Boldog szülinapot Ricsi!!!

-Zsír az egész. Amit tudok vegyjelet, annak kitalálok egy új nevet-magyarázta.
-Például?-ráncoltam a szemöldököm.
-Unq. Az unikum-közölte.
-Hát, sok sikert a vegyészpályához-nevettem fel.



-Engem a múltkor homlesznek neéztek a Széna térnél.-jutott Ricsi eszébe a sérelem,amit elszenvedett.A pláza előtt várta Virágot, és leült a lepcsőre, miközben félig feltette a kapucniját.
-Csodálkozol?-kerekedett el Kinga szeme. - Mondtam már,egyszerűen undoriító a raszta hajad.
-Menjmár. Tényleg csövesnek néztek?-Vihogott Zsolti jóízűen.
-Ja. De nem gáz. Amúgy meg megdobtak egy százassal.



– Merre jártál bagós?- kérdezte Cortez mosolyogva.
– Hű, gyorsan terjednek a hírek. Hol van Andris és Robi?
– Vezekelnek, amiért majdnem kirúgattak- felelte.
– Mi?- néztem körbe, aztán megakadt a szemem a teremben lévő kötélen. A két rocker felmászott, és kábé a kötél felénél lógtak. – Ne már! Meddig kell ott lenniük?- kaptam a szám elé a kezem.
– Ricsi majd szól nekik, ha lejöhetnek- vonogatta a vállát.
– Szegények- szomorkodtam.



- Pósa, amennyiben megközelíted Reni vagy Kinga átlagát, vagy hagyjuk a nagy szavakat, szerzel egy ötöst a félévben, te is késhetsz.
- Komoly?
- Komoly.
- Zsír. Hol tartunk?
- Első lépésnek tedd el a történelem könyvet és vedd elő a matematikát.
- Mit ér az nekem?
- Neked semmit, de ha nem teszed meg, nekem egy órai munka elégtelent.



- Akkor vidd le Ricsit a büfébe.-monda Kinga.
- De nem jó, akkor meglátja a tortát.
- Igazad van. Akkor hívd ki a mosdóba!
- Figyelj, lehet hogy a lányok csoportosan mennek ki wc-re, de a fiúk nem.
- De az az egyetlen jó hely.
- Jólvan. Ricsi, eljössz velem a mosdóba?-kérdezte Cortez.
- Mivan??-csodálkozott Ricsi.
- Én megyek.-jelentette ki Zsolti.
- Akkor már én is.-pattant fel Rics a helyéről.
- Jön még valaki?-kurjantotta Zsolti,mire mindenki felröhögött.



"- Mer'? Nem mindegy, hogy vegyész vagy bölcsész?Francot érdekli, hogy milyen „ész" leszek. Valamelyik. - mondta.
– Látod, Ricsi. Ez az, ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen „ész" – szólt oda hozzánk Kinga (...)
– Menj már! – szólt rá Ricsi röhögve. – Lehetek „ész".
– Ja. Pen-ész – jutott Zsolti eszébe."


– Neked ki a párod, tündérlány? – kérdezte Krisz Virágtól, aki tanácstalanul forgolódott, tekintetével folyamatosan Ricsit keresve, aki éppen akkor ért vissza a mosdóból.
– Én vagyok. A tündérsrác – mondta Ricsi, mire mindenki felröhögött. Krisz nézte, ahogyan a raszta, piercinges, fültágítós, adidas pólós „tündérsrác” átvonul a párok között és büszkén megáll Virág mellett.



Amíg én Virággal és Katával beszélgettem, Ricsi összeírta azoknak a daloknak a listáját, amiket lead a stúdiósoknak, hogy játsszák le csütörtökön Corteznek. Amikor Cortez kijött az udvarra (az egyik végzős fiú társaságában), Ricsi gyorsan begyűrte a papírt az adidas dzsekije zsebébe.
– Csak nem a dallistám? – vigyorgott Cortez.
– Azt hiszed, minden rólad szól? – vágta rá Ricsi.
– Ez alap – bólogatott Cortez. – Minden este izgulok, hogy a holnap is rólam szóljon – folytatta, mi
meg folyamatosan röhögtünk rajta.
– Ja, ismerem ezt. A múltkor azt álmodtam, hogy nem vagyok népszerű – hülyült tovább Ricsi.
– Rémálom lehetett – értett egyet Cortez.
– Totál. Izzadtan ébredtem, azt kiabálva „miééért?" – dramatizált Ricsi.
Mindig tökre vicces, ahogy egymást szívatják azzal, amiről egyébként abszolút nem tehetnek.



-  Pósa!
– He? – nézett fel Ricsi álmosan.
– Talán tessék – ciccegett az ofő.
– Bocs – legyintett Ricsi.
– Talán bocsánat.
– Oké.
– Talán rendben! – kerekedett el Haller szeme. – Na, most már azt sem tudom, mit akartam mondani – vakargatta a fejét.



– Pszt, Ren – sziszegte Ricsi.
– Igen? – emeltem fel a fejem, és kérdőn néztem felé.
– Van töripuskád?
– Nincs, tanultam.
– Segítesz?
– Persze. Mit nem tudsz?
– Miből írunk? – kérdezett vissza.
– Szerinted?
– Töriból, nem? – folyt bele a beszélgetésbe Virág.
– Ja, odáig én is eljutottam – biccentett Ricsi.
– Na jó, sürgősen írjatok ki pár évszámot – dobtam át Virág padjára a füzetem.
– Köki – bólintott. – Ööö, izé – tette hozzá. – Kábé hol tartunk?
– Virág! – csóváltam a fejem. – Az utolsó oldal.
– De az üres – csodálkozott.
– Mármint az utolsó teleírt oldal – sóhajtottam.
– Úúú, megvan.





 Ui.: Boldog epilepsziások napját!