4. rész - Tartozom neked.

Leila W. - Február 8. (este)

Egyszerűen hatalmas tömeg volt. Bármerre néztem, emberek voltak. Több mint 300 ember. Félve indultam befelé, bár előtte alaposan körbenéztem, hogy tudjam mi, merre van. Kabátomat és táskámat leadtam a ruhatárban, értékeimet, vagyis a lakáskulcsomat, telefonomat és pénzemet a melltartómba tettem, ahogyan Emily tanácsolta, még a taxiban. Ő is hasonlóképpen tett, és remélem, hogy a többi lány is.

Felsőmet alaposan megigazítottam, így nem látszódott, hogy miket rejtettem ott el. Bárpultot rögtön betámadtam. Egy kis sörrel kezdtem, amiből rögtön három lett. Ez van, ha körbevesznek a pasik. Iszok, csak hogy ne kelljen minden barommal táncolnom. Aztán felkért egy táncra. Örömmel mentem vele, főleg hogy pörgős szám ment. Pontosabban Olly Murs és Flo Rida közös száma, amit nagyon szeretek. Miután véget ért a szám, megindultunk mindketten a bárpult irányába. Kiszemeltem magamnak egy széket, mire a szuperférfi beelőzött, és leült oda. Gonosz volt.

-       Héé, én akartam ide ülni - kezdtem kicsit idegesen, erre pedig ő elnevette magát.

-       Meghívhatlak cserébe egy italra? - kérdezte, majd megvillantott egy mosolyt.

A pultos ránk nézett, majd a tömegre, ezzel sürgetve minket. Táncpartnerem két pohár whiskeyt kért, ezzel választott helyettem is. Nem örültem neki különösebben, de Ryanre gondolva lehúztam egyből. Minden jelmezes pasiról ő jut az eszembe, nem tudok ezzel az érzéssel mit kezdeni. Akármerre nézek, minden férfiben azt az embert látom, és minden lányban magamat. Tökéletes ribanc kinézetem volt, azon az estén. Kértem még egy italt. Martini bianco mellett döntöttem.

-       Fizetem ezt is, nekem pedig jöhet egy sör. - szólalt meg.

Kikaptuk az újabb italokat, majd körbenéztünk mindketten. Egyik sarokban volt egy kis hely. Odamentünk, és ott táncoltunk tovább az italokkal a kezünkben. Végig táncoltunk még két zenét, majd pedig beszélgettünk kicsit. Addig jutottunk, hogy megtudtuk egymás nevét. Willnek hívták. Én is bemutatkoztam neki és üdvözlésként nyomtam egy puszit az arcára. Elkérte tőlem a számomat. Hasra ütésszerűen diktáltam le neki a számokat, közben pedig körbenéztem. Észrevettem egy ismerős pasit, így a mostanitól elnézést kértem és utána szaladtam. Alig volt köztünk pár méter, mikor hozzá lépett egy szőke, hosszú hajú lány és táncolni kezdtek Rihanna dalára. Mondhatni hoppon maradtam. Szívás. Gondolom a barátnője lehetett, így ott hagytam őket, majd pedig célba vettem a bárpultot. A korábbi srác állt a pultban. Rámosolyogtam, a sarokban álló srácra mutatva kértem két vodkát. Felírta az ő számlájára, majd elém tolta az italokat. Elnyeltem mindkettőt. Felálltam, hogy táncoljak magamban egy kicsit, de szerencsémre egyből megszédültem. Fejbe vágott a pia. Bizonytalanul, de beszenvedtem magam a tömeg közepére. Pont ekkor lett vége a számnak, és egy ismerős dallam szólalt meg helyette.

You're so pretty when you cry when you cry

Wasn't ready to hear you, say goodbye

Now you're tearing me apart, tearing me apart

You're tearing me apart

Az első sor elég volt számomra. Könnyeim folyni kezdtek, ezzel tönkretéve sminkemet. Valaki elkapta a derekamat, magához rántott és fejemet a vállához húzta. Rendben kezdtünk ringatózni a számra. A szám alatt végig sírtam. Többször próbáltam felnézni, hogy lássam az arcát, vagy legalább a jelmezét, de nem engedte. Kezeit a tarkómon és derekamon hagyta, ezzel akadályozva, hogy eltávolodjam tőle. Kezeimet kiszabadítottam, majd átkaroltam a nyakát és immáron önszántamból furtam arcomat a nyakához. Annyira jó illata volt, és ebben a pillanatban annyira megnyugtatott, hogy örökre vele maradtam volna. Szemeim eddig csukva voltak. Mikor kinyitottam őket észrevettem a sötétkék felsőjét, mely szinte már fekete volt. Elhangzottak az utolsó sorok. Tudtam, hogy a nyugodt pillanatnak annyi. Könnyeimet letöröltem, majd elszakadtunk egymástól. Nem néztem utána, csak besiettem a mosdóba. Érdekesen festettem, de szerencsémre más is sminkelt, így ők kisegítettek. Negyed óra alatt kész lettem, ami gyors volt ahhoz képest, ahogy kinéztem. Besétáltam az egyik wc-be,

majd telefonomat kivettem melleim közül, és ránéztem. Fél 1 múlt. Vajon mennyit beszélgettem Willel? Most már mindegy. Az apró fülkéből távozva elköszöntem a csajoktól, akik sminket adtak, majd kiléptem a helységből. Barátnőimet kezdtem el keresni. Emily a pultnál iszogatott. Batgirl nagyba táncolt, az angyalkáink pedig… hát nem láttam őket, de biztos jól érezték magukat. Próba-szerencse elvén a VIP részleg felé indultam. A biztonsági őrnek dobtam egy mosolyt, majd egyből beengedett. Rengeteg hírességet, és nevesebb embert láttam bent, de engem csak egy érdekelt. Az a barna hajú srác, akit a szöszivel láttam. Alaposan körbenéztem, viszont őt sehol sem láttam.
 Megfordultam, ám ebben a pillanatban, összeütköztem egy öltönyös sráccal, melynek következtében az itala rajtam kötött ki, a pohár pedig kiesett a kezéből és csörömpölve tört össze a földön. Ismerős szaga volt a piának. Mutató és gyűrűsujjamat végigszántottam saját felsőmön, majd pedig számhoz vezettem, és lenyaltam róluk a cseppeket. Elmosolyodtam.

-       Köszönöm az italt, bár a vodkát jobban szeretem, mint a whiskeyt. - néztem fel a szemeibe. Egyből felismertem a srácot. Egy színész volt, név szerint Eugene Simon. Láttam már pár filmjét, de nem hatott meg. Folytatni akartam az utamat, viszont mikor elsétáltam mellette egyszerűen visszarántott magához.

-       Én viszont a whiskeyt részesítem előnyben, főleg ha egy ilyen szép testről nyalogathatom - vigyorgott rám perverzen. - Áruld el a nevedet. Az alakodat tekintve biztosan modell vagy. Bár szép a hangod, énekelsz esetleg? - kérdezgetett, közben pedig megszorította a csuklómat. Fájdalmamnak nem adtam jelet.

-       Egyik se. A nevem pedig Titok. - rántottam ki kezem az övéből. - Ha nem haragszol mennék, a többiek már biztos várnak rám. - nyomtam oda még durván, az utolsó mondatot, de őt nem érdekelte. Újból elkapott, de már mindkét csuklómat, és teste mellett szorította. Körbepillantottam, hátha segít nekem valaki, de feleslegesnek véltem a kiabálást. Senki se foglalkozott a másikkal, csak a saját maguk dolgával.

-       Na, picinyem. Induljunk el szépen a kijárat felé. - mormogta, majd megrántott, és az ajtó felé taszított.

-       Eugene, a hölgy nem akar veled menni. Ez elég egyértelmű… jobban tennéd, ha elengednéd, de azonnal. - hallottam meg közvetlen mögülem, mire idegesen néztem fel a fogva tartómra.

-       Nyugi haver, már lépek is. - próbálta menteni a menthetőt a szőke bunkó, majd köszönésként hozzálökött a megmentőmhöz.

-       Köszönöm - néztem óvatosan rá, de egyből ledöbbentem. - Te…

-       Igen? Én? - húzta fel egyik szemöldökét, mire elmosolyodtam.

-       Tartozom neked, nem is kevéssel - öleltem át. - Most mentettél meg másodszor.

-       Második? Mikor volt az első? - kérdezte, közben pedig magához vont. Sokkal finomabban, mint az előző pasi.

-       Tudod, igaz hogy akkor még merőben máshogy néztem ki, mint most, de a hangom és a szemeim nem változtak meg a hónapok alatt.

-       Ismerős is vagy, de nem tudlak hova tenni. - kicsit eltávolodott tőlem, majd kisimított egy kusza tincset az arcomból. - Nem segítenél emlékezni?

-       Helyes vámpír vagy ma, de Little Red Boy-ként is édes voltál. - suttogtam. Először nem esett le neki. Kellett neki vagy fél perc, de utána szorított az ölelésén.

-       Sétáljunk kicsit. Szeretnék veled beszélni, de itt nincs sok esély arra, hogy hosszabb távon is értsük egymás mondandóját.

-       Benne vagyok. Hozom a kabátomat - mosolyogtam rá, majd indultam el, de visszahúzott. A fájós csuklómnál fogva. Felszisszentettem. Egyből elengedett, majd nyújtotta a kezét felém. Jobb kezemet testem mellett hagytam, és balomat az övébe csúsztattam.

-     Kimegyek veled a ruhatárba, nehogy valami barom még út közben is betámadjon. - Egymás kezét szorítva vergődtük át magunkat a tömegen. Az ő ruhái is ott voltak így kikértük mindkettőnkét, majd kimentünk a friss levegőre. Bár megcsapott a hideg szellő, mégis örültem neki. Fejemet kezdte kitisztítani, de egyből rám tört a hányinger is.

-       Rosszul vagyok - néztem rá, mire intett egy kuka felé. Odatámolyogtam, majd kiadtam gyomrom tartalmát. Utána levettem a pólómat, számat beletöröltem majd a kukába hajítottam. Elég, ha a hajamból árad az undorító italszag. Kabátomat kezembe nyomta, amit felvettem. Melltartómból gyorsan átpakoltam a táskámba. Észrevettem, hogy közelebb lépet hozzám. Felnéztem szemeibe, mire egy sálat tekert a nyakam köré.

-       Nem szeretném, ha megfáznál... Hogy is hívnak? - na igen. A bemutatkozás elmaradt, legalább pótoljuk.

-       Leila vagyok. És te?- elmosolyodott.

-       Az az éjjel-nappali nyitva van. Gyere, veszek neked ásványvizet. - indult meg, én pedig rohanhattam utána. A nevét el sem árulta. Mikor odaértünk elé, a srác fejére húzta kapucniját, zsebéből pedig elővarázsolt egy napszemüveget, amit felvett. Nem sokkal maradtam le tőle, viszont nem mentem be vele a boltba. - Héé, a bolt itt van, nem pedig ott, ahol te állsz.

-       Kint maradok. De ezennel nem fogok bajba kerülni, ígérem. Ha jön valaki, akkor bemegyek én is. Rendben?

-       Jó, legyen. - nevette el magát, közben pedig belépett az üzletbe. Nyugis este volt. Az utcákon egy lélek sem mászkált. Negyed óra elteltével kilépett a kezében szatyorral, minek a tartalma két üveg szénsavmentes víz, pár magazin és egy rágó volt. Kedves. Számat kiöblítettem, majd pedig ittam egy kicsit is. A vizet megköszöntem, majd rágóból is vettem.

-       Nézz bele az újságokba is, hátha hasznodra válik. - nyomott a kezembe három magazint. Ő pedig ellépett telefonálni. Intettem neki egy pad felé, majd odasétáltam, felültem a támlájára és ott kezdtem el lapozgatni.

Első címlapján egy szőke fiú volt. Helyes szöszi, kék szemekkel. Végiglapoztam a képeket nézve. Egy duplaoldalnál álltam csak meg. X-Faktor. One Direction. Zayn Malik. Liam Payne. Louis Tomlinson. Niall Horan. És végül ő. Harry Styles. Tehetséges énekes. A bandájukkal 3. helyig küzdötték fel magukat. Nem semmi. A biztonság kedvéért átnéztem a többi újságot. Az egyikben hosszasan nézegettem egy oldalt. Hollywood Undead koncert lesz Londonban, március közepe felé. 19.-én. Akkor leszek pontban 16 és fél éves. Tökéletes, biztos elmegyek. Végigolvastam a cikket róluk egymás után háromszor is. Deuce volt a kedvenc tagom, de 2010-ben ott hagyta a bandát. Pedig annyira szerettem a hangját. Lesz még Jessie J koncert is. Valami ultra jó hanggal bír a nő. Rihanna szintén lesz, bár az nem érdekel annyira. Utána találtam egy cikket Miyaviról. Alaposan átolvastam, majd pedig összecsuktam az újságot, és visszaadtam neki. Fél óráig nézegethettem őket. Közben ő is visszaért.

-       Styles. - néztem fel rá mosolyogva. Tudom honnan ismerős a neve. - Ismerek pár… hogy is írták? Directioner-t?

-       Érdekes, ha egy korod béli lány nem ismer minket. Főleg, hogy Niall ír, mint te. Az első bulin is csodáltam, hogy nem ismertél fel. Konkrétan akkoriban csak azt gondoltam, hogy egy őrült rajongó vagy, aki csak a közelembe akar férkőzni. Örülök, hogy nem így van.

-       Nem sok zenét hallgatok meg. J-Rock a kedvencem. Velem ellentétben viszont a lakótársaim szerintem ölni tudnának értetek. Egyébként csak félig vagyok az. Anyám luxemburgi, csak apa ír. - becsuktam az utolsó újságot is, majd belecsúsztattam a szatyorba, amibe Harry vize volt.

-       Őszintén. Hogy jutottál be a VIP részlegbe? Egyszer nekem is küzdenem kellett, pedig elég felismerhető vagyok.

-       Szépen mosolyogtam a biztonságira. Szerinted ennyi sminkkel bárkit is fel lehetett volna ismerni? - kérdeztem, mire a saját szemeire mutatott.

-       Ha már témánál vagyunk, nincs nálad egy zsepi? Örömmel szabadulnék meg ezektől a fekete foltoktól.

-       Még te mondod? Alig van rajtad. - elnevettem magam. - Gyere, van sminklemosóm. - előszedtem a táskámból, majd elkezdtem lemosni. Jól szórakoztunk, mert közben ő rólam szedte le vizes zsebkendővel és vattapamaccsal a sok feketét. Hosszas szenvedés után, de sikerült. Mindkettőnk arca teljesen tiszta volt.

-       Szóval Hercegnő. Most hogy láttál minden srácot a bandából. Ki a leghelyesebb? - jó kérdés. El kellett rajta gondolkoznom.

-       Louis, Niall és Zayn… meg Liam. - Jelentettem ki, mire durcás fejet vágott. Újra nevetnem kellett. Több időt kéne vele töltenem, annyira jó fej pasi. - De téged is szeretlek. - Nyomtam egy puszit az arcára. Felálltam a padról, majd elindultam egy tetszőleges irányba.

-       Niallnak, Louisnak és Zaynnek szépek a szemei. Louis és Niall mellett szerintem egy ember sem unatkozna, Liam pedig nagyon védelmezőnek néz ki. Mellette nem kéne félnie egy lánynak sem. Niall mivel imád enni, én pedig főzni legalább lenne egy örök tesztalanyom, emellett imádom a szőke pasikat és akkor se lenne gondom, ha véletlenül írül szólalnék meg, nem pedig angolul. Louisról írták, hogy focista, így biztos el lehetne rángatni a szerda reggeli futásomra. Zayn szemei elárulják, hogy mennyire életrevaló srác. Mellette a csajoknak jó formában kell lenniük. Te pedig annyira cuki vagy, hogy egy vadidegen csajjal ennyire jól elbeszélgetsz. Te is nagyon vigyázol másokra, akár csak Liam. Ezt pedig bebizonyítottad már.

-       Huhh. Képek és rövid cikkek alapján jól kiismertél minket. - Megállt, ránéztem és tekintetünk találkozott. - Ha kérdezek, őszintén válaszolsz? - bólintottam. - Ismerted azt a srácot, aki a Halloween bulin…

-       Igen. - vágtam a szavába. - Jártam is vele. Miatta költöztem ide, részben legalább is. Nem akartam ott lenni, ahol ő van. - erről jut eszembe. Meg fogom nézni, hogy mit írt nekem.

-       Nem fog utánad jönni? - kérdezte, közben pedig átölelt. Örömmel bújtam erős karjai közé. Megnyugtatott. Új legjobb barátnak tökéletes. Valaki vállán legalább kisírhatom az első este minden bánatomat.

-       Csak remélem, hogy nem. Csak egy tanárom tudja, hogy hova költöztem, ő pedig nem fog kiadni neki. - folyni kezdtek könnyeim, ezért nem távolodtam el tőle. Nem akartam, hogy sírni lásson. - Gyűlölöm. Csak tudnám mit szerettem benne annyira… Akkora egy idióta voltam.

-       Dehogy is. Csak szerelmes. - majd végigsimított vállamon. - A szerelem pedig nem vak, hanem teljesen hülye.

-       Igazad van.

-       Mint mindig. Egyébként hányra kell hazaérned? - kérdezte.

-       Ötletem sincs, bár lehet meg kéne lassan indulni.

-       Hazavihetlek? - felnéztem rá. Tudtam, hogy ő is ivott.

-       Inkább kísérj haza. A hideg szél legalább kijózanít kicsit mindkettőnket. - egyszerre nevettünk fel, majd elindultunk egy irányba. Több mint egy óra volt az út, ugyanis többször téves kereszteződéseknél fordultunk le, de csak megérkeztünk.

Ledobtam a cipőmet és felakasztottam a kabátomat. Már hajnali fél öt volt. A nappali felé menet levertem a kis asztalról valakinek a kulcs csomóját. Hangos csörömpöléssel ért földet, mire pedig valaki egy aprót sikított. Felkapcsolta a kis lámpát, ami a TV mellett volt. Ekkor láttam meg Emily aggódó arcát.

-       Leila! – kiáltotta. A nyakamba ugrott, megölelt mintha nem is akarna elengedni. Egyre erősebben szorított, én pedig igyekeztem lerázni az ölelését.

-       Engedj el, ez fáj! – mondtam, mire hátra lépett.

-       Ne haragudj rám, elfelejtettem letisztázni veled a bulizós szabályokat. Úgy örülök, hogy nem esett semmi bajod – mondta bűnbánóan. Nem igazán tudtam hova tenni ezt a vallomást.

-       Azért lehetett volna annyi eszed, hogy szólsz, mielőtt lelépsz, elvégre velünk jöttél el a buliba. Egyébként mégis hol jártál? Betegre aggódtam magam miattad. – mondta olyan stílusban, mintha az anyám lenne.

-       Lehetőleg legközelebb ne okozz nekem ilyen éjszakát. - Még mindig nem tudtam, mit kellene mondanom vagy, hogy vár-e valamiféle választ erre. Ránéztem, de nem úgy tűnt mintha választ várna.

-       Gyere, menj fel fürdeni, gondolom fáradt vagy, biztos aludnál már. -  Ezt már végre kedvesebben mondta.

-       Te whiskey fürödtél? – kérdezte.

-       Nem, csak egy srác leöntött vele – szólalhattam meg végre én is.

Felmentünk a második emeleti fürdőbe. Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Emilyt nem láttam sehol, azt hittem utánam jött. Öt perc múlva megjelent az egyik törölközőmmel, egy pólóval és bugyival a kezében. Letette a szennyes tartó tetejére. Lehajtotta a WC fedelét és ráült. Nem tudom mire várt.

-       Leila! – szólított meg. Ránéztem.

-       Ne haragudj az előbbi kirohanásomért. Tudom, hogy nem vagyok az anyád. Nem tudtam, mennyit ittál és aggódtam, hogy valami jött-ment pasi esetleg magával vitt és kitudja mit csinált veled.

-       Azt már egyszer túléltem, most jobban vigyáztak rám.

-       Hogy mi?

-       Most mi van?

-       Téged megerőszakoltak?

-       Igen. Okkal nem öltöztem olyan mini ruhácskákba, mint ti. Tudod volt egy barom exem, aki azt hitte, hogy megcsaltam egy buliban, és meg akart büntetni. Három hónapja mentünk el egy Halloween partyra. Részeg volt és mérges. Elég hamar összevesztünk, majd mivel beszélni nem nagyon tudott az italnak köszönhetően, inkább az ökleit használta. - Sosem fogom elfelejteni. A hegem örökre emlékeztet rá. Simítottam rajta végig. - Utána történt… - eredtek meg a könnyeim.

Nem mondtam végig, de nem is kellett, a nélkül is értette. Bejött mellém a zuhanyzóba és átölelt. Nem igazán zavarta, hogy a tusolóból még mindig folyik a víz, pedig fel volt öltözve. Pillanatok alatt átáztatta a víz, látszott, hogy nincs rajta melltartó. Különösebben engem sem zavart, de még senkivel sem zuhanyoztam együtt. Egy idő után kimászott mellőlem. Ledobta a hálóingét nekem háttal és kiment. Megmostam a hajam, mert azaz idióta azt is leöntötte. Majd leöblítettem a hajamat és kiléptem a zuhany alól. Magamra csavartam a törölközőmet és ekkor lépett be Emily. 
Megtöröltem a hajamat és felvettem a bugyit, amit Em hozott nekem. Kimentünk a fürdőből, be akartam menni a szobámba, de elkapta a kezem és magával húzott a lépcső irányába a szobája felé.

-       Mit művelsz? – kérdeztem.

-       Ma velem alszol, nincs vita! – zárta le a maga részéről a beszélgetést.

Behúzott a szobájába, lámpát kapcsolt. Elhúzta a takarót bemászott és várta, hogy én is menjek. Bebújtam mellé, leoltotta a lámpát majd betakart minket. Harryn gondolkoztam. Számot se cseréltünk.