14. rész - Meló és elfeküdt körömlakk

Leila Wilkinson Február 22 (Péntek) 

Ma reggel felébredtem, amikor a többiek is keltek, mert kicsit hangosan készülődtek. Lehet, hogy késésben voltak, mert Emily fel-le szaladgált a lépcsőn. Vagyis nem tudom, csak gondolom, hogy ő lehetett az, mert néha úgy közlekedik, mint egy tank. Az is lehet, hogy csak fent felejtett valamit, vele gyakran előfordul, főleg mostanában. Mintha máshol járna az esze. Nem sokára elcsöndesült a ház, én pedig visszaaludtam. Kilenckor felkeltem. Megmosakodtam, kifésültem a hajam és lófarokba kötöttem. Felöltöztem. Farmer nadrágot vettem fel fekete pólóval és kék felsővel. Első vezetésre pont jónak tűnt. Lementem a konyhába reggelizni. Müzlit ettem tejjel, és hozzá narancslevet ittam. Felmentem a táskámért és az előszobában felvettem a kabátomat. Belebújtam a fekete sportcipőmbe. Kiléptem a házból, majd gondosan bezártam az ajtót. Elérkezett ez a nap is. Ma voltam először az oktatómnál, jövő héten, pedig máris vizsgázok kresszből. Ez van, minél hamarabb akarok jogsit. Az egészet a lányok tudta nélkül akarom csinálni, amíg csak tudom. Emily a levél óta nagyon aggódik értem, és nem örül annak, hogy egyedül mászkálok. Megértem. Esténként, miután végeztem a kávázóban én is inkább Travis-sel mentem haza, aki készségesen felajánlotta, hogy elkísér. Jó fej a srác. A vezetés jól ment egész jól ráéreztem. Az oktatóm azt mondta, hogy ez normális, de figyeljek oda nagyon, mert bele fogok kavarodni a dolgokba. Sajnos igaza lett. Az óra végére már azt sem tudtam, mi, merre, hány méter. Azt mondta, ez is normális. Túl sok volt egyszerre az információ, de ha megemésztem, akkor menni fog. Délre végeztünk a vezetéssel. Aztán útba ejtettem egy boltot. Vettem péksüteményt és narancsos üdítőt. A közeli parkban leültem és elfogyasztottam az ebédemet, majd indultam is a tetováló szalonba. Kezdés előtt pár perccel értem be. Maxine, már bent volt. Aaront sehol sem láttam. Főnökasszonnyal üdvözöltük egymást. Szemeztem picit a piercingekkel.

-         Ma csak ketten leszünk – zökkentett ki Maxine – Aaronnak dolga akadt – mondta és rám mosolygott.  

-         A tipográfia tanárom ötöst adott a tetoválásomra és azt mondta, minden művemet szeretné látni.

-         Az nagyon jó. Én mondtam neked, hogy remekül csinálod.

-         Köszönöm.

-         Erről jut eszembe, Kim meg volt elégedve és szeretne még tetoválást csináltatni veled. Jövő héten pénteken jönne is. Kéne tervezned neki valamit. Bármit, amihez kedved van.

-         Rendben – bólintottam.

Ez tök jó, lehet, hogy rendszeres vendég lesz. Nem sokkal később jött egy vendég. Maxine egy csodás művet készített a karjára. Nagyon tetszett. Figyeltem milyen biztosan bánik a géppel. Nagyon jó a vonalvezetése és bátran használja a színeket.
Remélem, hamarosan nekem is ilyen jól fog menni. Időközben és rajzolgattam. Nem tudom, hogy mit, csak úgy minden cél nélkül alkottam valamit. Remélem a sok vázlat közül, amit a munkaidőm alatt készítettem, legalább az egyik tetszeni fog Kimnek. A főnökasszony még négy tetoválást készített, három srácnak és egy lánynak. A csaj és a pasija hasonló mintát kértek. Gondoltam, ez olyan lehet, mint amikor két lány barátság medálon osztozik. Csak ez örökre ott virít majd rajtuk. Szerintem ez hülyeség. Ha történik köztük valami és megutálják egymást, akkor gáz lesz, hogy ott van rajta egy jel, ami emlékezteti a volt pasijára. Kár, hogy Emily nem akar magának tetkót. Lenne ötletem, hogy milyen mintát csinálnék a fenekére. Talán Harry rá tudná venni, hogy csináltasson egyet. Samből nem nézem ki, hogy tetkót akarna. Lizből már sokkal inkább, ő hagyná nekem, hogy kísérletezzek rajta. Katy sem vállalná be a dolgot, legalább is szerintem. Majd, ha nem felejtem el, megkérdezem tőlük. Pontban ötkor Mexine elengedett. Hazafelé sétáltam egyedül. Azon járt az eszem, mire hazaérek Cicalány már nem lesz otthon. Ma éjfélig dolgozik. Nagyon remélem, hogy Harry hazakíséri. Útközben dobtam neki egy SMS-t. Azt írta vissza, elvileg eljön érte, mert nem szereti, ha este egyedül mászkál. Ezzel teljesen egyetértek. Hazaértem. Sehol se voltak a lányok, mindenki dolgozott. Liz az állatkereskedésben volt hét óráig. Katy nyolcig dolgozott a ruhaboltban. Sam hát után jött el a menhelyről. Mivel egyedül voltam, ezért kettőre zártam az ajtót. Felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet. Felmentem Twitterre és Facebookra, hátha történt valami érdekes.

Úgy tűnt semmi érdekfeszítő nem történt a nagyvilágban. Vagyis valami mégis csak. Sok kép kerül elő Hazzáról az autójában a bár előtt, ahol Em dolgozik. Olyan is volt, ahol épp befelé tartott. Végig néztem az összes ilyen képet, semmi árulkodó nyomot nem láttam. Remélem, azért erről Emily is tud, mert ebből még baj is lehet. Kerestem egy jónak tűnő filmet. A címe: Elektra. Elkezdtem nézni, a vége előtt húsz perccel valaki rátapadt a csengőre. Idegesen szaladtam le a földszintre. Kinyitottam az ajtót és copfossal találtam magam szemben.

-         Szia! Neked nincs kulcsod? – támadtam le egyből.

-         Szia! Van, de itthon hagytam – mondta nemes egyszerűséggel. Istenem ez a lány! Tényleg sok türelem kell hozzá.

-         Nem sokára a többiek is hazajönnek, csináljunk valamit vacsorára? – kérdeztem.

-         Kéne valamit – helyeselt Liz.

-         És mi legyen?

-         Lusta vagyok, úgyhogy legyen telefonos kaja. Mondjuk pizza.

-         Oké, akkor én megrendelem. Három családi méretű elég lesz?

-         Persze, még sok is. Habár szőke úgyis elintézi, hogy ne maradjon belőle semmi – válaszolta.

Telefonomat a kezembe vettem és tárcsáztam. Leadtam a rendelést. Kértem egy tengergyümölcseit, egy sonkássajtost kukoricával és egy uborkás szalámisat Remélem, mindenki megtalálja benne a foga alá valót. A rendelést egy helyes barna hajú srác hozta ki, pizzás sapkával a fején. Kb. tíz perc múlva Katy és Sam is befutottak. Négyesben fogyasztottuk el a vacsorát, majd mindenki az emelet felé vette az irányt. Nem mosogattunk el, lehet, hogy Em ideges lesz, de majd kimagyarázzuk valahogy. Bár, ha Hazza teszi a dolgát, akkor Cicalány boldog lesz, ebből következik, észre se fogja venni azt a néhány mosatlan tányért. Tehát kiabálni sem fog velünk. Felmentem a szobámba. Befejeztem a filmet. A vártnál rosszabb volt. Azt hittem ez valami izgalmas film lesz, de nem. Az alap sztori jó volt. Adott egy bérgyilkos nő, aki kap egy megbízatást. Ezért el kell költöznie valami ismeretlen helyre egy hétre. De, nem mondják meg neki kit kell megölnie. És a végén nem is nyírja ki a célszemélyt. Bár mondjuk nem baj, hogy nem tette meg. Megint egy csalódás. Mérgemben elszívtam egy szál cigit nyitott ablak mellett.

Yuuki & Zero

Mivel holnap nem kell majd korán kelnem, ezért neki kezdtem egy japán fanfic fordításának. Már előzőleg kinéztem. Vampire Knightos, Yuuki Zero párosítású, szeretem őket, és úgy tudom, ez Emily kedvenc párosa. Az igazság az, hogy ebből az aiméből a Shiki Rima szerelmi szál a kedvencem, de ez most megtetszett. Megmutatom majd Emnek is, ő tuti odáig lesz meg vissza tőle, legalább már biztos van egy olvasóm. Jól elvoltam a fordítgatással vagy két órán keresztül csinálgattam. Közben zenét kapcsoltam. Majd elmentem megfürdeni. A hajamat is megmostam. Meztelenül álltam a tükör előtt. Kifésültem a szép vörös hajamat. Magamra csavartam egy törölközőt és egy adag szennyest levittem egyel lejjebb a mosókonyhába. Bepakoltam a gépbe és elindítottam, majd holnap kiteregetek. Éjfél múlt tíz perccel, amikor felmentem a szobámba. Megkerestem a pizsamának kinevezett pólómat és kerítettem egy bugyit is. Nem igazán voltam még álmos, ezért rajzolgatni kezdtem. Kis idő múlva kinéztem az ablakon. Épp akkor állt meg Harry fekete autója a ház előtt. Mindketten kiszálltak és a lámpaoszlop fénye alatt beszélgettek. Mosoly kúszott az arcomra. Örülök, hogy együtt vannak, vagyis hivatalosan még nem, de amúgy igen. Bár lehet, hogy ezt egyikük sem tudja. Innen nézve, csókkal búcsúztak el egymástól. Nekem ennyi elég is volt. Befeküdtem az ágyamba és szinte azonnal elnyomott az álom. Azt sem hallottam, hogy Emily bejött a házba.

Február 23 (Szombat)

Kilenc előtt pár perccel ébredtem fel. Szombaton soha sem kelek tizenegy előtt. Nem tudom mi történt, de a belső órám valamiért felkeltett. Úgy voltam vele, ha már kinyílt a szemem, akkor kiteregetem a tegnap éjjel kimosott ruháimat. Lementem a lépcsőn. Az emeleten egy hálóingben éneklő Emilybe botlottam, boldognak tűnt. A Nobody Comparest énekelte. Hát, tényleg senkihez sem hasonlít. Beszálltam a dalolásba, bár fogalmam se volt, hogy mi a szöveg. A felét tudtam csak, Niall, Zayn és Louis része ment. Em meglepettnek tűnt, gondolom, mert nem tudta, hogy én is hallgatom a fiúkat. A dal végével bementem a mosókonyhába, míg Cicalány a szobájába. A ruháim ki voltak teregetve a szárítóra, ami be volt állítva a radiátor elé. Elmosolyodtam, ez tuti Emily volt. Átmentem a szobájába, épp a szoknyáját húzta fel.

-         Köszönöm, hogy kiteregetted a ruháimat.

-         Szívesen. Este mostad ki?

-         Igen, nem tudtam aludni.

-         Értem. Fenn voltál, amikor hazaértem? – érdeklődött.

-         Arra nem emlékszem, hogy mikor jöttél be, de láttalak titeket az ablakból – vigyorogva mondtam. Jó lennék lesi fotósnak, mi? Ó, és erről jut eszembe, láttad facen és Twitteren a képeket Harryről a bár előtt?
Cicalány elpirult és azonnal el is fordult –

-         Igen tudok róla.

-         És, nem is zavar? – hitetlenkedtem.

-         Próbálok együtt élni a világával és ebbe az is beletartozik, hogy ha lebukunk, akkor lebuktunk. Úgy se tudjuk sokáig titokban tartani – vont vállat Em. Tudom, hogy igazából zavarja a dolog, fél, hogy mi lesz, ha kiderül. De igaza van abban, hogy ezt ő választotta.

-         Ki vagy te, és mit csináltál azzal az Emilyvel, aki nem akart hírességgel kezdeni? – bukott ki belőlem a kérdés. Em felnevetett.

-         Megismert egy csodás fiút és nem akarja elengedni – válaszolta. Hangjából kicsengett, hogy mennyire boldog.

-         Egyébként meg, ha nem bukunk le, akkor már tudom, hogyan fogom tudatni a világgal, mi van köztünk – magabiztosan mondta.

-         Hm. Kíváncsivá tettél.

-         Ne is kérd, nem fogom elmondani, mit tervezek.

-         Egyből gondoltam. Csak egy valamit ígérj meg, előtte szólj, rendben?

-         Meglesz, csak még emlékeztess párszor – mondta mosolyogva. Majd kimentem a szobájából.

Ha már így alakult, akkor betámadtam a konyhát. Szendvicset készítettem reggelire és üdítőt ittam hozzá. Még be se fejeztem a kajálást, Cicalány csattogott le a lépcsőn. Útra kész volt. A bárba indult. Ha jól rémlik tízre ment a munkába.

-         Jó étvágyat! – mondta vidáman.

-         Köszönöm, megvan.

-         Én elmentem dolgozni, majd csak kilenc után jövök.

-         Várj! Már kérdezni akartam. Nem mondta még, hogy járni akar veled?

-         Nem, de még csak egy hete ismerjük egymást – válaszolta.

-         Igen, tudom, de abból, ahogy rád néz másra következtetni. Nem adok neki sok időt és rá fog kérdezni.

-         Ne jósolj! Ebben a házban én vagyok az egyetlen boszorkány – jelentette ki.

-         Oké, ha te mondod. De hol van a seprűd?

-         A garázsban a helyén. Hol lenne? Én viszont léptem, mert elkések. Sam majd csak hatóra után jön. A többieknek elvileg nincs programja mára. Csak egy valamit kérek, lehetőleg ne szedjétek szét a házat! – kaptam az utasítást „anyától”.

Bólintottam, majd elköszöntünk egymástól. Vajon miért mondta, hogy ne szedjük szét a házat? Történt már korábban hasonló? Csak nem. Lizből még kinézem, de a másik két lány csak visszafogja már. Elmélkedésemet egy nagyon álmos Katy zavarta meg. Mikor bejött a konyhába mormogott valami köszönés félét, majd készített magának egy teát.

Pizsamában volt és zoknit is viselt a lábán. Leült és lassan elkezdte kortyolni a meleg teát. Befejeztem a reggelit, és elöblítettem a tányérom. Felmentem az emeletemre. Liz szobája előtt haladtam el, nem szűrődött ki fény. Bár csodálkoztam volna, ha már fenn lenne. Nem vagyok itt túl rég óta, csak két hete és két napja. De azt már megfigyeltem, hogy copfos sokat alszik, Em a főnök és a gondoskodó anyuka. Katy kicsit zárkózott nekem, de nagyon alkalmazkodó. Sam pedig, korán kelő típus és nekem ő egy kicsit furcsa. Gondolom, majd jobban össze fogunk rázódni, csak idő kérdése az egész. Sokszor érzem, azt, hogy nem tartozom ide. Elvégre ők már sokkal régebb óta együtt vannak, már ismerik egymást. Én, mint új, nem igazán találom a helyem. Néha még honvágyam is van. Visszafeküdtem az ágyamba. Gondolatok cikáztak a fejemben, és fáradt is voltam. Nem is csoda, hogy gyorsan elaludtam. Arra ébredtem, hogy Katy keltegetett.

-         Ne haragudj Leila, de fel kéne kelned. Kész az ebéd, jó lenne, ha lejönnél te is – mondta halkan.

Csak mormogtam és nem nagyon volt kedvem menni. Felültem az ágyban. Frufrusra néztem, kedvesen mosolygott rám. Felálltam és a szekrényekhez mentem. Előhalásztam egy felsőt és hozzá nadrágot. Katy közben kiment, és csak annyit mondott, siessek. Belebújtam a kiválasztott ruhákba majd a fürdőbe mentem. Megmosakodtam. Kifésültem a hajamat, és lemásztam a konyhába. Fél egy volt. A lányok már az asztalnál ültek. Leültem a nekem terített helyre. Liz letette az asztalra a nagy lábast.

Paradicsomleves volt benne betűtésztával. Azonnal kiszúrtam benne a nevem kezdőbetűjét. A másodikat Katy szervírozta. Makaróni volt gomba nélkül. Egy kicsit sajnáltam, hogy nem tettek bele azt is. Ezek szerint ők nem szeretik a gombát. Nagy kár. Az ebéd viszonylag csendben telt. Én, a magam részéről még álmos voltam, ezért nem csevegtem. Ebéd után elmosogattam. Desszertként megettük a maradék gyümölcssalátát, amit még Emily készített. Felmentem a mosókonyhába és felvittem a megszáradt ruháimat a szobámba. Két kupacot csináltam belőlük. Az egyiket vasalni kell a másikat nem. A vasalást a mosókonyhában csináltam meg. Ennyi erővel akár ott is szétválogathattam volna, most már mindegy. Liz időközben beszólt, hogy betesznek a mozi szobában egy filmet és én is csatlakozhatnék hozzájuk. Végül lementem én is. Vígjátékot néztünk. Nem volt rossz, de jobban szeretem a horrort. Hat körül vége lett a filmnek és nem sokkal utána Sam is hazaért. Elújságolta, mi történt a menhelyen. Bevittek egy alomnyi kiskutyát. Szőke állítása szerint nagyon édesek voltak. Azt már megfigyeltem, hogy imádja az állatokat. Néha Lizzel együtt gyagyázgatják Pollyt. Hét felé kitaláltuk, hogy virslit készítünk vacsorára. Sokat csináltunk. Katy tett félre Emnek, mert állítólag ez az egyik kedvenc étele. Az este hátralévő része filmnézéssel telt el. Emily fél tíz után ért haza. Gyorsan lefürdött, megvacsorázott és ment is aludni. Nagyon álmos volt már. Mondjuk, nem csodáltam, tizenegy órát pincérkedett. Sam is követte a példáját és lefeküdt ő is. Én felmentem megfürdeni. Majd belebújtam az alvós pólómba. Befeküdtem az ágyamba. Felmentem Facebookra és Twitterre. Körbenéztem, mi újság arrafelé. Olvasgattam a híreket. Majd kifestettem a körmöm és lefeküdtem aludni.

     

Február 24 (Vasárnap)

Reggel kilenc után ébredtem fel. A takarót és a lepedőt lila foltok díszítették. Először nem értettem miért, de aztán leesett. Megmosakodtam a fürdőszobában, majd felöltöztem. Átmentem Em szobájába. Már nem aludt, csak az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Mikor beléptem, felém fordult mosolyogva.

-         Mi a vigyorgás tárgya? – kérdeztem.

-         Harryn jár az eszem – mondta barátném. Örülök, hogy boldog.

-         Képzeld, hogy jártam, elfeküdtem a körömlakkom – mutattam meg neki a kezemet.

-         Na, azt meg, hogy csináltad?

-         Tegnap kifestettem és úgy tűnik nem száradt meg rendesen.

-         Este, ha hazajöttem, segítek kijavítani – ajánlotta fel.

-         Oké, köszi.

Ez volt Emilyn 

-         Fel kéne öltözni – sóhajtott fel Em.

-         Mi volt tegnap a melóban? – érdeklődtem.

-         Sokan voltak, én meg pont pincérnő voltam és kicsit lefárasztott – válaszolta.

-         Harry volt?

-         Nem. Mondtam neki, hogy ne jöjjön.

-         Miért? – értetlenkedtem.

-         Anne-nel jöttem el, a közelben lakik és megkért, hogy kísérjem el.

-         Akkor már értem – egy pillanatig, azt hittem, hogy egyedül jött haza az este.
Cicalány felkelt és kivett egy 1D-s felsőt a szerkényéből, meg egy szoknyát és felhúzta. Ó, Istenem, ez komoly? Harryvel majdnem járnak. Mi a fenének a póló?

-         Em, ugye ez csak vicc?  

-         Nem, nem az. Katy rakatott nekem félre. Pénteken elmentünk értük. Ezek vannak még – vette ki őket a szekrényéből és mutatta fel boldogan.
Hát igen, ő tényleg rajongó. De mi lesz akkor, ha Harryvel nem jön össze? Megutálja a bandát is? Nem hiszem. Ahhoz ő túl nagy rajongó. Mire is gondolok? Úgyis összejönnek, és boldogok lesznek együtt. Emily átment a fürdőbe, rendbe szedni magát. Aztán együtt mentünk le a földszintre. Sam és frufrus a nappaliban voltak, beszélgettek. Lizt viszont sehol se láttam.
Cicalány a konyha felé igyekezett. Kipakolta a vasárnapi ebédhez szükséges dolgokat. Úgy nézem a húsleves a hét utolsó napjára, náluk hagyomány. A második, a hozzávalók alapján, paradicsomos húsgombócnak tűnt. A másik két lány is beszivárgott az ebédlőbe. Sam és majdnem Mrs. Styles készítette el a levest. Míg Katy és én a paradicsomos húsgombóccal szenvedtünk. Nem igazán lett gombóc alakja inkább krumplira hasonlított. Nem baj, végül is megenni kell nem, pedig nézegetni. Időközben copfos is leszédült a konyhába. Besegített a levesnél és a másodiknál is. Majd közösen megterítettük a nagy asztalt. Körbeültük és megkezdődött a csevegés.

-         Látom, csak nem bírtad ki, hogy ne vedd meg – mondta Liz rózsaszín barátnőnk pólójára célozva.

-         Nem tudtam otthagyni – simított végig az anyagon – annyira édesek. Copfos és Sam egymásra néztek és megforgatták a szemüket.

-         Tudod, mi is szeretjük őket, de te néha túlzásba esel – mondta neki a szőke.

-         Ha Zaynről lenne szó, biztos mást mondanál – cukkolt Katy.

-         Ő a legcukibb – vágta rá azonnal Sam.

-         Nem igaz, mert Liam – mondta frufrus.

-         Akartátok mondani Louis – szólt bele Liz is.

-         Tévedésben életek, Niall a legcukibb – jelentette ki Emily.

-         Mi történt, hogy elpártoltál Harrytől? – kérdezték a lányok meglepetten egyszerre.

-         Nem, dehogyis, csak szerintem az ír fiú a legédesebb – magyarázta Cicalány – És azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így – nézett jelentőség teljesen rám.

-         Te is rajongó vagy? – kérdezte Sam hitetlenkedve.

-         Talán egy kicsit. De tény ami tény, a szöszi a legcukibb – vallottam be.

-         Na látjátok, mi nyertünk – döntötte el a kialakult vitát Em.

Az ebéd végeztével, Cicalány és Liz közösen elmosogattak. Én gondoltam egyet és előkerestem a fürdőruhámat. Mióta itt vagyok a pincében még nem voltam. Szerintem, a lányok se nagyon járnak le, pedig az a bárpult nagyon vonzóvá teszi a helyet. Lefelé menet összefutottam Katyvel. Mondtam neki, hogy lemegyek úszni, és ha van kedve, csatlakozhat. Azt mondta, szívesen jön ő is. A nappaliban volt a többi lány, nekik is szóltam. Végül mindannyian a pincében kötöttünk ki.
A víz nagyon jó volt. Lizzel és Emilyvel hamar betámadtuk a bárt. Iszogattunk jól elvoltunk. Úszkáltam is egy keveset, már amennyire én tudok. Ahogy néztem, a többiek sem versenyúszók. Cicalány hagyott ott minket elsőnek. Menni kellett a melóba és még a haját is meg akarta szárítani. Azt mondta, hogy ma pultos lány lesz. A bemelegítés már meg volt hozzá a pincében, úgyhogy tuti nem lesz rá panasz. Később Sam és Katy is megunta az ázást. Majd Lizzel együtt mi is kiszivárogtunk a vízből hat óra után. Én személy szerint már nagyon éhes voltam, ezért csináltam egy szendvicset uzsonnára. Szőke is evett velem, ezek szerint a lubickolás nem csak engem tesz éhessé. Vacsorára nem főztünk semmit s
e, így az is száraz kaja volt. Unatkoztam, vártam már, hogy Em hazajöjjön és megcsinálja a körmeimet. Felmentem a szobámba és fordítgattam tovább a Yuuki Zero fanficcet. Ha a harmadik részt is lefordítottam elkezdem majd kitenni blogba. Szeretek japánról átírni dolgokat. Haszon is, mert közben tanulom is a nyelvet, és sok új szót ismerek meg ez által. Fél tíz után Emily betoppant. Megfürdött és hálóinget húzott. Majd bejött hozzám, a szobámba. Nagyon boldognak tűnt. Lemosta a körömlakkot, majd kifestette ismét lilára. Szép lett. Hagytuk, hogy megszáradjon. Aztán egyszerre csak kibökte:

-         Igazad volt.

-         Mint mindig. De miben is?

-         Harry megkért, hogy legyek a barátnője – mondta fülig érő szájjal. Majd sikításba tört ki. Vele együtt sikítottam, örülök, hogy most már hivatalosan is együtt vannak.

-         Ezt meg kell ünnepelnünk – mondtam.

-         A hűtőben van pezsgő, azt felbonthatnánk – ajánlotta Em.

Leosontam érte és két pohárért a konyhába. Fent megittuk majdnem a felét. Rózsaszín barátnőm utána elment lefeküdni. Megfürödtem, majd én is követtem a példáját. 

One Direction újság

A Popcorn magazin jóvoltából lehetőséget kaptunk arra, hogy megjelenhessen az első magyar nyelvű One Direction újság. Elő kell jegyezni az újságra, de csak akkor fog megjelenni, ha 2013. 04. 30-ig, az az a hónap végéig összejön 3000 előjegyzés. Ez nem egy havonta megjelenő újság lesz, hanem egy alkalmas és 990 Ft-ba fog kerülni. 24 oldal csak a srácokról, 4 sima és 3 óriásposzter, öt darab autogramkártya és 8 db 3D hatású matrica, plusz egy meglepetés ajándék. Ez az egész azok csomagjában lesz benne akik előjegyeztek az újságra. Valamint az előjegyzettek között kisorsolnak öt darab 1D babát is. Nagyon fontos, ha nincs meg a 3000 előjegyzés akkor nem lesz újság. További információ és előjegyzés: Itt! KÉRLEK FIGYELMESEN OLVAD VÉGIG AZ EGÉSZ TÁJÉKOZTATÓ!  Oszd meg barátaiddal, tedd ki blogodra és híreszteld minden Directionernek. Hajrá, megtudjuk csinálni. 

Puszi: Emily 

13. rész - Edzés és a banda többi tagja

Emily Worden - Február 20. (Szerda)

Reggel a Little thingsre keltem. Imádom ezt a számot, Louis és Niall része a kedvencem belőle. Ma szerda van, tehát matekkal kezdünk. Hurrá! Próbálj meg gondolkodni és értelmesen válaszolni első órában. Remélem, Leila már fent van és tudok vele beszélni, mert ma ha minden igaz futottak Louisszal. Kíváncsi vagyok mondott-e valamit rólam vagy Harryről. Kiveszek egy harisnyát és egy szoknyát a szekrényből, keresek hozzá egy melltartót és felsőt is. Beveszem magam a fürdőszobába. Rendbe szedem magam. Felteszek egy szolid sminket, és kék szalagot kötök a hajamba. Katyt ma nem bántom mert, nincs első órája a kis mázlistának. A második órája olasz lesz, úgy, hogy aludhat még fél órát. Felmegyek felrázni Lizt. Lerángatom róla a takarót. Felhúzom a redőnyt, így a napsütés pont telibe kapja az arcát. Már készülök arra, hogy letol a nem túl finom ébresztőért, de nem teszi. Ruhát keres és betámadja a fürdőszobát. Ez a reggel eddig egy kellemes csalódás. Lei hálója felé veszem az irányt, remélve, hogy bent van még.
De nem találom a helységben. Lemegyek a lépcsőkön egészen a földszintig. A nappaliban nem találkozom senkivel sem. A konyhában viszont megtalálom, akit keresek. Éppen egy bögréért nyúl, ami az asztalon van.

-         Szia! – köszön Leila.

-         Szia! Sam hol van?

-         Azt mondta, hamarabb be kell érnie, mert beszélnie kell valami lánnyal valami prezentáció miatt.

-         Ja, tudom, az a vetélkedő, amire olyan sok szöveget kell megtanulnia. Rémlik, hogy beszéltünk róla. Na de, én veled akartam csevegni. Mi volt ma futásnál?

-         Mármint, mire gondolsz?  

-         Hát, Louis eljött futni?

-         Igen.

-         És esetleg nem mondott valamit?

-         De, igen.

-         És mit? – néztem rá várakozóan.

-         Hát, sok mindent – felelte, én pedig kezdtem ideges lenni.

-         Kicsit konkrétabban lehetne?

-         Természetesen. Rengeteg mindent.

-         Fejbevágjalak?    

-         Persze, azt mondta, hogy a fiúk látni szeretnék, hogy ki tud olyan nagyot ütni, de érezni nem akarják – mondta vigyorogva.

-         Gondoltam, hogy ez nem marad titokban előttük.

-         Kellett neked akkorát ütni – jelenti ki.

-         Ha tudni akarod, jól esett.

-         Ha ezt a többi rajongó tudná, búcsút mondhatnál a rózsaszín hajadnak.

-         Azt hiszed, nem tudom?! Meddig futottatok, hogy már fel vagy öltözve?

-         Hatkor értünk haza. Szerinted mi a francot csináltunk, ha most mosogatok?

-         Reggeli közben lenyomtatok egy menetet? – kérdeztem, de alig tudtam visszatartani a nevetést.

-         És akkor ti, mit is csináltatok hétfőn édes kettesben? – vágott vissza széles vigyorral az arcán.

Éreztem, hogy elpirulok. Lei visszafordult a mosogatóhoz. Felkaptam az asztalon lévő ásványvizes palackot, és hátba vágtam vele. Kiszaladtam a konyhából, nem vártam meg, amíg visszatámad. Felmentem a birodalmamba. Az íróasztal mellől felvettem a táskámat.
Tekintetem az asztalon lévő  borítékokra tévedt. A legfelsőn a nevem állt nagy betűkkel, kicsúsztattam a kék levelet belőle, amit Harry írt. Hétfőn reggel kaptam a telefonom és egy szál rózsaszínű rózsa kíséretében. Felvettem és újra átfutottam a saját kezével írt sorokat. Ez állt rajta: „Kedves Emily! Megtaláltam a telefonodat az autómban. Sajnálom, ami ott történt, kérlek, ne haragudj rám! Itt van a számom, ha beszélni szeretnél velem, hívj fel. A hét elején ráérünk. Pénteken lesz az első próbánk. Nagyon várom a hívásod. Harry”
Kedden beszélgettünk pár szót telefonon. Elmegyek hozzájuk holnap. Nicktől már előre elkértem ezt a napot. Kicsit tartok tőle, mi lesz a véleményük rólam. Harry azt mondta, ne izguljak, nem fognak piszkálni azért, mert megütöttem őt. Szerintem rövid úton ki fogom akasztani őket, a rajongásommal. Ezt Hazza is említette nekik. Visszatettem a kis lapot és lementem a földszintre. Az előszobában leraktam a táskámat. Az ebédlőben mostanra Liz is bent volt. Már a reggeli fázisánál járt. Csoda, ilyen is csak ritkán fordul elő. Időben tudtunk elindulni a suliba. Az utat végig beszélgettük, illetve én énekeltem. Naruto openingeket és endingeket, valamint 1D és Little mix számokat. Néha a lányok is besegítettek. Főként Leila, szép hangja van és a szöveget is tudja. Új animés barátnőre tettem szert személyében. Szereti a Narutót és a Shippuuden részeket is. A Vampire Knightot és a Vampire Knight Guiltyt is, a Love*Comot és a Nanát. Az Anothert is nézte és a Lovelesst is, ami nagy kedvencem annak ellenére, hogy BL anime. Sok a közös témánk. Beérünk az iskolába. Lei vállalati termékarculatra megy, ez az első órája. Nekünk matekunk lesz Mrs. Garciával. Dolgozatot írunk a másodfokú egyenletekből. Ez még nem a témazáró lesz, csak egy kisebb számonkérés, hogy legyen jegyünk. Hét feladatot kapunk. Ábrázolástól kezdve a megoldó kulcsos módszerig minden van benne. Az egyik feladat felénél elakadtam. Lizre pillantok, nagyon koncentrál a papírjára. Megbököm. Tudod? - formálom a kérdést a számmal hangtalanul. A szájáról azt olvasom le, hogy nagyjából tudja. Jelzőt csengettek és nem tudtam, hogy kell befejezni a feladatot. Mindegy, ettől még kaphatok jó jegyet. Ültem még felette egy darabig. Kicsengetéskor beadtam copfossal együtt. A folyosón a számvitel terem felé sétálva, ami a másik folyosón van, kitárgyaltuk a dolgozatot. Neki sem sikerült olyan jól, bár érthető, aki aludni szokott az órán, az ne várjon ötöst. A terem előtt már vannak egy páran. Most két óra hosszáig be leszünk zárva ebbe a helyiségbe, mert dupla óránk van. A tanárunk a becsengetés után pár perccel megérkezik. Mr. Hill nem valami kedves ember. Szigorú és szeret szemétkedni. Engem azt hiszem, azért utál, mert rózsaszín a hajam. Nem izgat, én így érzem jól magam. Az ő véleményét meg pont leszarom. Leül az asztalához, és a mappájából előveszi az előző héten írt dolgozatainkat. Érzem, hogy rossz lett.  Két lánynak adja a dolgozatokat, akik elkezdik kiosztani őket. Lizzel szinte egyszerre kapjuk ki. Ő kettest kapott, míg én hármast. Egyik jegy sem jó. Diktáljuk befelé őket, és szinte mindegyikhez van valami hozzáfűzni valója. Nekem azt mondja, figyeljek jobban, copfosnak pedig azt, hogy tanuljon többet. Ő, ugyan már tanár úr. Ha lehetne, egész nap csak aludna, ne vicceljünk már. Suhan el a gondolat a fejemben. Ezután a táblához megy. Rajzol és magyaráz is hozzá, nem értem, de egy ilyen szar jegy után őszintén szólva, nem is érdekel. Az első negyvenöt perc valahogy csak eltelik. A második már sokkal lassabban múlik. Hálát adok az égnek, amikor megszólal a jelző csengő. Ad valami leckét, aztán lelépünk. A nyelvi folyosóra megyünk, mert spanyolunk lesz. Ebből kicsit jobb vagyok, mint japánból. Liz is ötös belőle. Bár, ha valami nem menne, akkor beszervezném Harryt egy kis korrepetálásra, mert ő folyékonyan beszéli a nyelvet.

Mrs. Parker

Mrs. Parker, a tanárnőnk. Fiatal, alacsony nő, mindig trendi ruhában. Jó fej és bármit szívesen elmagyaráz, akár többször is ha kell. Néha inkább tűnik barátnőnek, mint tanárnak. Egyébként jegyes menyasszony. Az igék múlt idejét ismételtük át, pénteken írni fogunk belőle. A következő órám fizika, most szívesen cserélnék copfossal, mert neki lyukasa van. Tehát, már el is tűnt mellőlem. A matek folyosóra megyek a 3-mas teremhez. Szeretem a fizikát, de mostanában nem megy annyira. Az elektromos áramról tanulunk. Fogyasztók kapcsolásánál tartunk, azon belül is Ohm törvényénél. Ezt már egyszer tanultuk, ezért zenét kezdek hallgatni fél füllel. És közben úgy csinálok, mint aki nagyon figyel. Kicsengetés után a nyelvi folyosó irányába indulok. Mire odaérek, Leila már ott van, japánunk lesz. Mr. Brown kicsit késik, de nem bánom. Magyaráz valamit, de nem értem, mert vöröskével beszélgetünk. Elmondta, hogy aludt művészettörténeten. Elmesélte, hogy mit álmodott. Egy házban találta magát, ahol sötét volt. A helységben senkit sem látott. A kezében volt valami. Valami, ami egy késhez hasonlított. Csupa vér volt a tárgy és Lei keze is. Hirtelen elindult egy ajtó felé. Átment egy szobába, ahol égett a villany. A padló közepén egy szőke hajú lány feküdt. Közelebb lépett hozzá, közben elejtette a tárgyat. A csaj arcát nem látta, mert a haja beborította az egyik részét. A másik fele pedig, tiszta vér volt. A hasán egy nagy seb tátongott, mintha kibelezték volna. Letérdelt mellé, tudta, hogy ő ölte meg, de furcsa mód jól érezte magát tőle. A csengő ébresztette fel az álmából. Ő kíváncsi volt a folytatásra, én már kevésbé. Nagyon örülök, hogy én nem álmodok hasonlókat. Óra után összeszedtük Lizt és Katyt majd elmentünk a menzára kajálni. Gulyásleves volt és palacsinta. Kakaós volt, amit nagyon imádok és lekváros, amit elcseréltem frufrussal. Ebéd után Katy dolgozni ment a ruha boltba. Este nyolc óra után jön majd csak haza. Leila haza ment, nem engedtem neki, hogy megnézzen minket az edzésen. Ma ugyanis háromtól ötig pom pom van. Mrs. Clark egy magas, csini, fiatal barna hajú edzőnő. Nem szigorú és átlagos teljesítményt vár el tőlünk, de mi mindig túl teljesítjük. Van rendes pom pom lány ruhánk is. Néha versenyekre is megyünk, és egész jó helyezéseket hozunk el. Mire megérkezik Mrs. Clark, mi már javában bemelegítünk. Egy teljes koreográfiát próbálunk betanulni már egy ideje.
Ezzel szeretnénk menni a következő versenyre. Félig van kész és egyelőre, csak az elemeket tanuljuk külön-külön. Már ez lesz a harmadik edzés, amin a piramist gyakoroljuk, de még mindig nem megy tökéletesen. Liz az alján, én pedig középtájon vagyok. Lehetnék a tetején, de tériszonyos vagyok. Ütős a koreográfiánk, ehhez már csak egy jó dal kell. Little mix - Wings lett a közös választásunk a csajokkal. Furcsa, hogy ennyi lány képes súrlódásmentesen együtt dolgozni. Hát, ha valamit nagyon szeretünk, akkor bármire hajlandóak vagyunk érte. Így van ez jól. Az edzés végére alakul már az a piramis. Háromnegyed hatra hazaérünk copfossal. Sam otthon van. Ő ilyenkor tanul, ezért nem megyek be hozzá, nem zavarom meg a nyugalmát. Egyből a szobámba megyek tanulni, néha azt is kell. Vacsira kínait rendelünk, bár én nem ugrálok annyira érte, de a többiek szeretik. Mire megérkezik a futár srác, addigra Katy is befut. Négyesben fogyasztjuk el a vacsorát. Aztán közösen tévézünk a mozi szobában. Majd mindenki felszivárog a szobájába. Bepakolok a táskámba. Letusolok és bebújok az ágyamba. Alig várom a holnapot, végre találkozhatok a banda többi tagjával. Kicsit izgulok, de tuti jó lesz. Fél tizenegy körül még hallom, hogy Leila hazaér. Aztán elnyom az álom.

Február 21. (csütörtök)

Reggel izgatottan ébredtem. A fürdőbe mentem, megmosakodtam, kifésültem a hajam és sminkeltem is. A szobámban felöltöztem, és mentem kelteni a többieket. Katyvel kezdtem, már félig ébren volt, de a fürdő felé menet majdnem neki ment az ajtónak. Sam éppen a lépcsőn haladt lefelé, de ő általában korábban kel, mint mi. Leilát nem piszkáltam, mert ma nincs első órája. Most üzenetet sem hagytam neki. Bementem Lizhez. A redőnnyel kezdtem, majd lehúztam róla a takarót, de ez sem hatott. Hát legyen, te akartad. A vizes poharát felemeltem az asztalról és a nyakába öntöttem a tartalmát. Velőt rázó sikoltás rázta meg a házat.
Kaptam egy párnát a képembe egy nagyon dühös copfos lánytól. Kiszaladtam és bevágtam az ajtót. Csodálom, hogy Lei nem ébredt fel erre a „kis” incidensre. Lementem a konyhába, ahol már Sam tartózkodott, épp reggelizett.

-         Szia! – mondta.

-         Szia! Hogy aludtál? – érdeklődtem.

-         Köszi jól, és ahogy elnézlek téged, te is.

-         Igen – mosolyogtam. – Hogy álltok a prezentációval?

-         Egész jól, holnap lesz a verseny.

-         Szorítok nektek – tettem keresztbe az ujjaimat. Elmosolyodott.

-         Köszi – mondta. – De én megyek is.

-         Rendben, jó legyél. Szia!

-         Én, mindig. Szia! – és elindult az előszoba irányába.

Pár perc múlva hallottam, hogy becsukja az ajtót. Szerencsére a hétfői virágról egyik lány sem kérdezősködött különösebben. Azt sem tudták meg, hogy Harry itt járt. Ha lesz ebből valami, akkor majd elmondom nekik is. Addig, pedig nem kell, hogy tudjanak bármiről is. Katy zökkentett ki a gondolataimból azzal, hogy lejött a konyhába. Köszöntünk egymásnak, majd leült reggelizni. Ahogy néztem őt, éhes lettem. Ezért kerestem egy tábla csokit és azon kezdtem el nyámmogni.

-         Mi volt a munkában? – kérdeztem közben.

-         Nem sok minden. Bár, jött egy csomó One Directionos póló mindenféle színben és méretben – mondta – Rakattam neked félre néhányat.

-         Imádlak! – ugrottam a nyakába.

-         Tudom. Holnap eljöhetnél velem választani közülük – mondta.

-         Választani?! Ugye csak viccelsz? Mindet akarom! – vágtam rá csillogó szemekkel.

-         Igazad van, hülye kérés volt – nyugtázta egy mosollyal az őrületemet.

Majd figyelmét ismét a reggeliének szentelte. Ami kakaóba áztatott müzliből és narancsléből állt. Amikor Liz belépett a konyhába összerezzentem. Felálltam a csokoládémmal együtt és menekülőre fogtam. Sosem lehet tudni, hogy mivel vág vissza. Felmentem a szobámba a táskámért. A telefonomra pillantottam. Kaptam egy SMS-t. Hazzától jött. Az írta, hogy már várja a délutánt, és háromra jönne értem a bár elé. Így beszéltük meg, hogy a lányok ne lássák őt. Válaszul annyit írok neki, hogy rendben van, és én is várom már a találkozást a srácokkal. Kiemelve ezzel, hogy elsősorban hozzájuk megyek. Lefelé vettem az irányt. Az előszobában letettem a táskám. A boldogságot nem lehetett levakarni a képemről. Az ebédlőbe indultam. Liz szemei rám villantak. Hűha, még mindig haragszik rám. Remélem, lehúzta az ágyneműjét, különben nem fog megszáradni soha se. Megkérdezném, de inkább nem, mert akkor megöl, még mielőtt találkozom az egész bandával. Befejezték a reggelit és megindultak az előszobába. Bezártam az ajtót és a suli felé vettük az irányt. Útközben kerültem copfos pillantását. Majd Katy megszólalt:

-         Emily nem szeretnél mesélni kicsit? – kérdezte. Nagyon rossz érzés fogott el.

-         Miről is? – kérdeztem vissza erőltetett nyugalommal.

-         Arról a bizonyos virágról – világosít fel Liz. Csapdába éreztem magam. Mintha, kitervelték volna, hogy ki fognak faggatni. Túl nagy volt az összhang közöttük.

-         Leila tud valamit, igaz? Mindig kitérő válaszokat ad és próbál falazni neked – gyanúsítgatott frufrus.

-         Nem, dehogy is – tagadom le. – A virágot egy sráctól kaptam, akit a bárban ismertem meg – mondtam, és még csak nem is hazudtam nekik.

-         Ezek szerint ő lesz az új bioszgyakszi párod? – kérdezte copfos vigyorogva.

-         Akadjatok le a témáról! Ha lesz köztünk valami, időben meg fogjátok tudni – csattantam fel.

Úgy éreztem, most nagyon messze van a suli a házunktól. A csajok nem firtatták tovább a dolgot. Gondolom, érezték, hogy elpattintották azt a bizonyos húrt. Beértünk az iskolába. Katy a magyar folyosóra ment. Emelt törije lesz. Mi pedig statisztikára mentünk. Mr. Graham pontosan érkezett órára. A statisztika függvényekkel ismerkedtünk az egész órán. Van egy pár belőlük és mindegyik más egy kicsit. Viszont, hogy ne legyen egyszerű, nagyon könnyű összekeverni őket. Lizre pillantottam, láttam ő is annyira érti, mint én. Kicsengettek. Ő franciára ment, nekem, pedig volt két lyukasom egymás után. Elmentem a biológia szertárba, általában itt töltöm a dupla lyukast egy srác társaságában. De most egyedül voltam. Ha ügyes leszek, akkor talán ez nem is olyan sokára meg fog változni. Telefonom rezgése zökkentett ki ábrándozásomból. Harry volt az.
Miért is lepődöm meg? Gondolom, kiderítette az órarendemet is. Felvettem.

-         Szia! – köszönt.

-         Szia! – mondtam én is.

-         Bocs, hogy csak így, de hallani akartam a hangodat – súgta.

-         Miért suttogsz?

-         Nem akarom, hogy a srácok is hallják, kivel beszélek.

-         Miért, talán titkos a kilétem?

-         Nem, csak, ha megtudják, hogy beszéltünk, egész nap ezzel fogják húzni az agyamat.

-         Értettem, akkor ezek szerint az üzengetésekről sem tudnak? – kérdeztem.

-         Nem, úgyhogy el ne szóld magad! – figyelmeztetett.

-         Lakat van a számon.

-         Kár, hogy nem az én szám van rajta – mondta és tudtam, hogy vigyorgott közben.

-         Harry! – szóltam rá.

-         Mi az?

-         Szerinted?

-         Ne már, tudod, hogy csak játszom veled.

-         Mondtak valamit a fiúk, amiről tudnom kéne?

-         Várnak már nagyon. Amúgy semmi különöset, csak kíváncsiak rád meztelenül.

-         Ó, igen, elsőnek Niallnak szeretnék levetkőzni – mentem bele a játékába.

-         Nem, az ki van zárva! Csak én láthatlak úgy! – határozottan mondta, és nem tudtam megállni, hogy ne vágjam rá egyből, hogy "Te sem".

Csak nevetett, nem hitt nekem. Vicces lesz, ha rájön, én komolyan gondoltam, amit mondtam. Beszélgettünk még egy kicsit majd letette. Szereztem kaját és csokit a büfében, és visszamentem a szertárba. Lassan kicsengettek a harmadik óráról is. Liz valószínűleg haragudott még, mert nem járt arra a harmadik órában. Pedig akkor neki is lyukasa van. Na mindegy lehet, hogy talált magának jobb elfoglaltságot. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a matek folyosóra dupla könyvelés órára. Mire kicsengettek a teremhez értem és nem sokára copfos is megérkezett. Megkérdeztem, hogy merre járt, de csak annyit mond, hogy erre-arra. Hát, jól van, ha nem akarja nem muszáj elmondania. Időközben becsengettek és megérkezett Mr. White, a szokásos csíkos szerelésében volt. Vajon ki választja neki a ruhákat? Szerintem van egy bolt, ami csak az ő pénzéből él és ott minden ruha csíkos. Csak ez lehet a magyarázat, jobbat nem tudok. A két óra viszonylag gyorsan eltelt. Léptünk az egyel jobbra lévő teremhez matekra. Szerencsére nem volt lecke, a dolgozat miatt. Mrs. Garcia kicsit késett, de ez egyáltalán nem zavart. Bementünk a terembe és vettük tovább a másodfokú egyenleteket. Most, hogy írtunk, még pár lecke és témazáró dolgozat lesz. Annyira nem örülök neki. Óra után édes kettesben mentünk ebédelni papagájos barátnőmmel. Nem volt olyan szerencsénk, hogy az a dög ne jöjjön vissza. A mai menü borsóleves és paprikás krumpli volt savanyúsággal. Egész jó volt a kaja. Liztől búcsút vettem és mentem haza készülődni. Copfos dolgozni ment a kisállat kereskedésbe, hét körül jön majd. Hazaértem és átöltöztem. Nadrág mellett döntöttem, hozzá illő halvány rózsaszín spagetti pántos felsővel és ugyanolyan színű cipőcskével. Mivel hideg volt felvettem még egy világos kardigánt, valamint esélyes hogy a hosszú kabátomat veszem ma fel.

Kivasaltam a hajam és megfésültem, valamint  megigazítottam a sminkemet is. Írtam egy SMS-t Leilának, hogy mentsen ki Katy előtt, miért mentem el ilyen hamar „dolgozni”. Visszaírt, hogy már tudja mit fog mondani neki. Fél három múlt pár perccel, amikor elhagytam a házat. De előtte még vetettem egy pillantást a rózsámra, ami még mindig olyan szép. A bár felé mentem, kivételesen a hosszabb úton. Mire odaértem a parkolóban már láttam az ismerős fekete autót. Felvettem egy fekete napszemüveget és a kabátom kapucniját a fejemre húztam. Göndörke kiszállt a kocsiból, szemcsi és sapka volt rajta. Intett nekem és elindultam felé. Kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam és ő is így tett. Izgatott és ideges voltam az út alatt, nincs valami messze az 1D ház a miénktől.

-         Miért vagy ideges? – kérdezte – Mondtam, hogy a srácok nem harapnak. Egyébként tök jól áll a hajad.

-         Nem az a gond. Otthon kicsit összejöttek a dolgok, amúgy köszi – mondtam lehajtott fejjel.

-         Elmeséled?

-         Hát, lehet, hogy Leila nem fog örülni neki, de elmondanám. Azt tudod, hogy Írországból jött ide, mert a volt pasija, az a szemét állat, bántotta őt.

-         Igen, ezt tudom. Én és Niall próbáltuk megmenteni őt. Csak, hát nem igazán sikerült.

-         A baj igazából az, hogy Ryan megfigyeli őt. Kapott tőle egy levelet és most nem tudjuk, hogy mi legyen. 

-         Mit írt? – kérdezte dühösen.

-         Had ne kelljen részleteznem. A lényeg az, hogy Lei félt minket és magát is.

-         Nem fogjuk hagyni, hogy hozzátok érjen! – határozottan mondta.
Pár perc múlva megérkeztünk. Felhajtott a feljáróra. Kiszálltunk. Hagytam, hogy előre menjen. Az előszobában letettük a kabátjainkat és a szemüvegeket, valamint ő a sapkáját is. Ledobtuk a cipőt is. Az egyik helység irányába mentünk, mint később kiderült ez a nappali volt. A fiúk a kanapén ültek sorban, és az ajtó felé bámultak. Mikor beléptem furán éreztem magam, a srácok engem néztek.
-         Sziasztok! – mondtam, és közben végig néztem az arcokon.

-         Szia Emily! – köszöntek kórusban.

Louis odajött és két puszival üdvözöltük egymást, mint régi ismerősök. A többiek sorba álltak. Niall volt az elején. Őt egyből megöleltem, nem vártam meg, hogy közelebb lépjen hozzám. Mire mindenki furán nézett rám, de egyből megmagyaráztam:
-         Azt nyilatkoztad, hogy nem szereted, ha a lányok megkérdezik, hogy kaphatnak-e egy ölelést. Azt szeretnéd, ha nem kérdeznének, csak csinálnák – néztem a szőke fiú szemébe.

-         Igazad volt, tényleg igazi Directioner – mondta Liam.

-         Köszönöm – nyomtam két puszit a kanálfóbiás arcára. Majd következett Zayn.

-         Szép kis játék babát találtál magadnak Harry – mondta.

-         Játék baba? Én is szeretlek Zayn – szerencséje, hogy nem Barbie babát mondott. Majd üdvözlésképpen ő is kapott puszit és ölelést. Leültek a kanapéra, nekem és Hazzának hagyva ezzel a két fotelt egymás mellett, velük szemben.

-         És mit szeretnél tudni Emily? – kérdezte Liam.

-         Várj, azt hittem, ti akartatok látni engem – néztem végig rajtuk. – Kérdezzetek előbb ti!

-         Én, én! – kiabálta az ír fiú – A te barátnőid a vörös és a barna hosszú hajú lány?

-         Igen. A vörös Leila, a copfos, pedig Elizabeth vagyis Liz.

-         Szerinted visszakapom valaha a felsőmet?

-         Nem mondtad el neki a túszcserét? – néztem kérdőn göndörkére.

-         Nem, elfelejtettem, bocsi.

-         Miféle túszcsere? – kérdezte Niall kíváncsian.

-         Hát, arról lenne szó, hogy Lei hajlandó visszaadni a pulcsidat, ha cserébe megkaphatja azt, amelyiken az Eiffel torony van fejjel lefelé. Tehát, mindenképpen nála marad az egyik felsőd. Csak rajtad áll, hogy melyik.

-         Van rá esély, hogy esetleg megunja? – kérdezte Louis.

-         Ha neki nem kellene, én elkérném tőle, és akkor csak a hallott ujjaim közül kitépve kapnád vissza – mondtam lazán. Mire mindenki nevetni kezdett. Remélem, tudják, hogy én nem vicceltem.

-         Ha ennyire szeretné, megtarthatja – mondta a szöszi.

-         Rendben, el fogom mondani neki.

-         Szóval Emily, igaz, hogy sztriptíz táncos vagy? – érdeklődött Zayn.

-         Nem, én rúdtáncos vagyok. Lassan már több mint öt éve – helyesbítettem.

-         És mi a különbség? – kérdezett vissza szem forgatva.

-         Kedvenc tükörimádóm, had világosítsalak fel. A rúdtánc egy hivatás, a sztriptíz, pedig csak vetkőzés, miközben ide-oda libegnek a rúd előtt.

-         Hazza, ez a lány túl akaratos neked – mondta Zayn. Göndörkére sandítottam, aki nem vette túl komolyan, amit a barátja mondott neki. Visszafordultam a srácok felé.

-         Úgy hallottuk, vannak még a házatokban rajtad kívül is Directionerek. Ők tudják, hogy itt vagy? – jött a kérdés Liamtől.

-         Igen vannak. Mindegyiket megfertőztem, de csak Leila tudja, hogy itt vagyok.

-         Miért csak ő? – kíváncsiskodott a répás fiú.

-         Abban a házban én vagyok a legnagyobb rajongó, az, aki minden lépésetekről tud. És van egy olyan érzésem, a lányok komplett idiótának néztek volna, ha azt mondom nekik, hogy személyesen ismerem Louist és Harryt.

-         Előfordul – mondta Niall.

-         Nekem mondod? Néha nagyon nehéz nekik bármiről is beszélni, ami hozzátok köthető.

-         Most te jössz Em! Mit szeretnél tudni? – szólalt meg végre Hazza is, aki eddig nem szólt bele az események alakulásába.

-         Szeretném látni a szobáitokat, ha nem gond.

-         Nem az – vágta rá egyből Liam.

-         De, biztos, hogy nem csak Harryére vagy kíváncsi? – kérdezte Louis széles vigyorral az arcán.
Göndörke leküldte egy párnával, ezért a többiek nem látták, hogy szavai hallatán elpirultam. Felmentünk az emeletre. Rögtön szabadkozni kezdtek, hogy nagy a rendetlenség, de ez nem volt igaz, csak átlagos fiú szobák. Liamnél és Harrynél nagyjából rend volt. Szőkénél egy-két cucc volt a földön, éppúgy, mint Zaynnél. Louisnál viszont marha nagy rendetlenség volt. Amúgy mindegyik szoba olyan, mint amilyennek azt egy rajongó elképzeli: Csodálatos! Az összes helységben elidőztünk egy kicsit, a saját fürdőiket is megmutatták. Ha már így benne voltak, megnéztük a ház többi részét is. Nekik van vendégszobájuk is, valamint mozi szoba is van a földszinten. Fedett medence, konyha, egy nagy ebédlő és stúdió is van a házban. Bár, mondjuk az utóbbi nem meglepő, hisz énekesekről beszélünk. A házuk, a külön fürdők miatt, jóval nagyobb, mint a miénk. A hangulat tök jó volt az egész délután folyamán. Kicsit úgy éreztem, hogy én is közéjük tartozom. Öt óra felé előkerült egy kis pia is. Nem nagyon ittam, csak belekóstoltam. A fiúk sem vitték túlzásba, Liam is figyel rájuk, nehogy baj legyen. Hét órakor megszavaztuk, hogy pizza legyen vacsorára. Megállapodtunk ki és milyen feltétet szeretne. Niall leadta a rendelést. Fél óra múlva kihozták, Louis vette át és fizette ki a kaját. Körbeültük a nagy asztalt.

Én Hazza mellé kerültem, szöszivel szemben. Így pontosan láttam, ahogy az ír srác nyitott szájjal eszik. Ez tényleg fura. Répa király észrevette, hogy mit nézek annyira és fejbe vágta a fiút.

-         Hé, egy hölgy is van a társaságunkban – mondta és jelentőségteljesen nézett rám.

-         Ó, ugyan már, miattam aztán nem kellett volna, de ez tényleg furcsa – mondtam, és figyelmemet a vacsorának szenteltem.

Az étkezés továbbá jó hangulatban telt. Tényleg olyan viccesek, ahogy írják róluk. Göndörke valóban lopkod mások tányérjáról. Nem az enyémről, hanem Zaynéről szedte el a kaját. Őt különösebben nem zavarta, biztos megszokta már. Mondjuk én, lehet, hogy ütöttem volna a helyében. Nem hittem volna, hogy igaz, de mégis az, a saját két szememmel láttam: Niall tényleg rengeteget eszik. Nézni is émelyítő volt. Harryre néztem és megkértem, hogy kísérjen el a mosdóba. Ha már ott voltam a bogyót is bevettem, ilyenkor szoktam. Mikor kijöttem, megkérdezte minden rendben van-e. Mosolyogva bólintottam. Visszamentünk az ebédlőbe. A banda többi tagja lassan befejezte a vacsorát. Lepakoltuk az asztalt és a fiúk nagy tiltakozása ellenére segítettem elmosogatni Liamnek. Ők idő közben választottak egy akció filmet, és beültek a mozi szobába. Később mi is csatlakoztunk a kanálfóbiás sráccal. Mikor beléptem a helységbe Hazza intett, hogy mellé feküdjek. Bevackoltam magam és bekapcsolódtam a filmnézésbe. Nem volt valami nagy szám, de úgy láttam a többieknek tetszett. Tíz után nem sokkal lett vége a mozizásnak. Niall egyből valami kaja után nézett. A többiek pedig, az emelet felé vették az irányt. Göndörke megfogta a kezem, és a fülembe súgta, hogy a srácok fürdeni mentek. Az emelet felé invitált engem. Volt egy olyan érzésem, hogy a fiúk nem pont az említett ok miatt vonultak vissza a szobáikba. Nem voltam benne biztos, hogy egyedül szeretnék-e lenni vele a hálójában. Harry finoman megszorította a kezem, hogy ráfigyeljek. Kaptam egy puszit a homlokomra, gondolom, azért, hogy megnyugtasson vele. A mozi szobában jó volt mellette feküdni, érezni a közelségét, de ott nem voltunk egyedül. Bevezetett a szobájába. Becsukta mögöttem az ajtót, és hátulról átölelt.

-         Tudod, nem szeretem látni, hogy félsz tőlem – súgta halkan, szomorú hangon a nyakamba.

-         Én csak nem vagyok biztos magamban, ennyi az egész – mondtam halkan. Megfordított, hogy szembe legyek vele. Az állam alá nyúlt, szerette volna, ha a szemébe nézek.

-         Nincs semmi baj, szólj, ha eldöntötted mit szeretnél – hangja biztatónak hatott.

Elmosolyodtam. A számhoz hajolt, de nem csókolt meg, azt akarta, hogy én tegyem meg. Nem kellett sokáig várnia, gyorsan lecsökkentettem az ajkaink közötti távolságot. Azt hiszem örült neki, türelmetlenül próbált bejutni a számba, de nem nagyon hagytam neki. Keze a hátamon kalandozott, majd hirtelen felkapott és az ágya felé vitt. Megszakítottam a csókot és kértem, hogy tegyen le. Teljesítette a kívánságomat, és lábaim alatt ismét a földet éreztem. Mély lélegzetet vett, de még mielőtt megszólalhatott volna, ezt mondtam:

-         Ne haragudj rám, de nekem ez így egy kicsit gyors.

-         Ahogy érzed cicám, nem akarlak siettetni – mondta és leült az ágyára. Várakozóan nézett rám. Leültem mellé. – Tudod, néha nem értelek – szólalt meg.

-         Ez nem nagy újdonság, néha én sem tudom, mit, miért teszek – vallottam be neki. Erre felnevetett. – Ne nevess ki! – vágtam játékosan oldalba. Elkapta a csuklómat és az ölébe húzott. Kezeimet a nyaka köré fontam, és fejemet a vállára hajtottam. Elvoltunk így egy darabig. Időközben ringatni kezdett, ami nem volt túl jó ötlet, mert már álmos voltam.

-         Lassan mennünk kéne – mondta.

-         Nem akarok – olyan jó volt az ölében lenni.

-         De muszáj – felállt velem és letett a lábaimra – Gyere! – fogta meg a kezem és húzott magával.
Elhagytuk a szobáját. Lementünk a lépcsőn a nappaliba. Furcsa mód az összes fiú lent volt a rendes ruhájában. Kérdőn pillantottam göndörkére, aki csak megrántotta a vállát. Puszival és öleléssel köszöntem el a srácoktól. Megígértették velem, hogy máskor is eljövök majd. Felöltöztünk és a kocsihoz mentünk. Odakint lassan esett a hó. Beszálltunk. Elindította a motort. Végig figyeltem, ahogy vezet. Látszott, hogy nagy gyakorlata van benne. (Ha a szexben is ilyen jó, akkor nem lesz gondunk.) Mire a házhoz értünk már szakadt a hó. Leállította az autót. Kikapcsoltam az övem, ő is. Kiszálltunk a kocsiból.

-         Bekísérjelek? – kérdezte. A házra néztem. Csak Lei szobájából szűrődött ki fény.

-         Ha szeretnél, bejöhetsz, elvileg csak Leila van fent – mondtam, és közben az arcát fürkésztem. Megindultunk a ház felé. Megfogta a kezem, gondoltam egyet és megálltam. Kérdőn nézett rám.

-         Mindig is szerettem volna hóviharban csókolózni – mondtam magyarázatképpen.

        Arcán mosoly terült szét, olvastam, hogy ő is várja már ezt a különleges dolgot. Ajkait habozás nélkül a számra tapasztotta. Hagytam, hogy birtokba vegye az ajkaimat. A csók addig tartott, míg ki nem fulladtam. Viszont ez idő alatt eldöntöttem mit is akarok: Őt szeretném, a barátnője akarok lenni. Az ajtó előtt előkerestem a kulcsomat. Kizártam és bementünk. Ledobtam a kabátomat. Hazza nem vetkőzött le, hisz úgy volt, hogy csak bekísér. A konyhába mentem és kólával kínáltam. Elégedettem konstatálta, hogy a tőle kapott virág még mindig szép, és kiemelt helyet kapott a konyhában az asztalon. Váltottunk még pár szót. Elmondta, hogy a hétvégén próba lesz próba hátán. Azután elmentem. Bezártam a bejárati ajtót, és felmentem megnézni Leilát. Akkor már sajnos aludt. Leellenőriztem, a többieket is, mindenki mélyen aludt. Majd megfürödtem és beugrottam az ágyamba. A posztereimet nézegettem, mint olyan sokszor mostanában. Olyan jó, hogy már nem ezeket kell puszilgatnom, mindegyiknek egyforma papír íze van. Nem hasonlítható az igaziakhoz. Nem sokkal később elnyomott az álom.