14. rész - Meló és elfeküdt körömlakk

Leila Wilkinson Február 22 (Péntek) 

Ma reggel felébredtem, amikor a többiek is keltek, mert kicsit hangosan készülődtek. Lehet, hogy késésben voltak, mert Emily fel-le szaladgált a lépcsőn. Vagyis nem tudom, csak gondolom, hogy ő lehetett az, mert néha úgy közlekedik, mint egy tank. Az is lehet, hogy csak fent felejtett valamit, vele gyakran előfordul, főleg mostanában. Mintha máshol járna az esze. Nem sokára elcsöndesült a ház, én pedig visszaaludtam. Kilenckor felkeltem. Megmosakodtam, kifésültem a hajam és lófarokba kötöttem. Felöltöztem. Farmer nadrágot vettem fel fekete pólóval és kék felsővel. Első vezetésre pont jónak tűnt. Lementem a konyhába reggelizni. Müzlit ettem tejjel, és hozzá narancslevet ittam. Felmentem a táskámért és az előszobában felvettem a kabátomat. Belebújtam a fekete sportcipőmbe. Kiléptem a házból, majd gondosan bezártam az ajtót. Elérkezett ez a nap is. Ma voltam először az oktatómnál, jövő héten, pedig máris vizsgázok kresszből. Ez van, minél hamarabb akarok jogsit. Az egészet a lányok tudta nélkül akarom csinálni, amíg csak tudom. Emily a levél óta nagyon aggódik értem, és nem örül annak, hogy egyedül mászkálok. Megértem. Esténként, miután végeztem a kávázóban én is inkább Travis-sel mentem haza, aki készségesen felajánlotta, hogy elkísér. Jó fej a srác. A vezetés jól ment egész jól ráéreztem. Az oktatóm azt mondta, hogy ez normális, de figyeljek oda nagyon, mert bele fogok kavarodni a dolgokba. Sajnos igaza lett. Az óra végére már azt sem tudtam, mi, merre, hány méter. Azt mondta, ez is normális. Túl sok volt egyszerre az információ, de ha megemésztem, akkor menni fog. Délre végeztünk a vezetéssel. Aztán útba ejtettem egy boltot. Vettem péksüteményt és narancsos üdítőt. A közeli parkban leültem és elfogyasztottam az ebédemet, majd indultam is a tetováló szalonba. Kezdés előtt pár perccel értem be. Maxine, már bent volt. Aaront sehol sem láttam. Főnökasszonnyal üdvözöltük egymást. Szemeztem picit a piercingekkel.

-         Ma csak ketten leszünk – zökkentett ki Maxine – Aaronnak dolga akadt – mondta és rám mosolygott.  

-         A tipográfia tanárom ötöst adott a tetoválásomra és azt mondta, minden művemet szeretné látni.

-         Az nagyon jó. Én mondtam neked, hogy remekül csinálod.

-         Köszönöm.

-         Erről jut eszembe, Kim meg volt elégedve és szeretne még tetoválást csináltatni veled. Jövő héten pénteken jönne is. Kéne tervezned neki valamit. Bármit, amihez kedved van.

-         Rendben – bólintottam.

Ez tök jó, lehet, hogy rendszeres vendég lesz. Nem sokkal később jött egy vendég. Maxine egy csodás művet készített a karjára. Nagyon tetszett. Figyeltem milyen biztosan bánik a géppel. Nagyon jó a vonalvezetése és bátran használja a színeket.
Remélem, hamarosan nekem is ilyen jól fog menni. Időközben és rajzolgattam. Nem tudom, hogy mit, csak úgy minden cél nélkül alkottam valamit. Remélem a sok vázlat közül, amit a munkaidőm alatt készítettem, legalább az egyik tetszeni fog Kimnek. A főnökasszony még négy tetoválást készített, három srácnak és egy lánynak. A csaj és a pasija hasonló mintát kértek. Gondoltam, ez olyan lehet, mint amikor két lány barátság medálon osztozik. Csak ez örökre ott virít majd rajtuk. Szerintem ez hülyeség. Ha történik köztük valami és megutálják egymást, akkor gáz lesz, hogy ott van rajta egy jel, ami emlékezteti a volt pasijára. Kár, hogy Emily nem akar magának tetkót. Lenne ötletem, hogy milyen mintát csinálnék a fenekére. Talán Harry rá tudná venni, hogy csináltasson egyet. Samből nem nézem ki, hogy tetkót akarna. Lizből már sokkal inkább, ő hagyná nekem, hogy kísérletezzek rajta. Katy sem vállalná be a dolgot, legalább is szerintem. Majd, ha nem felejtem el, megkérdezem tőlük. Pontban ötkor Mexine elengedett. Hazafelé sétáltam egyedül. Azon járt az eszem, mire hazaérek Cicalány már nem lesz otthon. Ma éjfélig dolgozik. Nagyon remélem, hogy Harry hazakíséri. Útközben dobtam neki egy SMS-t. Azt írta vissza, elvileg eljön érte, mert nem szereti, ha este egyedül mászkál. Ezzel teljesen egyetértek. Hazaértem. Sehol se voltak a lányok, mindenki dolgozott. Liz az állatkereskedésben volt hét óráig. Katy nyolcig dolgozott a ruhaboltban. Sam hát után jött el a menhelyről. Mivel egyedül voltam, ezért kettőre zártam az ajtót. Felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépemet. Felmentem Twitterre és Facebookra, hátha történt valami érdekes.

Úgy tűnt semmi érdekfeszítő nem történt a nagyvilágban. Vagyis valami mégis csak. Sok kép kerül elő Hazzáról az autójában a bár előtt, ahol Em dolgozik. Olyan is volt, ahol épp befelé tartott. Végig néztem az összes ilyen képet, semmi árulkodó nyomot nem láttam. Remélem, azért erről Emily is tud, mert ebből még baj is lehet. Kerestem egy jónak tűnő filmet. A címe: Elektra. Elkezdtem nézni, a vége előtt húsz perccel valaki rátapadt a csengőre. Idegesen szaladtam le a földszintre. Kinyitottam az ajtót és copfossal találtam magam szemben.

-         Szia! Neked nincs kulcsod? – támadtam le egyből.

-         Szia! Van, de itthon hagytam – mondta nemes egyszerűséggel. Istenem ez a lány! Tényleg sok türelem kell hozzá.

-         Nem sokára a többiek is hazajönnek, csináljunk valamit vacsorára? – kérdeztem.

-         Kéne valamit – helyeselt Liz.

-         És mi legyen?

-         Lusta vagyok, úgyhogy legyen telefonos kaja. Mondjuk pizza.

-         Oké, akkor én megrendelem. Három családi méretű elég lesz?

-         Persze, még sok is. Habár szőke úgyis elintézi, hogy ne maradjon belőle semmi – válaszolta.

Telefonomat a kezembe vettem és tárcsáztam. Leadtam a rendelést. Kértem egy tengergyümölcseit, egy sonkássajtost kukoricával és egy uborkás szalámisat Remélem, mindenki megtalálja benne a foga alá valót. A rendelést egy helyes barna hajú srác hozta ki, pizzás sapkával a fején. Kb. tíz perc múlva Katy és Sam is befutottak. Négyesben fogyasztottuk el a vacsorát, majd mindenki az emelet felé vette az irányt. Nem mosogattunk el, lehet, hogy Em ideges lesz, de majd kimagyarázzuk valahogy. Bár, ha Hazza teszi a dolgát, akkor Cicalány boldog lesz, ebből következik, észre se fogja venni azt a néhány mosatlan tányért. Tehát kiabálni sem fog velünk. Felmentem a szobámba. Befejeztem a filmet. A vártnál rosszabb volt. Azt hittem ez valami izgalmas film lesz, de nem. Az alap sztori jó volt. Adott egy bérgyilkos nő, aki kap egy megbízatást. Ezért el kell költöznie valami ismeretlen helyre egy hétre. De, nem mondják meg neki kit kell megölnie. És a végén nem is nyírja ki a célszemélyt. Bár mondjuk nem baj, hogy nem tette meg. Megint egy csalódás. Mérgemben elszívtam egy szál cigit nyitott ablak mellett.

Yuuki & Zero

Mivel holnap nem kell majd korán kelnem, ezért neki kezdtem egy japán fanfic fordításának. Már előzőleg kinéztem. Vampire Knightos, Yuuki Zero párosítású, szeretem őket, és úgy tudom, ez Emily kedvenc párosa. Az igazság az, hogy ebből az aiméből a Shiki Rima szerelmi szál a kedvencem, de ez most megtetszett. Megmutatom majd Emnek is, ő tuti odáig lesz meg vissza tőle, legalább már biztos van egy olvasóm. Jól elvoltam a fordítgatással vagy két órán keresztül csinálgattam. Közben zenét kapcsoltam. Majd elmentem megfürdeni. A hajamat is megmostam. Meztelenül álltam a tükör előtt. Kifésültem a szép vörös hajamat. Magamra csavartam egy törölközőt és egy adag szennyest levittem egyel lejjebb a mosókonyhába. Bepakoltam a gépbe és elindítottam, majd holnap kiteregetek. Éjfél múlt tíz perccel, amikor felmentem a szobámba. Megkerestem a pizsamának kinevezett pólómat és kerítettem egy bugyit is. Nem igazán voltam még álmos, ezért rajzolgatni kezdtem. Kis idő múlva kinéztem az ablakon. Épp akkor állt meg Harry fekete autója a ház előtt. Mindketten kiszálltak és a lámpaoszlop fénye alatt beszélgettek. Mosoly kúszott az arcomra. Örülök, hogy együtt vannak, vagyis hivatalosan még nem, de amúgy igen. Bár lehet, hogy ezt egyikük sem tudja. Innen nézve, csókkal búcsúztak el egymástól. Nekem ennyi elég is volt. Befeküdtem az ágyamba és szinte azonnal elnyomott az álom. Azt sem hallottam, hogy Emily bejött a házba.

Február 23 (Szombat)

Kilenc előtt pár perccel ébredtem fel. Szombaton soha sem kelek tizenegy előtt. Nem tudom mi történt, de a belső órám valamiért felkeltett. Úgy voltam vele, ha már kinyílt a szemem, akkor kiteregetem a tegnap éjjel kimosott ruháimat. Lementem a lépcsőn. Az emeleten egy hálóingben éneklő Emilybe botlottam, boldognak tűnt. A Nobody Comparest énekelte. Hát, tényleg senkihez sem hasonlít. Beszálltam a dalolásba, bár fogalmam se volt, hogy mi a szöveg. A felét tudtam csak, Niall, Zayn és Louis része ment. Em meglepettnek tűnt, gondolom, mert nem tudta, hogy én is hallgatom a fiúkat. A dal végével bementem a mosókonyhába, míg Cicalány a szobájába. A ruháim ki voltak teregetve a szárítóra, ami be volt állítva a radiátor elé. Elmosolyodtam, ez tuti Emily volt. Átmentem a szobájába, épp a szoknyáját húzta fel.

-         Köszönöm, hogy kiteregetted a ruháimat.

-         Szívesen. Este mostad ki?

-         Igen, nem tudtam aludni.

-         Értem. Fenn voltál, amikor hazaértem? – érdeklődött.

-         Arra nem emlékszem, hogy mikor jöttél be, de láttalak titeket az ablakból – vigyorogva mondtam. Jó lennék lesi fotósnak, mi? Ó, és erről jut eszembe, láttad facen és Twitteren a képeket Harryről a bár előtt?
Cicalány elpirult és azonnal el is fordult –

-         Igen tudok róla.

-         És, nem is zavar? – hitetlenkedtem.

-         Próbálok együtt élni a világával és ebbe az is beletartozik, hogy ha lebukunk, akkor lebuktunk. Úgy se tudjuk sokáig titokban tartani – vont vállat Em. Tudom, hogy igazából zavarja a dolog, fél, hogy mi lesz, ha kiderül. De igaza van abban, hogy ezt ő választotta.

-         Ki vagy te, és mit csináltál azzal az Emilyvel, aki nem akart hírességgel kezdeni? – bukott ki belőlem a kérdés. Em felnevetett.

-         Megismert egy csodás fiút és nem akarja elengedni – válaszolta. Hangjából kicsengett, hogy mennyire boldog.

-         Egyébként meg, ha nem bukunk le, akkor már tudom, hogyan fogom tudatni a világgal, mi van köztünk – magabiztosan mondta.

-         Hm. Kíváncsivá tettél.

-         Ne is kérd, nem fogom elmondani, mit tervezek.

-         Egyből gondoltam. Csak egy valamit ígérj meg, előtte szólj, rendben?

-         Meglesz, csak még emlékeztess párszor – mondta mosolyogva. Majd kimentem a szobájából.

Ha már így alakult, akkor betámadtam a konyhát. Szendvicset készítettem reggelire és üdítőt ittam hozzá. Még be se fejeztem a kajálást, Cicalány csattogott le a lépcsőn. Útra kész volt. A bárba indult. Ha jól rémlik tízre ment a munkába.

-         Jó étvágyat! – mondta vidáman.

-         Köszönöm, megvan.

-         Én elmentem dolgozni, majd csak kilenc után jövök.

-         Várj! Már kérdezni akartam. Nem mondta még, hogy járni akar veled?

-         Nem, de még csak egy hete ismerjük egymást – válaszolta.

-         Igen, tudom, de abból, ahogy rád néz másra következtetni. Nem adok neki sok időt és rá fog kérdezni.

-         Ne jósolj! Ebben a házban én vagyok az egyetlen boszorkány – jelentette ki.

-         Oké, ha te mondod. De hol van a seprűd?

-         A garázsban a helyén. Hol lenne? Én viszont léptem, mert elkések. Sam majd csak hatóra után jön. A többieknek elvileg nincs programja mára. Csak egy valamit kérek, lehetőleg ne szedjétek szét a házat! – kaptam az utasítást „anyától”.

Bólintottam, majd elköszöntünk egymástól. Vajon miért mondta, hogy ne szedjük szét a házat? Történt már korábban hasonló? Csak nem. Lizből még kinézem, de a másik két lány csak visszafogja már. Elmélkedésemet egy nagyon álmos Katy zavarta meg. Mikor bejött a konyhába mormogott valami köszönés félét, majd készített magának egy teát.

Pizsamában volt és zoknit is viselt a lábán. Leült és lassan elkezdte kortyolni a meleg teát. Befejeztem a reggelit, és elöblítettem a tányérom. Felmentem az emeletemre. Liz szobája előtt haladtam el, nem szűrődött ki fény. Bár csodálkoztam volna, ha már fenn lenne. Nem vagyok itt túl rég óta, csak két hete és két napja. De azt már megfigyeltem, hogy copfos sokat alszik, Em a főnök és a gondoskodó anyuka. Katy kicsit zárkózott nekem, de nagyon alkalmazkodó. Sam pedig, korán kelő típus és nekem ő egy kicsit furcsa. Gondolom, majd jobban össze fogunk rázódni, csak idő kérdése az egész. Sokszor érzem, azt, hogy nem tartozom ide. Elvégre ők már sokkal régebb óta együtt vannak, már ismerik egymást. Én, mint új, nem igazán találom a helyem. Néha még honvágyam is van. Visszafeküdtem az ágyamba. Gondolatok cikáztak a fejemben, és fáradt is voltam. Nem is csoda, hogy gyorsan elaludtam. Arra ébredtem, hogy Katy keltegetett.

-         Ne haragudj Leila, de fel kéne kelned. Kész az ebéd, jó lenne, ha lejönnél te is – mondta halkan.

Csak mormogtam és nem nagyon volt kedvem menni. Felültem az ágyban. Frufrusra néztem, kedvesen mosolygott rám. Felálltam és a szekrényekhez mentem. Előhalásztam egy felsőt és hozzá nadrágot. Katy közben kiment, és csak annyit mondott, siessek. Belebújtam a kiválasztott ruhákba majd a fürdőbe mentem. Megmosakodtam. Kifésültem a hajamat, és lemásztam a konyhába. Fél egy volt. A lányok már az asztalnál ültek. Leültem a nekem terített helyre. Liz letette az asztalra a nagy lábast.

Paradicsomleves volt benne betűtésztával. Azonnal kiszúrtam benne a nevem kezdőbetűjét. A másodikat Katy szervírozta. Makaróni volt gomba nélkül. Egy kicsit sajnáltam, hogy nem tettek bele azt is. Ezek szerint ők nem szeretik a gombát. Nagy kár. Az ebéd viszonylag csendben telt. Én, a magam részéről még álmos voltam, ezért nem csevegtem. Ebéd után elmosogattam. Desszertként megettük a maradék gyümölcssalátát, amit még Emily készített. Felmentem a mosókonyhába és felvittem a megszáradt ruháimat a szobámba. Két kupacot csináltam belőlük. Az egyiket vasalni kell a másikat nem. A vasalást a mosókonyhában csináltam meg. Ennyi erővel akár ott is szétválogathattam volna, most már mindegy. Liz időközben beszólt, hogy betesznek a mozi szobában egy filmet és én is csatlakozhatnék hozzájuk. Végül lementem én is. Vígjátékot néztünk. Nem volt rossz, de jobban szeretem a horrort. Hat körül vége lett a filmnek és nem sokkal utána Sam is hazaért. Elújságolta, mi történt a menhelyen. Bevittek egy alomnyi kiskutyát. Szőke állítása szerint nagyon édesek voltak. Azt már megfigyeltem, hogy imádja az állatokat. Néha Lizzel együtt gyagyázgatják Pollyt. Hét felé kitaláltuk, hogy virslit készítünk vacsorára. Sokat csináltunk. Katy tett félre Emnek, mert állítólag ez az egyik kedvenc étele. Az este hátralévő része filmnézéssel telt el. Emily fél tíz után ért haza. Gyorsan lefürdött, megvacsorázott és ment is aludni. Nagyon álmos volt már. Mondjuk, nem csodáltam, tizenegy órát pincérkedett. Sam is követte a példáját és lefeküdt ő is. Én felmentem megfürdeni. Majd belebújtam az alvós pólómba. Befeküdtem az ágyamba. Felmentem Facebookra és Twitterre. Körbenéztem, mi újság arrafelé. Olvasgattam a híreket. Majd kifestettem a körmöm és lefeküdtem aludni.

     

Február 24 (Vasárnap)

Reggel kilenc után ébredtem fel. A takarót és a lepedőt lila foltok díszítették. Először nem értettem miért, de aztán leesett. Megmosakodtam a fürdőszobában, majd felöltöztem. Átmentem Em szobájába. Már nem aludt, csak az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Mikor beléptem, felém fordult mosolyogva.

-         Mi a vigyorgás tárgya? – kérdeztem.

-         Harryn jár az eszem – mondta barátném. Örülök, hogy boldog.

-         Képzeld, hogy jártam, elfeküdtem a körömlakkom – mutattam meg neki a kezemet.

-         Na, azt meg, hogy csináltad?

-         Tegnap kifestettem és úgy tűnik nem száradt meg rendesen.

-         Este, ha hazajöttem, segítek kijavítani – ajánlotta fel.

-         Oké, köszi.

Ez volt Emilyn 

-         Fel kéne öltözni – sóhajtott fel Em.

-         Mi volt tegnap a melóban? – érdeklődtem.

-         Sokan voltak, én meg pont pincérnő voltam és kicsit lefárasztott – válaszolta.

-         Harry volt?

-         Nem. Mondtam neki, hogy ne jöjjön.

-         Miért? – értetlenkedtem.

-         Anne-nel jöttem el, a közelben lakik és megkért, hogy kísérjem el.

-         Akkor már értem – egy pillanatig, azt hittem, hogy egyedül jött haza az este.
Cicalány felkelt és kivett egy 1D-s felsőt a szerkényéből, meg egy szoknyát és felhúzta. Ó, Istenem, ez komoly? Harryvel majdnem járnak. Mi a fenének a póló?

-         Em, ugye ez csak vicc?  

-         Nem, nem az. Katy rakatott nekem félre. Pénteken elmentünk értük. Ezek vannak még – vette ki őket a szekrényéből és mutatta fel boldogan.
Hát igen, ő tényleg rajongó. De mi lesz akkor, ha Harryvel nem jön össze? Megutálja a bandát is? Nem hiszem. Ahhoz ő túl nagy rajongó. Mire is gondolok? Úgyis összejönnek, és boldogok lesznek együtt. Emily átment a fürdőbe, rendbe szedni magát. Aztán együtt mentünk le a földszintre. Sam és frufrus a nappaliban voltak, beszélgettek. Lizt viszont sehol se láttam.
Cicalány a konyha felé igyekezett. Kipakolta a vasárnapi ebédhez szükséges dolgokat. Úgy nézem a húsleves a hét utolsó napjára, náluk hagyomány. A második, a hozzávalók alapján, paradicsomos húsgombócnak tűnt. A másik két lány is beszivárgott az ebédlőbe. Sam és majdnem Mrs. Styles készítette el a levest. Míg Katy és én a paradicsomos húsgombóccal szenvedtünk. Nem igazán lett gombóc alakja inkább krumplira hasonlított. Nem baj, végül is megenni kell nem, pedig nézegetni. Időközben copfos is leszédült a konyhába. Besegített a levesnél és a másodiknál is. Majd közösen megterítettük a nagy asztalt. Körbeültük és megkezdődött a csevegés.

-         Látom, csak nem bírtad ki, hogy ne vedd meg – mondta Liz rózsaszín barátnőnk pólójára célozva.

-         Nem tudtam otthagyni – simított végig az anyagon – annyira édesek. Copfos és Sam egymásra néztek és megforgatták a szemüket.

-         Tudod, mi is szeretjük őket, de te néha túlzásba esel – mondta neki a szőke.

-         Ha Zaynről lenne szó, biztos mást mondanál – cukkolt Katy.

-         Ő a legcukibb – vágta rá azonnal Sam.

-         Nem igaz, mert Liam – mondta frufrus.

-         Akartátok mondani Louis – szólt bele Liz is.

-         Tévedésben életek, Niall a legcukibb – jelentette ki Emily.

-         Mi történt, hogy elpártoltál Harrytől? – kérdezték a lányok meglepetten egyszerre.

-         Nem, dehogyis, csak szerintem az ír fiú a legédesebb – magyarázta Cicalány – És azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így – nézett jelentőség teljesen rám.

-         Te is rajongó vagy? – kérdezte Sam hitetlenkedve.

-         Talán egy kicsit. De tény ami tény, a szöszi a legcukibb – vallottam be.

-         Na látjátok, mi nyertünk – döntötte el a kialakult vitát Em.

Az ebéd végeztével, Cicalány és Liz közösen elmosogattak. Én gondoltam egyet és előkerestem a fürdőruhámat. Mióta itt vagyok a pincében még nem voltam. Szerintem, a lányok se nagyon járnak le, pedig az a bárpult nagyon vonzóvá teszi a helyet. Lefelé menet összefutottam Katyvel. Mondtam neki, hogy lemegyek úszni, és ha van kedve, csatlakozhat. Azt mondta, szívesen jön ő is. A nappaliban volt a többi lány, nekik is szóltam. Végül mindannyian a pincében kötöttünk ki.
A víz nagyon jó volt. Lizzel és Emilyvel hamar betámadtuk a bárt. Iszogattunk jól elvoltunk. Úszkáltam is egy keveset, már amennyire én tudok. Ahogy néztem, a többiek sem versenyúszók. Cicalány hagyott ott minket elsőnek. Menni kellett a melóba és még a haját is meg akarta szárítani. Azt mondta, hogy ma pultos lány lesz. A bemelegítés már meg volt hozzá a pincében, úgyhogy tuti nem lesz rá panasz. Később Sam és Katy is megunta az ázást. Majd Lizzel együtt mi is kiszivárogtunk a vízből hat óra után. Én személy szerint már nagyon éhes voltam, ezért csináltam egy szendvicset uzsonnára. Szőke is evett velem, ezek szerint a lubickolás nem csak engem tesz éhessé. Vacsorára nem főztünk semmit s
e, így az is száraz kaja volt. Unatkoztam, vártam már, hogy Em hazajöjjön és megcsinálja a körmeimet. Felmentem a szobámba és fordítgattam tovább a Yuuki Zero fanficcet. Ha a harmadik részt is lefordítottam elkezdem majd kitenni blogba. Szeretek japánról átírni dolgokat. Haszon is, mert közben tanulom is a nyelvet, és sok új szót ismerek meg ez által. Fél tíz után Emily betoppant. Megfürdött és hálóinget húzott. Majd bejött hozzám, a szobámba. Nagyon boldognak tűnt. Lemosta a körömlakkot, majd kifestette ismét lilára. Szép lett. Hagytuk, hogy megszáradjon. Aztán egyszerre csak kibökte:

-         Igazad volt.

-         Mint mindig. De miben is?

-         Harry megkért, hogy legyek a barátnője – mondta fülig érő szájjal. Majd sikításba tört ki. Vele együtt sikítottam, örülök, hogy most már hivatalosan is együtt vannak.

-         Ezt meg kell ünnepelnünk – mondtam.

-         A hűtőben van pezsgő, azt felbonthatnánk – ajánlotta Em.

Leosontam érte és két pohárért a konyhába. Fent megittuk majdnem a felét. Rózsaszín barátnőm utána elment lefeküdni. Megfürödtem, majd én is követtem a példáját.