19. rész

Sziasztok! 

Hoztam egy kis ízelítőt az új részből. Perpillanat is írás alatt áll. Nem tudom mikor fejezem be, de legkésőbb szerdáig szeretném feltenni az egészet. Sorry, hogy sokat csúszik a rész. De hát nekem is van életem (nagyon bonyolult életem). Leila üzeni, hogy nézzetek be az új blogjára, ha szeretnétek olvasni: TSC-Someday

Puszi mindenkinek: Emily 

Reggel a telefonom csörgésére riadtam, majd nem leestem az ágyról. Hamarabb keltem és utamat a második emelet felé vettem. Berontottam Leila szobájába. Felráztam az álmából. És azonnal belekezdtem:

-         Mégis mit képzelsz magadról, hogy csütörtökön másnál alszol? Se szó, se beszéd fogod magad és elmész arról az iskolai szarságról és Emilyvel meg közlöd, hogy másnál alszol, ne várjunk haza – kiabáltam vele. Eléggé mérges voltam. Ő épphogy felocsúdott és szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.

-         Ebben a házban vannak íratlan szabályok, mit tegnap kiderült, ezekről te nem tudsz. Szóval itt egy kis felvilágosítás: Ha együtt megyünk el bulizni, együtt is jövünk haza – utaltam a bulira, amikor anélkül lépett le, hogy bárkinek is szólt volna. Mérges pillantás lövellt felém.

-         Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. 

-         Dehogyis nem. Mégis hol jártál? A soron következő szabály szerint csak pénteken és szombaton lehet másnál aludni – oktattam ki.

-         Nem tartozom neked elszámolással. Legfeljebb csak Emnek, vele pedig lerendeztem a dolgot. És, ha nem tudnád nekem pénteken nincs iskola – lökte nekem. Hát tényleg nem tudtam. De őszintén: Nem is érdekelt.

-         Nehogy azt hidd, hogy beveszem ezt „az egyik barátnődnek összetörték a szívét” dumát. Ennyire nem vagyok hülye.

-         De igen az vagy, sőt még annál is hülyébb, mint gondolod – válaszolta gonosz vigyorral.



Szemszöget nem véletlenül nem írtam. Mit gondoltok kié lehet???