13. rész - Edzés és a banda többi tagja

Emily Worden - Február 20. (Szerda)

Reggel a Little thingsre keltem. Imádom ezt a számot, Louis és Niall része a kedvencem belőle. Ma szerda van, tehát matekkal kezdünk. Hurrá! Próbálj meg gondolkodni és értelmesen válaszolni első órában. Remélem, Leila már fent van és tudok vele beszélni, mert ma ha minden igaz futottak Louisszal. Kíváncsi vagyok mondott-e valamit rólam vagy Harryről. Kiveszek egy harisnyát és egy szoknyát a szekrényből, keresek hozzá egy melltartót és felsőt is. Beveszem magam a fürdőszobába. Rendbe szedem magam. Felteszek egy szolid sminket, és kék szalagot kötök a hajamba. Katyt ma nem bántom mert, nincs első órája a kis mázlistának. A második órája olasz lesz, úgy, hogy aludhat még fél órát. Felmegyek felrázni Lizt. Lerángatom róla a takarót. Felhúzom a redőnyt, így a napsütés pont telibe kapja az arcát. Már készülök arra, hogy letol a nem túl finom ébresztőért, de nem teszi. Ruhát keres és betámadja a fürdőszobát. Ez a reggel eddig egy kellemes csalódás. Lei hálója felé veszem az irányt, remélve, hogy bent van még.
De nem találom a helységben. Lemegyek a lépcsőkön egészen a földszintig. A nappaliban nem találkozom senkivel sem. A konyhában viszont megtalálom, akit keresek. Éppen egy bögréért nyúl, ami az asztalon van.

-         Szia! – köszön Leila.

-         Szia! Sam hol van?

-         Azt mondta, hamarabb be kell érnie, mert beszélnie kell valami lánnyal valami prezentáció miatt.

-         Ja, tudom, az a vetélkedő, amire olyan sok szöveget kell megtanulnia. Rémlik, hogy beszéltünk róla. Na de, én veled akartam csevegni. Mi volt ma futásnál?

-         Mármint, mire gondolsz?  

-         Hát, Louis eljött futni?

-         Igen.

-         És esetleg nem mondott valamit?

-         De, igen.

-         És mit? – néztem rá várakozóan.

-         Hát, sok mindent – felelte, én pedig kezdtem ideges lenni.

-         Kicsit konkrétabban lehetne?

-         Természetesen. Rengeteg mindent.

-         Fejbevágjalak?    

-         Persze, azt mondta, hogy a fiúk látni szeretnék, hogy ki tud olyan nagyot ütni, de érezni nem akarják – mondta vigyorogva.

-         Gondoltam, hogy ez nem marad titokban előttük.

-         Kellett neked akkorát ütni – jelenti ki.

-         Ha tudni akarod, jól esett.

-         Ha ezt a többi rajongó tudná, búcsút mondhatnál a rózsaszín hajadnak.

-         Azt hiszed, nem tudom?! Meddig futottatok, hogy már fel vagy öltözve?

-         Hatkor értünk haza. Szerinted mi a francot csináltunk, ha most mosogatok?

-         Reggeli közben lenyomtatok egy menetet? – kérdeztem, de alig tudtam visszatartani a nevetést.

-         És akkor ti, mit is csináltatok hétfőn édes kettesben? – vágott vissza széles vigyorral az arcán.

Éreztem, hogy elpirulok. Lei visszafordult a mosogatóhoz. Felkaptam az asztalon lévő ásványvizes palackot, és hátba vágtam vele. Kiszaladtam a konyhából, nem vártam meg, amíg visszatámad. Felmentem a birodalmamba. Az íróasztal mellől felvettem a táskámat.
Tekintetem az asztalon lévő  borítékokra tévedt. A legfelsőn a nevem állt nagy betűkkel, kicsúsztattam a kék levelet belőle, amit Harry írt. Hétfőn reggel kaptam a telefonom és egy szál rózsaszínű rózsa kíséretében. Felvettem és újra átfutottam a saját kezével írt sorokat. Ez állt rajta: „Kedves Emily! Megtaláltam a telefonodat az autómban. Sajnálom, ami ott történt, kérlek, ne haragudj rám! Itt van a számom, ha beszélni szeretnél velem, hívj fel. A hét elején ráérünk. Pénteken lesz az első próbánk. Nagyon várom a hívásod. Harry”
Kedden beszélgettünk pár szót telefonon. Elmegyek hozzájuk holnap. Nicktől már előre elkértem ezt a napot. Kicsit tartok tőle, mi lesz a véleményük rólam. Harry azt mondta, ne izguljak, nem fognak piszkálni azért, mert megütöttem őt. Szerintem rövid úton ki fogom akasztani őket, a rajongásommal. Ezt Hazza is említette nekik. Visszatettem a kis lapot és lementem a földszintre. Az előszobában leraktam a táskámat. Az ebédlőben mostanra Liz is bent volt. Már a reggeli fázisánál járt. Csoda, ilyen is csak ritkán fordul elő. Időben tudtunk elindulni a suliba. Az utat végig beszélgettük, illetve én énekeltem. Naruto openingeket és endingeket, valamint 1D és Little mix számokat. Néha a lányok is besegítettek. Főként Leila, szép hangja van és a szöveget is tudja. Új animés barátnőre tettem szert személyében. Szereti a Narutót és a Shippuuden részeket is. A Vampire Knightot és a Vampire Knight Guiltyt is, a Love*Comot és a Nanát. Az Anothert is nézte és a Lovelesst is, ami nagy kedvencem annak ellenére, hogy BL anime. Sok a közös témánk. Beérünk az iskolába. Lei vállalati termékarculatra megy, ez az első órája. Nekünk matekunk lesz Mrs. Garciával. Dolgozatot írunk a másodfokú egyenletekből. Ez még nem a témazáró lesz, csak egy kisebb számonkérés, hogy legyen jegyünk. Hét feladatot kapunk. Ábrázolástól kezdve a megoldó kulcsos módszerig minden van benne. Az egyik feladat felénél elakadtam. Lizre pillantok, nagyon koncentrál a papírjára. Megbököm. Tudod? - formálom a kérdést a számmal hangtalanul. A szájáról azt olvasom le, hogy nagyjából tudja. Jelzőt csengettek és nem tudtam, hogy kell befejezni a feladatot. Mindegy, ettől még kaphatok jó jegyet. Ültem még felette egy darabig. Kicsengetéskor beadtam copfossal együtt. A folyosón a számvitel terem felé sétálva, ami a másik folyosón van, kitárgyaltuk a dolgozatot. Neki sem sikerült olyan jól, bár érthető, aki aludni szokott az órán, az ne várjon ötöst. A terem előtt már vannak egy páran. Most két óra hosszáig be leszünk zárva ebbe a helyiségbe, mert dupla óránk van. A tanárunk a becsengetés után pár perccel megérkezik. Mr. Hill nem valami kedves ember. Szigorú és szeret szemétkedni. Engem azt hiszem, azért utál, mert rózsaszín a hajam. Nem izgat, én így érzem jól magam. Az ő véleményét meg pont leszarom. Leül az asztalához, és a mappájából előveszi az előző héten írt dolgozatainkat. Érzem, hogy rossz lett.  Két lánynak adja a dolgozatokat, akik elkezdik kiosztani őket. Lizzel szinte egyszerre kapjuk ki. Ő kettest kapott, míg én hármast. Egyik jegy sem jó. Diktáljuk befelé őket, és szinte mindegyikhez van valami hozzáfűzni valója. Nekem azt mondja, figyeljek jobban, copfosnak pedig azt, hogy tanuljon többet. Ő, ugyan már tanár úr. Ha lehetne, egész nap csak aludna, ne vicceljünk már. Suhan el a gondolat a fejemben. Ezután a táblához megy. Rajzol és magyaráz is hozzá, nem értem, de egy ilyen szar jegy után őszintén szólva, nem is érdekel. Az első negyvenöt perc valahogy csak eltelik. A második már sokkal lassabban múlik. Hálát adok az égnek, amikor megszólal a jelző csengő. Ad valami leckét, aztán lelépünk. A nyelvi folyosóra megyünk, mert spanyolunk lesz. Ebből kicsit jobb vagyok, mint japánból. Liz is ötös belőle. Bár, ha valami nem menne, akkor beszervezném Harryt egy kis korrepetálásra, mert ő folyékonyan beszéli a nyelvet.

Mrs. Parker

Mrs. Parker, a tanárnőnk. Fiatal, alacsony nő, mindig trendi ruhában. Jó fej és bármit szívesen elmagyaráz, akár többször is ha kell. Néha inkább tűnik barátnőnek, mint tanárnak. Egyébként jegyes menyasszony. Az igék múlt idejét ismételtük át, pénteken írni fogunk belőle. A következő órám fizika, most szívesen cserélnék copfossal, mert neki lyukasa van. Tehát, már el is tűnt mellőlem. A matek folyosóra megyek a 3-mas teremhez. Szeretem a fizikát, de mostanában nem megy annyira. Az elektromos áramról tanulunk. Fogyasztók kapcsolásánál tartunk, azon belül is Ohm törvényénél. Ezt már egyszer tanultuk, ezért zenét kezdek hallgatni fél füllel. És közben úgy csinálok, mint aki nagyon figyel. Kicsengetés után a nyelvi folyosó irányába indulok. Mire odaérek, Leila már ott van, japánunk lesz. Mr. Brown kicsit késik, de nem bánom. Magyaráz valamit, de nem értem, mert vöröskével beszélgetünk. Elmondta, hogy aludt művészettörténeten. Elmesélte, hogy mit álmodott. Egy házban találta magát, ahol sötét volt. A helységben senkit sem látott. A kezében volt valami. Valami, ami egy késhez hasonlított. Csupa vér volt a tárgy és Lei keze is. Hirtelen elindult egy ajtó felé. Átment egy szobába, ahol égett a villany. A padló közepén egy szőke hajú lány feküdt. Közelebb lépett hozzá, közben elejtette a tárgyat. A csaj arcát nem látta, mert a haja beborította az egyik részét. A másik fele pedig, tiszta vér volt. A hasán egy nagy seb tátongott, mintha kibelezték volna. Letérdelt mellé, tudta, hogy ő ölte meg, de furcsa mód jól érezte magát tőle. A csengő ébresztette fel az álmából. Ő kíváncsi volt a folytatásra, én már kevésbé. Nagyon örülök, hogy én nem álmodok hasonlókat. Óra után összeszedtük Lizt és Katyt majd elmentünk a menzára kajálni. Gulyásleves volt és palacsinta. Kakaós volt, amit nagyon imádok és lekváros, amit elcseréltem frufrussal. Ebéd után Katy dolgozni ment a ruha boltba. Este nyolc óra után jön majd csak haza. Leila haza ment, nem engedtem neki, hogy megnézzen minket az edzésen. Ma ugyanis háromtól ötig pom pom van. Mrs. Clark egy magas, csini, fiatal barna hajú edzőnő. Nem szigorú és átlagos teljesítményt vár el tőlünk, de mi mindig túl teljesítjük. Van rendes pom pom lány ruhánk is. Néha versenyekre is megyünk, és egész jó helyezéseket hozunk el. Mire megérkezik Mrs. Clark, mi már javában bemelegítünk. Egy teljes koreográfiát próbálunk betanulni már egy ideje.
Ezzel szeretnénk menni a következő versenyre. Félig van kész és egyelőre, csak az elemeket tanuljuk külön-külön. Már ez lesz a harmadik edzés, amin a piramist gyakoroljuk, de még mindig nem megy tökéletesen. Liz az alján, én pedig középtájon vagyok. Lehetnék a tetején, de tériszonyos vagyok. Ütős a koreográfiánk, ehhez már csak egy jó dal kell. Little mix - Wings lett a közös választásunk a csajokkal. Furcsa, hogy ennyi lány képes súrlódásmentesen együtt dolgozni. Hát, ha valamit nagyon szeretünk, akkor bármire hajlandóak vagyunk érte. Így van ez jól. Az edzés végére alakul már az a piramis. Háromnegyed hatra hazaérünk copfossal. Sam otthon van. Ő ilyenkor tanul, ezért nem megyek be hozzá, nem zavarom meg a nyugalmát. Egyből a szobámba megyek tanulni, néha azt is kell. Vacsira kínait rendelünk, bár én nem ugrálok annyira érte, de a többiek szeretik. Mire megérkezik a futár srác, addigra Katy is befut. Négyesben fogyasztjuk el a vacsorát. Aztán közösen tévézünk a mozi szobában. Majd mindenki felszivárog a szobájába. Bepakolok a táskámba. Letusolok és bebújok az ágyamba. Alig várom a holnapot, végre találkozhatok a banda többi tagjával. Kicsit izgulok, de tuti jó lesz. Fél tizenegy körül még hallom, hogy Leila hazaér. Aztán elnyom az álom.

Február 21. (csütörtök)

Reggel izgatottan ébredtem. A fürdőbe mentem, megmosakodtam, kifésültem a hajam és sminkeltem is. A szobámban felöltöztem, és mentem kelteni a többieket. Katyvel kezdtem, már félig ébren volt, de a fürdő felé menet majdnem neki ment az ajtónak. Sam éppen a lépcsőn haladt lefelé, de ő általában korábban kel, mint mi. Leilát nem piszkáltam, mert ma nincs első órája. Most üzenetet sem hagytam neki. Bementem Lizhez. A redőnnyel kezdtem, majd lehúztam róla a takarót, de ez sem hatott. Hát legyen, te akartad. A vizes poharát felemeltem az asztalról és a nyakába öntöttem a tartalmát. Velőt rázó sikoltás rázta meg a házat.
Kaptam egy párnát a képembe egy nagyon dühös copfos lánytól. Kiszaladtam és bevágtam az ajtót. Csodálom, hogy Lei nem ébredt fel erre a „kis” incidensre. Lementem a konyhába, ahol már Sam tartózkodott, épp reggelizett.

-         Szia! – mondta.

-         Szia! Hogy aludtál? – érdeklődtem.

-         Köszi jól, és ahogy elnézlek téged, te is.

-         Igen – mosolyogtam. – Hogy álltok a prezentációval?

-         Egész jól, holnap lesz a verseny.

-         Szorítok nektek – tettem keresztbe az ujjaimat. Elmosolyodott.

-         Köszi – mondta. – De én megyek is.

-         Rendben, jó legyél. Szia!

-         Én, mindig. Szia! – és elindult az előszoba irányába.

Pár perc múlva hallottam, hogy becsukja az ajtót. Szerencsére a hétfői virágról egyik lány sem kérdezősködött különösebben. Azt sem tudták meg, hogy Harry itt járt. Ha lesz ebből valami, akkor majd elmondom nekik is. Addig, pedig nem kell, hogy tudjanak bármiről is. Katy zökkentett ki a gondolataimból azzal, hogy lejött a konyhába. Köszöntünk egymásnak, majd leült reggelizni. Ahogy néztem őt, éhes lettem. Ezért kerestem egy tábla csokit és azon kezdtem el nyámmogni.

-         Mi volt a munkában? – kérdeztem közben.

-         Nem sok minden. Bár, jött egy csomó One Directionos póló mindenféle színben és méretben – mondta – Rakattam neked félre néhányat.

-         Imádlak! – ugrottam a nyakába.

-         Tudom. Holnap eljöhetnél velem választani közülük – mondta.

-         Választani?! Ugye csak viccelsz? Mindet akarom! – vágtam rá csillogó szemekkel.

-         Igazad van, hülye kérés volt – nyugtázta egy mosollyal az őrületemet.

Majd figyelmét ismét a reggeliének szentelte. Ami kakaóba áztatott müzliből és narancsléből állt. Amikor Liz belépett a konyhába összerezzentem. Felálltam a csokoládémmal együtt és menekülőre fogtam. Sosem lehet tudni, hogy mivel vág vissza. Felmentem a szobámba a táskámért. A telefonomra pillantottam. Kaptam egy SMS-t. Hazzától jött. Az írta, hogy már várja a délutánt, és háromra jönne értem a bár elé. Így beszéltük meg, hogy a lányok ne lássák őt. Válaszul annyit írok neki, hogy rendben van, és én is várom már a találkozást a srácokkal. Kiemelve ezzel, hogy elsősorban hozzájuk megyek. Lefelé vettem az irányt. Az előszobában letettem a táskám. A boldogságot nem lehetett levakarni a képemről. Az ebédlőbe indultam. Liz szemei rám villantak. Hűha, még mindig haragszik rám. Remélem, lehúzta az ágyneműjét, különben nem fog megszáradni soha se. Megkérdezném, de inkább nem, mert akkor megöl, még mielőtt találkozom az egész bandával. Befejezték a reggelit és megindultak az előszobába. Bezártam az ajtót és a suli felé vettük az irányt. Útközben kerültem copfos pillantását. Majd Katy megszólalt:

-         Emily nem szeretnél mesélni kicsit? – kérdezte. Nagyon rossz érzés fogott el.

-         Miről is? – kérdeztem vissza erőltetett nyugalommal.

-         Arról a bizonyos virágról – világosít fel Liz. Csapdába éreztem magam. Mintha, kitervelték volna, hogy ki fognak faggatni. Túl nagy volt az összhang közöttük.

-         Leila tud valamit, igaz? Mindig kitérő válaszokat ad és próbál falazni neked – gyanúsítgatott frufrus.

-         Nem, dehogy is – tagadom le. – A virágot egy sráctól kaptam, akit a bárban ismertem meg – mondtam, és még csak nem is hazudtam nekik.

-         Ezek szerint ő lesz az új bioszgyakszi párod? – kérdezte copfos vigyorogva.

-         Akadjatok le a témáról! Ha lesz köztünk valami, időben meg fogjátok tudni – csattantam fel.

Úgy éreztem, most nagyon messze van a suli a házunktól. A csajok nem firtatták tovább a dolgot. Gondolom, érezték, hogy elpattintották azt a bizonyos húrt. Beértünk az iskolába. Katy a magyar folyosóra ment. Emelt törije lesz. Mi pedig statisztikára mentünk. Mr. Graham pontosan érkezett órára. A statisztika függvényekkel ismerkedtünk az egész órán. Van egy pár belőlük és mindegyik más egy kicsit. Viszont, hogy ne legyen egyszerű, nagyon könnyű összekeverni őket. Lizre pillantottam, láttam ő is annyira érti, mint én. Kicsengettek. Ő franciára ment, nekem, pedig volt két lyukasom egymás után. Elmentem a biológia szertárba, általában itt töltöm a dupla lyukast egy srác társaságában. De most egyedül voltam. Ha ügyes leszek, akkor talán ez nem is olyan sokára meg fog változni. Telefonom rezgése zökkentett ki ábrándozásomból. Harry volt az.
Miért is lepődöm meg? Gondolom, kiderítette az órarendemet is. Felvettem.

-         Szia! – köszönt.

-         Szia! – mondtam én is.

-         Bocs, hogy csak így, de hallani akartam a hangodat – súgta.

-         Miért suttogsz?

-         Nem akarom, hogy a srácok is hallják, kivel beszélek.

-         Miért, talán titkos a kilétem?

-         Nem, csak, ha megtudják, hogy beszéltünk, egész nap ezzel fogják húzni az agyamat.

-         Értettem, akkor ezek szerint az üzengetésekről sem tudnak? – kérdeztem.

-         Nem, úgyhogy el ne szóld magad! – figyelmeztetett.

-         Lakat van a számon.

-         Kár, hogy nem az én szám van rajta – mondta és tudtam, hogy vigyorgott közben.

-         Harry! – szóltam rá.

-         Mi az?

-         Szerinted?

-         Ne már, tudod, hogy csak játszom veled.

-         Mondtak valamit a fiúk, amiről tudnom kéne?

-         Várnak már nagyon. Amúgy semmi különöset, csak kíváncsiak rád meztelenül.

-         Ó, igen, elsőnek Niallnak szeretnék levetkőzni – mentem bele a játékába.

-         Nem, az ki van zárva! Csak én láthatlak úgy! – határozottan mondta, és nem tudtam megállni, hogy ne vágjam rá egyből, hogy "Te sem".

Csak nevetett, nem hitt nekem. Vicces lesz, ha rájön, én komolyan gondoltam, amit mondtam. Beszélgettünk még egy kicsit majd letette. Szereztem kaját és csokit a büfében, és visszamentem a szertárba. Lassan kicsengettek a harmadik óráról is. Liz valószínűleg haragudott még, mert nem járt arra a harmadik órában. Pedig akkor neki is lyukasa van. Na mindegy lehet, hogy talált magának jobb elfoglaltságot. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a matek folyosóra dupla könyvelés órára. Mire kicsengettek a teremhez értem és nem sokára copfos is megérkezett. Megkérdeztem, hogy merre járt, de csak annyit mond, hogy erre-arra. Hát, jól van, ha nem akarja nem muszáj elmondania. Időközben becsengettek és megérkezett Mr. White, a szokásos csíkos szerelésében volt. Vajon ki választja neki a ruhákat? Szerintem van egy bolt, ami csak az ő pénzéből él és ott minden ruha csíkos. Csak ez lehet a magyarázat, jobbat nem tudok. A két óra viszonylag gyorsan eltelt. Léptünk az egyel jobbra lévő teremhez matekra. Szerencsére nem volt lecke, a dolgozat miatt. Mrs. Garcia kicsit késett, de ez egyáltalán nem zavart. Bementünk a terembe és vettük tovább a másodfokú egyenleteket. Most, hogy írtunk, még pár lecke és témazáró dolgozat lesz. Annyira nem örülök neki. Óra után édes kettesben mentünk ebédelni papagájos barátnőmmel. Nem volt olyan szerencsénk, hogy az a dög ne jöjjön vissza. A mai menü borsóleves és paprikás krumpli volt savanyúsággal. Egész jó volt a kaja. Liztől búcsút vettem és mentem haza készülődni. Copfos dolgozni ment a kisállat kereskedésbe, hét körül jön majd. Hazaértem és átöltöztem. Nadrág mellett döntöttem, hozzá illő halvány rózsaszín spagetti pántos felsővel és ugyanolyan színű cipőcskével. Mivel hideg volt felvettem még egy világos kardigánt, valamint esélyes hogy a hosszú kabátomat veszem ma fel.

Kivasaltam a hajam és megfésültem, valamint  megigazítottam a sminkemet is. Írtam egy SMS-t Leilának, hogy mentsen ki Katy előtt, miért mentem el ilyen hamar „dolgozni”. Visszaírt, hogy már tudja mit fog mondani neki. Fél három múlt pár perccel, amikor elhagytam a házat. De előtte még vetettem egy pillantást a rózsámra, ami még mindig olyan szép. A bár felé mentem, kivételesen a hosszabb úton. Mire odaértem a parkolóban már láttam az ismerős fekete autót. Felvettem egy fekete napszemüveget és a kabátom kapucniját a fejemre húztam. Göndörke kiszállt a kocsiból, szemcsi és sapka volt rajta. Intett nekem és elindultam felé. Kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltam és ő is így tett. Izgatott és ideges voltam az út alatt, nincs valami messze az 1D ház a miénktől.

-         Miért vagy ideges? – kérdezte – Mondtam, hogy a srácok nem harapnak. Egyébként tök jól áll a hajad.

-         Nem az a gond. Otthon kicsit összejöttek a dolgok, amúgy köszi – mondtam lehajtott fejjel.

-         Elmeséled?

-         Hát, lehet, hogy Leila nem fog örülni neki, de elmondanám. Azt tudod, hogy Írországból jött ide, mert a volt pasija, az a szemét állat, bántotta őt.

-         Igen, ezt tudom. Én és Niall próbáltuk megmenteni őt. Csak, hát nem igazán sikerült.

-         A baj igazából az, hogy Ryan megfigyeli őt. Kapott tőle egy levelet és most nem tudjuk, hogy mi legyen. 

-         Mit írt? – kérdezte dühösen.

-         Had ne kelljen részleteznem. A lényeg az, hogy Lei félt minket és magát is.

-         Nem fogjuk hagyni, hogy hozzátok érjen! – határozottan mondta.
Pár perc múlva megérkeztünk. Felhajtott a feljáróra. Kiszálltunk. Hagytam, hogy előre menjen. Az előszobában letettük a kabátjainkat és a szemüvegeket, valamint ő a sapkáját is. Ledobtuk a cipőt is. Az egyik helység irányába mentünk, mint később kiderült ez a nappali volt. A fiúk a kanapén ültek sorban, és az ajtó felé bámultak. Mikor beléptem furán éreztem magam, a srácok engem néztek.
-         Sziasztok! – mondtam, és közben végig néztem az arcokon.

-         Szia Emily! – köszöntek kórusban.

Louis odajött és két puszival üdvözöltük egymást, mint régi ismerősök. A többiek sorba álltak. Niall volt az elején. Őt egyből megöleltem, nem vártam meg, hogy közelebb lépjen hozzám. Mire mindenki furán nézett rám, de egyből megmagyaráztam:
-         Azt nyilatkoztad, hogy nem szereted, ha a lányok megkérdezik, hogy kaphatnak-e egy ölelést. Azt szeretnéd, ha nem kérdeznének, csak csinálnák – néztem a szőke fiú szemébe.

-         Igazad volt, tényleg igazi Directioner – mondta Liam.

-         Köszönöm – nyomtam két puszit a kanálfóbiás arcára. Majd következett Zayn.

-         Szép kis játék babát találtál magadnak Harry – mondta.

-         Játék baba? Én is szeretlek Zayn – szerencséje, hogy nem Barbie babát mondott. Majd üdvözlésképpen ő is kapott puszit és ölelést. Leültek a kanapéra, nekem és Hazzának hagyva ezzel a két fotelt egymás mellett, velük szemben.

-         És mit szeretnél tudni Emily? – kérdezte Liam.

-         Várj, azt hittem, ti akartatok látni engem – néztem végig rajtuk. – Kérdezzetek előbb ti!

-         Én, én! – kiabálta az ír fiú – A te barátnőid a vörös és a barna hosszú hajú lány?

-         Igen. A vörös Leila, a copfos, pedig Elizabeth vagyis Liz.

-         Szerinted visszakapom valaha a felsőmet?

-         Nem mondtad el neki a túszcserét? – néztem kérdőn göndörkére.

-         Nem, elfelejtettem, bocsi.

-         Miféle túszcsere? – kérdezte Niall kíváncsian.

-         Hát, arról lenne szó, hogy Lei hajlandó visszaadni a pulcsidat, ha cserébe megkaphatja azt, amelyiken az Eiffel torony van fejjel lefelé. Tehát, mindenképpen nála marad az egyik felsőd. Csak rajtad áll, hogy melyik.

-         Van rá esély, hogy esetleg megunja? – kérdezte Louis.

-         Ha neki nem kellene, én elkérném tőle, és akkor csak a hallott ujjaim közül kitépve kapnád vissza – mondtam lazán. Mire mindenki nevetni kezdett. Remélem, tudják, hogy én nem vicceltem.

-         Ha ennyire szeretné, megtarthatja – mondta a szöszi.

-         Rendben, el fogom mondani neki.

-         Szóval Emily, igaz, hogy sztriptíz táncos vagy? – érdeklődött Zayn.

-         Nem, én rúdtáncos vagyok. Lassan már több mint öt éve – helyesbítettem.

-         És mi a különbség? – kérdezett vissza szem forgatva.

-         Kedvenc tükörimádóm, had világosítsalak fel. A rúdtánc egy hivatás, a sztriptíz, pedig csak vetkőzés, miközben ide-oda libegnek a rúd előtt.

-         Hazza, ez a lány túl akaratos neked – mondta Zayn. Göndörkére sandítottam, aki nem vette túl komolyan, amit a barátja mondott neki. Visszafordultam a srácok felé.

-         Úgy hallottuk, vannak még a házatokban rajtad kívül is Directionerek. Ők tudják, hogy itt vagy? – jött a kérdés Liamtől.

-         Igen vannak. Mindegyiket megfertőztem, de csak Leila tudja, hogy itt vagyok.

-         Miért csak ő? – kíváncsiskodott a répás fiú.

-         Abban a házban én vagyok a legnagyobb rajongó, az, aki minden lépésetekről tud. És van egy olyan érzésem, a lányok komplett idiótának néztek volna, ha azt mondom nekik, hogy személyesen ismerem Louist és Harryt.

-         Előfordul – mondta Niall.

-         Nekem mondod? Néha nagyon nehéz nekik bármiről is beszélni, ami hozzátok köthető.

-         Most te jössz Em! Mit szeretnél tudni? – szólalt meg végre Hazza is, aki eddig nem szólt bele az események alakulásába.

-         Szeretném látni a szobáitokat, ha nem gond.

-         Nem az – vágta rá egyből Liam.

-         De, biztos, hogy nem csak Harryére vagy kíváncsi? – kérdezte Louis széles vigyorral az arcán.
Göndörke leküldte egy párnával, ezért a többiek nem látták, hogy szavai hallatán elpirultam. Felmentünk az emeletre. Rögtön szabadkozni kezdtek, hogy nagy a rendetlenség, de ez nem volt igaz, csak átlagos fiú szobák. Liamnél és Harrynél nagyjából rend volt. Szőkénél egy-két cucc volt a földön, éppúgy, mint Zaynnél. Louisnál viszont marha nagy rendetlenség volt. Amúgy mindegyik szoba olyan, mint amilyennek azt egy rajongó elképzeli: Csodálatos! Az összes helységben elidőztünk egy kicsit, a saját fürdőiket is megmutatták. Ha már így benne voltak, megnéztük a ház többi részét is. Nekik van vendégszobájuk is, valamint mozi szoba is van a földszinten. Fedett medence, konyha, egy nagy ebédlő és stúdió is van a házban. Bár, mondjuk az utóbbi nem meglepő, hisz énekesekről beszélünk. A házuk, a külön fürdők miatt, jóval nagyobb, mint a miénk. A hangulat tök jó volt az egész délután folyamán. Kicsit úgy éreztem, hogy én is közéjük tartozom. Öt óra felé előkerült egy kis pia is. Nem nagyon ittam, csak belekóstoltam. A fiúk sem vitték túlzásba, Liam is figyel rájuk, nehogy baj legyen. Hét órakor megszavaztuk, hogy pizza legyen vacsorára. Megállapodtunk ki és milyen feltétet szeretne. Niall leadta a rendelést. Fél óra múlva kihozták, Louis vette át és fizette ki a kaját. Körbeültük a nagy asztalt.

Én Hazza mellé kerültem, szöszivel szemben. Így pontosan láttam, ahogy az ír srác nyitott szájjal eszik. Ez tényleg fura. Répa király észrevette, hogy mit nézek annyira és fejbe vágta a fiút.

-         Hé, egy hölgy is van a társaságunkban – mondta és jelentőségteljesen nézett rám.

-         Ó, ugyan már, miattam aztán nem kellett volna, de ez tényleg furcsa – mondtam, és figyelmemet a vacsorának szenteltem.

Az étkezés továbbá jó hangulatban telt. Tényleg olyan viccesek, ahogy írják róluk. Göndörke valóban lopkod mások tányérjáról. Nem az enyémről, hanem Zaynéről szedte el a kaját. Őt különösebben nem zavarta, biztos megszokta már. Mondjuk én, lehet, hogy ütöttem volna a helyében. Nem hittem volna, hogy igaz, de mégis az, a saját két szememmel láttam: Niall tényleg rengeteget eszik. Nézni is émelyítő volt. Harryre néztem és megkértem, hogy kísérjen el a mosdóba. Ha már ott voltam a bogyót is bevettem, ilyenkor szoktam. Mikor kijöttem, megkérdezte minden rendben van-e. Mosolyogva bólintottam. Visszamentünk az ebédlőbe. A banda többi tagja lassan befejezte a vacsorát. Lepakoltuk az asztalt és a fiúk nagy tiltakozása ellenére segítettem elmosogatni Liamnek. Ők idő közben választottak egy akció filmet, és beültek a mozi szobába. Később mi is csatlakoztunk a kanálfóbiás sráccal. Mikor beléptem a helységbe Hazza intett, hogy mellé feküdjek. Bevackoltam magam és bekapcsolódtam a filmnézésbe. Nem volt valami nagy szám, de úgy láttam a többieknek tetszett. Tíz után nem sokkal lett vége a mozizásnak. Niall egyből valami kaja után nézett. A többiek pedig, az emelet felé vették az irányt. Göndörke megfogta a kezem, és a fülembe súgta, hogy a srácok fürdeni mentek. Az emelet felé invitált engem. Volt egy olyan érzésem, hogy a fiúk nem pont az említett ok miatt vonultak vissza a szobáikba. Nem voltam benne biztos, hogy egyedül szeretnék-e lenni vele a hálójában. Harry finoman megszorította a kezem, hogy ráfigyeljek. Kaptam egy puszit a homlokomra, gondolom, azért, hogy megnyugtasson vele. A mozi szobában jó volt mellette feküdni, érezni a közelségét, de ott nem voltunk egyedül. Bevezetett a szobájába. Becsukta mögöttem az ajtót, és hátulról átölelt.

-         Tudod, nem szeretem látni, hogy félsz tőlem – súgta halkan, szomorú hangon a nyakamba.

-         Én csak nem vagyok biztos magamban, ennyi az egész – mondtam halkan. Megfordított, hogy szembe legyek vele. Az állam alá nyúlt, szerette volna, ha a szemébe nézek.

-         Nincs semmi baj, szólj, ha eldöntötted mit szeretnél – hangja biztatónak hatott.

Elmosolyodtam. A számhoz hajolt, de nem csókolt meg, azt akarta, hogy én tegyem meg. Nem kellett sokáig várnia, gyorsan lecsökkentettem az ajkaink közötti távolságot. Azt hiszem örült neki, türelmetlenül próbált bejutni a számba, de nem nagyon hagytam neki. Keze a hátamon kalandozott, majd hirtelen felkapott és az ágya felé vitt. Megszakítottam a csókot és kértem, hogy tegyen le. Teljesítette a kívánságomat, és lábaim alatt ismét a földet éreztem. Mély lélegzetet vett, de még mielőtt megszólalhatott volna, ezt mondtam:

-         Ne haragudj rám, de nekem ez így egy kicsit gyors.

-         Ahogy érzed cicám, nem akarlak siettetni – mondta és leült az ágyára. Várakozóan nézett rám. Leültem mellé. – Tudod, néha nem értelek – szólalt meg.

-         Ez nem nagy újdonság, néha én sem tudom, mit, miért teszek – vallottam be neki. Erre felnevetett. – Ne nevess ki! – vágtam játékosan oldalba. Elkapta a csuklómat és az ölébe húzott. Kezeimet a nyaka köré fontam, és fejemet a vállára hajtottam. Elvoltunk így egy darabig. Időközben ringatni kezdett, ami nem volt túl jó ötlet, mert már álmos voltam.

-         Lassan mennünk kéne – mondta.

-         Nem akarok – olyan jó volt az ölében lenni.

-         De muszáj – felállt velem és letett a lábaimra – Gyere! – fogta meg a kezem és húzott magával.
Elhagytuk a szobáját. Lementünk a lépcsőn a nappaliba. Furcsa mód az összes fiú lent volt a rendes ruhájában. Kérdőn pillantottam göndörkére, aki csak megrántotta a vállát. Puszival és öleléssel köszöntem el a srácoktól. Megígértették velem, hogy máskor is eljövök majd. Felöltöztünk és a kocsihoz mentünk. Odakint lassan esett a hó. Beszálltunk. Elindította a motort. Végig figyeltem, ahogy vezet. Látszott, hogy nagy gyakorlata van benne. (Ha a szexben is ilyen jó, akkor nem lesz gondunk.) Mire a házhoz értünk már szakadt a hó. Leállította az autót. Kikapcsoltam az övem, ő is. Kiszálltunk a kocsiból.

-         Bekísérjelek? – kérdezte. A házra néztem. Csak Lei szobájából szűrődött ki fény.

-         Ha szeretnél, bejöhetsz, elvileg csak Leila van fent – mondtam, és közben az arcát fürkésztem. Megindultunk a ház felé. Megfogta a kezem, gondoltam egyet és megálltam. Kérdőn nézett rám.

-         Mindig is szerettem volna hóviharban csókolózni – mondtam magyarázatképpen.

        Arcán mosoly terült szét, olvastam, hogy ő is várja már ezt a különleges dolgot. Ajkait habozás nélkül a számra tapasztotta. Hagytam, hogy birtokba vegye az ajkaimat. A csók addig tartott, míg ki nem fulladtam. Viszont ez idő alatt eldöntöttem mit is akarok: Őt szeretném, a barátnője akarok lenni. Az ajtó előtt előkerestem a kulcsomat. Kizártam és bementünk. Ledobtam a kabátomat. Hazza nem vetkőzött le, hisz úgy volt, hogy csak bekísér. A konyhába mentem és kólával kínáltam. Elégedettem konstatálta, hogy a tőle kapott virág még mindig szép, és kiemelt helyet kapott a konyhában az asztalon. Váltottunk még pár szót. Elmondta, hogy a hétvégén próba lesz próba hátán. Azután elmentem. Bezártam a bejárati ajtót, és felmentem megnézni Leilát. Akkor már sajnos aludt. Leellenőriztem, a többieket is, mindenki mélyen aludt. Majd megfürödtem és beugrottam az ágyamba. A posztereimet nézegettem, mint olyan sokszor mostanában. Olyan jó, hogy már nem ezeket kell puszilgatnom, mindegyiknek egyforma papír íze van. Nem hasonlítható az igaziakhoz. Nem sokkal később elnyomott az álom.