább kell bent maradnunk – mondta Stella.

-         Talán valami buli lesz? – kérdeztem.

-         Egy kisebb összejövetel valakinek a születésnapja – válaszolta Cara. Kérdőn néztem rájuk.

-         Ma délelőtt lett lezsírozva, ezért nem tudtál róla – tette hozzá Stella.

-         Szerintetek éjfélre haza érünk? – kérdeztem. Akkor már szeretnék ágyban lenni.

-         Addigra biztosan, a főnök tudja, hogy nekünk holnap suli van – mondta Candy.

-         Dobok egy üzit a csajoknak – mondtam.

Bementem az öltözőbe és írtam Leinek és Katynek, hogy nem tudom, mikor érek haza. Négy óra már elmúlt pár perccel, amikor ledobtuk a cipőinket és elfoglaltuk a helyünket a rudak mellett. A zene nagyban szólt. Megvártuk, míg vége az aktuális számnak, majd a következő dal előtt a kiindulási helyzetbe álltunk fel. Egyszerre táncoltunk, de mindenki mást csinált. Ebből a szempontból tök jó a rúdtánc, nem kell több mozdulatsort betanulnunk, és egymás tempójához igazodnunk. Kihagyni lépéseket, mozdulatokat és pörgéseket, mert egyikünknek még nem megy. Csak táncolsz, azt a pörgést mutatod be, amelyiket szeretnéd, vagy azt, amire a legtöbben felkapják a fejüket. A szabály csak annyi, hogy a négy táncoló lány közül egynek mindig táncolnia kell, ne álljanak üresen a rudak. Ezt úgy oldjuk meg, hogy Cara és én félóránként tartunk tíz perces szünetet. Stella és Candy pedig negyven percenként ülnek ki tíz percre. Így mindig ketten táncolunk. Mivel ez egy bár, előfordul, hogy a részeg disznók letaperolnak bennünket. Erre az esetre vannak a bárnak kidobó emberei. A pincér fiúk is kidobnak néha férfiakat, akik túl messzire mennek. Nick, a főnökünk is eléggé odafigyel, arra mi történik velünk, és körülöttünk. Jó tudni, hogy vigyáznak ránk. Furán hangzik tudom, de jó kezekben vagyunk. Táncolgatunk már egy ideje. Figyelem az embereket, akik mindenfélét isznak. Egy-kettő egy kicsit már részeg. Attól függetlenül, hogy ez egy bár, néhány velem egykorúnak tűnő fiút és lányt is látok. Nem szoktak sokan lenni, csak egy-két sört vagy valami hasonló alkohol tartalmú italt kérnek, és nem igazán isszák magukat részegre. Iskola időben az én korosztályom béliek kilenc után nem nagyon fordulnak meg itt. Lassan hat óra lesz, a forgalom még mindig csak a szokásos. Stella épp a mellettem lévő rúdon táncol.

-         Pszt! Stella!

-         Igen? – fordul felém tánc közben.

-         Mikor jön a születésnapos csapat?

-         Nem sokára itt lesznek – mondja és folytatja tovább a táncot.

Tíz perc múlva hat óra. Carával kiülünk a szünetünkre a bárpulthoz. Kérek Jaketől, a csapostól egy pohár sört, a szőke is követi a példámat azzal a különbséggel, hogy ő citromosat kér. A srác mosolyogva teszi le elénk a poharakat, és megjegyzi, ügyesek vagyunk, mint mindig. Carával válaszként csak mosolygunk. Jake egy végtelenül kedves srác, magas, szőke rövid haja van és világos barna szeme, már tizenkilenc éves. Nem rossz pasi, negyede Harry Styles-nek, és mivel még is csak róla beszélünk, az azért nem rossz. Megisszuk a sört, én kilépek a mosdóba. Megmosom az arcomat, majd bemegyek az öltözőbe és felteszem a sminkemet, amit az előbb lemostam. Mire kijövök pont hat óra. Leváltjuk Stellát és Candyt. Majd egy nagyobb csapat ember jön be, gondolom ők a születésnaposok. Felmegyek a rúd tetejére és onnan egészen az aljáig, pörögve megyek le, ezzel felhívva magamra a figyelmet. A fiúk és lányok egy darabig figyelnek bennünket és kikérik az italaikat. Fél órán belül egy- kettő totál részegre issza magát. A maradék, pedig éppen tortát eszik, amit az előbb vágott fel az ünnepelt, aki ma lett huszonegy éves. Kezdenek egyre többen lenni, elvégre már hét órához közelítünk. Vége lesz az előző dalnak, majd meghallok egy ismerős kolompot. Mosoly kúszik a számra, One Direction - What makes you beautiful, ezt a számot bárhol felismerem. Nagy örömmel kezdek táncolni az ismerős dalra, amikor belép két srác, akiken kapucni és napszemüveg van. Körbe néznek, majd megállapodik a tekintetük rajtunk. Én már fordulok is, és nekik háttal folytatom, felmegyek a rúd feléig és pörögve két lábra érkezem. A két fiú épp a bárpult felé tart. A magasabb mintha göndör hajú lenne. Odasúg valamit a haverjának, és mindketten rám néznek. Ezek sem láttak még rózsaszín göndör hajú lányt, állapítom meg magamban. Zavartalanul folytatom tovább a táncomat. Pár perc múlva kiülünk a szőkével a bárpulthoz. Ő leül a két srác közül az alacsonyabb mellett lévő üres helyre, én pedig a barátnőm melletti széket foglaltam el. Mindkét fiú pillantását magamon éreztem. Ha egy bárban dolgozol rúdtáncosként, akkor hozzá kell szoknod ahhoz, hogy megbámulnak. De ez most valamiért más volt. Nem tudom miért, azt sem tudnám megmondani jó volt-e vagy rossz. Intettem a szőkének és kimentem a mosdóba. Ellenőriztem a tükörben a sminkemet. Közben bejött Cara.

-         Valami baj van? – kérdezte – Talán megjött?

-         Nem, dehogy is. Miből gondolod, hogy gond van? – kérdeztem. Lassan három hónapja nincs meg, ha nem tudnám, hogy nem vagyok terhes, már ideges lennék.

-         Csak tudod, te nem szoktál ennyit mosdóba járni. Azt hittem valami baj van.

-         Nem, nincs semmi. Csak a két srác, akik mellé leültél, furán néztek rám, ennyi az egész.

-         Tudod Emily, én is megnéznék magamnak egy rózsaszín hajú csajt – mondta vigyorogva – De menjünk, lassan váltanunk kell.

Elhagyjuk a mosdót. Elkaptam Stella pillantását, bólintottam, majd felmentünk leváltani őket. A két fiú a pultnál, ha jól láttam sört ivott, már csak a magasabb figyelt engem. Ránéztem a szőkére, aki csak megforgatta a szemeit és táncolt tovább. Akkor festettem rózsaszínre a hajamat, amikor éppen azért lázadoztam, mert anyám nem akarta aláírni a papírt, amely engedélyezte, hogy Londonba járjak középiskolába. Totál kiakadt mikor meglátta. Annak idején nem zavart, ha megbámultak miatta. Akkor most miért is? Lehet, inkább az a baj, hogy a két fiú mintha álcázná magát ezekkel a napszemüvegekkel és a kapucnis felsőkkel. Olyan mintha rosszban sántikálnának. Mindegy, nem érdekes. Figyeljünk inkább a fontosabb dolgokra, mondjuk a táncra. Ha elrontom, Nick elevenen megnyúz. Sorban csinálom egymás után a lépéseket, pörgéseket és mozdulatokat. Kicsit belefeledkezem, és nem figyelek semmi másra. Időközben tartunk egy szünetet, majd visszamegyünk táncolni. Szándékosan figyelmen kívül hagytam a két srácot. Addig, amíg a göndör hajú le nem tolta az orrára a szemüvegét és rám nem nézett. Tekintetünk találkozott és a mozdulat közepén ledermedtem egy pillanatra. Éreztem, hogy elpirulok, majd mintha mi sem történt volna, folytattam tovább. Annyira ismerős volta az a nézés, de nem tudtam hová tenni. A szünet után újra felmentünk Carával a rudakhoz. Lopva a két fiú felé pillantottam, most mindketten minket figyeltek. Az alacsonyabbnak megcsörrent a mobilja, pár percig beszélt. Letette és megbökte a fürtöset az ajtó irányába mutatva. Megitták az italaikat. A göndör felém pillantott és elégedetten mosolygott, majd távoztak a bárból. Furcsa, csalódottságot éreztem, amikor elmentek. Már tizenegy is elmúlt és még mindig a két srác jár a fejemben. Most mind a négyen táncolunk a rudaknál. A vendégek kezdenek fogyatkozni. Ekkor látom meg Nicket, int nekünk, hogy menjünk le. Félre hív minket.

-         Csajok, jók voltatok, mára ennyi. Menjetek haza! – mondja. A lányok elindulnak az öltöző felé. Én, pedig mellé lépek.

-         Nick a beosztásom szerint, milyen műszakban leszek csütörtökön? – kérdeztem.

-         Pultos leszel, Stellával és Carával – mondta.

-         Oké, köszi. Jó éjt! – mondtam és megindultam átöltözni.

Gyorsan átvettem a másik ruhámat, felhúztam a cipőmet és a kabátomat. Elbúcsúztam a többiektől, kimentem a bárba és távoztam. A hosszabb úton megyek hazafelé. Éjjel nem szeretek átvágni a parkon, sok fura fazon jár arra. Éjfél előtt pár perccel esek be az előszobába. Sötét van, a többiek gondolom, már alszanak. Felmegyek a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozom. A szobámban keresek egy bugyit és bedőlök az ágyamba. Még mindig az a srác jár a fejemben. Tekintetem a falra ragasztott posztereimre téved. Vajon honnan olyan ismerős a nézése?